Ő, az új munkahely és mi

Alapvetően minden váltással járó bizonytalanság megvisel, legyen szó iskolakezdésről vagy évszakváltozásról. Még ha nem is közvetlenül az én bőrömön csattan valami, akkor is hatással van lelkiállapotomra, különösen, ha szeretteimről van szó. Most leginkább az Ő új munkahelye árasztotta el belső világomat és dúlta fel a harmóniát.

A munkahelyváltásból adódó új stressz-helyzetek és elvárások, új munkatársak és konfliktusok, a megszokott kerékvágás helyett az ismeretlen terepek és kihívások, persze elsősorban az Ő vállát nyomják. Sajnálom is miatta nagyon! De akinek család adatott, annak életszakasz-váltásai nem magánügyek többé, könyörtelenül végighullámoznak az egész famílián, ami aztán újabb problémák forrása. Ugyanis az új munkahely általában – pláne az elején, de meddig is tart az vajon? - jóval több időt és sokkal nagyobb részesedést követelnek az embertől és az Emberből. 

Ez lefordítva családunkra annyit jelent, hogy alig látjuk Őt, s ha közöttünk is van, inkább csak félig. Hisz nem lehet a számítógépet kikapcsolva, a tárgyalóasztaltól felállva csak úgy „kiszállni”: forog az agykerék tovább. Ő magában modellezi a jövőt és megoldásokat keresgél a megöröklött ezer meg ezer problémára meg csak zúdul ki a szekrényekből és irattartókból. Nekünk tehát jóval kevesebb jut Belőle, amitől persze egyikünk sem boldog.
Mit tesz ilyenkor egy jó feleség? Türelmesen és derűsen várja a szebb napokat és biztosítja a zökkenőmentes idillt az egész családnak. Lehet, hogy most nem vagyok jó feleség?! Mert nem vagyok mosolygós. Sőt, inkább morcos és fáradt vagyok. De hát én sem létezem önmagamban, a gyerekek is megérzik a hiányt (hisz apa is csak egy van!), őket is összekuszálja a váltás szele, így velük is egyre nehezebb boldogulni. Na jó, azért nem viszem túlzásba,  nem értük még el az egykori Családi Kör konfliktusszintjét, de legyünk őszinték: topon se vagyunk. 

Azért igyekszünk, hisz ez nem a világ vége, virtuózan egyensúlyozgatunk tovább a család és munka közötti csúszós terepen. Én pedig megpróbálok hamar borúra derűt találni: töklámpást faragok és beteget gyógyítok, főzök kedvenceket és virágot teszek a vázába. Ő gürizik tovább, én pedig vasalom a hivatali ingeket, és megpróbálom értékelni, hogy a férjemnek (jó) munkahelye van...