Nem tetszik, ez nem rendszer

Nem tetszik az a lehetséges rendszer, ami uszítással és feljelentgetéssel indít. Pláne rossz érzésem van, ha az általános szociális bizonytalanságot használja ki politikai haszonszerzésre anélkül, hogy saját maga nyújtana valamit az érzelmek felkorbácsolásán kívül.

Új szín jelent meg a tüntetés-palettán, ami egyrészt örvendetes, mert nagyon untam már az ex-Kossuth térieket és leszármazottaikat, és a rettegő-szubkultúra sem tud már újat mondani. Aki picit is jártas a szellemi játszmák természetében, az tudja, hogy a patt helyzetek nem megoldhatók, csak meghaladhatók, vagyis új alapra kell helyezni a kérdésfeltevést, frontot kell nyitni, ha csatát akarunk nyerni.

Ami azonban a szellem területén előre visz, nem biztos, hogy a társadalmi cselekvésben is működik. Filozófiai attitűdnek kiváló, ha időről időre megkérdőjelezzük az alapvetéseinket, és porig romboljuk belakott szellemi lakhelyünket, hogy aztán újra felépítsük azt.

Nem mondom, hogy a politikában nincs szükség a kételkedésre, és az alapok rendszeres újragondolására, de folyamatosan megkérdőjelezni a működő rendszer valódiságát felelőtlenség, kiváltképp, ha ez csak hangulatkeltést szolgál. "Nem tetszik a rendszer" szlogennel utcára hívni az embereket nagyjából akkora populizmus, mintha azt kérdezném: "Ki szeretne több pénzt?".

Nyilván rá kellett licitálni egy olyan sorra, ami a szemben álló fél létjogosultságának megkérdőjelezésével teremt új helyzetet. A Fidesz illegitimnek tartotta az előző kormányt, az LMP is azzal nyert, hogy egy meglévő diskurzuson kívülre pozicionálta magát. Függetlenül attól, hogy mit gondolok róluk, mégiscsak politikai formációk voltak, akik olyan elképzeléseket is csatoltak a lázadásukhoz, amelyeket készek voltak felelős pozícióban is vállalni.

Akiknek most nem tetszik rendszer, milyen alternatívát kínálnak azoknak, akiket ezzel a szlogennel utcára vittek? Köztársasági elnököt? Demokráciát? Köszönjük, ezek már léteznek. A meglévő rendszerben.

Szeretnének másikat? Nem látom azt a beépített garanciát, amitől az övék jobb lenne a mostaninál. De nem csak egy másik rendszer belső garanciáit nem látom, hanem a ténylegesen megmutatkozó erkölcsi felsőbbséget sem. Egyszerűen azt látom, hogy nekik EZ a köztársasági elnök nem tetszik, és EZ a kormány nem tetszik, ami rendben van, de akkor ezt kell mondani.

Ha csak annyit mondok, hogy minden szar, attól én még nem leszek illatos. Aki a sajtószabadságért lángol az miért arra büszke, hogy leleplezte, ki áll egy nick név mögött, majd pellengérre állítja a bűnöst névvel, címmel, telefonszámmal? Szexizmust kiált, miközben ugyanúgy női bájakra építve adja el a mondókáját, mint egy autókereskedő. Egyetemes rettegést vizionál, miközben ő maga feljelentgetésre buzdít. Fúj. (Közben csúsztat, uszít,torzít, hamisan hivatkozik - egyenként szét lehetne szedni ezeket a remek cikkeket)

Kapunk némi kóstolót az új, toleráns rendszer ízeiből, ha megnézzük, hogyan reagálnak barátaink, ha valaki kompromisszumos megoldást javasol. Pláne, ha a CBA-ban vásárol. Néhányunknak lesz félnivalója.

Politikai mozgalomként tehát színvonalon aluli ez a kezdeményezés, civil mozgalomnak pedig üres. Mielőtt szóba kerülne, mit lehetne civilként csinálni, gyorsan kell egy árnyék-elnök. Következetesség?

A következetesség teljes hiánya, ami elvezeti a szemet a kilógó lólábig. Ez a ló pedig szorgos munkával a szociális bizonytalanság ütötte lukakon tömködi a fejekbe az ideológiát.

Hol vannak a szolidaritás tettei? Mennek-e friss diplomások szabolcsi faluba tanítani? Indul-e facebook csoport a hajléktalanok megsegítésére? Ötlet, hogy mégis honnan szerezzen pénzt a kormány? Valódi vita az állam szerepéről?

Mindenesetre, vezessük be gyorsan az áhított közvetlen demokráciát, mert a nép tudja ám a választ, csak valamiért nem árulja el politikusoknak. Egy árnyék-elnök fülébe megsúgná talán.