"Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer"
(Kosztolányi Dezső: A játék)
Ha struccpolitikát folytatsz, s még nem mersz szembenézni a ténnyel, hogy téliesítened kell a babakocsit, akkor maradj otthon, s a négy fal sugározta nyomasztó érzést ellensúlyozd kreativitással: engedd el a fantáziádat, rángasd elő a szekrényből a régi göncöket, s amikor alszik a kicsid, öltöztesd őt Piroskának, Buddhának, űrhajósnak, vagy ami az eszedbe jut! (Akinek nem ébred fel a gyereke a hadműveletben, legyen szíves értesítsen engem!). S ha ez kevés a boldogsághoz, látogasd meg a finn édesanya honnlapját (http://www.milasdaydream.blogspot.com), rengeteg jópofa ötlettel fogsz találkozni, olyanokkal is, aminek kivitelezése megoldható a kisbabád piszkálása nélkül.
Ha nagyobb a gyerek, s fittyet hányva a cudar időjárásnak szabad levegőzés után kiált, akkor kicsit ráhangolódhattok a téli sportokra. A Fogarasi Síiskola (http://www.fogarasisiiskola.hu/index.php) néhány hete üzemel. Én a zuglói helyszínt ismerem látásból, elég vicces. Egy lakótelep alapozásához kitúrt földet hánytak halomba és borítottak műhóval, és még egy kis felvonót is eszkábáltak hozzá. Úgy tűnik, nagyon bejött az ötlet, kicsik-nagyok lelkesen hóekéznek és potyognak a mesterséges libalegelőn. Több ovis társ is
ott készül a téli olimpiára, és nagyon szeretik Viszont az ára szerintem elég horror, ha jól láttam a honlapjukon, 3000 forint tanóránként.
Ha jobban szeretsz a melegben üldögélve tejeskávét iszogatni, miközben porontyod napi mozgásigénye kielégül, látogassatok el a Pólus Centerben működő Kori-Suliba (http://engikorisuli.weebly.com/). Szombaton kipróbáltuk Királykisasszonnyal, nagy élmény volt mindkettőnknek (neki a korcsolyázás, nekem a trécselés egy cuki kopasz apukával). Lánykám nem egy harmadik generációs Charlie angyala reinkarnáció (szóval igazi ronyós típus), de a fiatal oktatónő azonnal elvarázsolta. Először csak ismerkedtek a jéggel (négykézláb másztak, az összejegezett kesztyűjüket az arcukhoz szorították), aztán nagy bójával imbolyogtak, mint az öregemberek az idősek otthonában rendezett szüreti mulatságon, s az óra végére már pingvinként totyogtak a síkos felületen.
Mi a héten Bendő napot ünnepelünk. Na hol? Nyilván egy étteremben nagy zabálás közepette. A gyerekeim kedvence a Dzsungel étterem (1065 Bp. Jókai utca 30. tel:06-1-302-4003). Sajnos felújították, a régi hangulatosabb volt (buja őserdő trópusi hangeffektekkel), most sokkal kommerszebb. Négy terem várja a nagyközönséget:: kalózos, szavannás , óceános és őserdős. Nem mondom, hogy túl ízléses a kivitelezés, de évente egyszer izgalmas, s egyébként is a kölyköknek meg kell tanulniuk megkülönböztetni a magas kultúrát a gagyitól. A csócsa nagyon finom, az étlap ötletes (a fantázianeveken futó ételkölteményeket fényképek illusztrálják ). Amúgy elég drága hely, de persze Bendő napon nekünk semmi sem számít!
Ajándékba egy olyan társasjátékot kap, amiért hónapok óta őrjöng az otthonunkban időnként megjelenő tini-csürhe. A Trónok Harca állítólag még a Catan telepeseinél is sokkal állatabb. Olyan, mint a Rizikó, csak nincs benne szerepe az ostoba szerencsének (ezért fordulhat elő, hogy időnként én is megnyerem), csak az ész, a diplomáciai érzék, a stratégiai készség és a másik hasába lyukat dumálás tehetsége számít. Mi a Shopping- All Webáruházból rendeltük meg 8300 forintért, kutatásaink szerint ennél olcsóbbért sehol sem adják.
Elhatároztam, hogy a hétvégén még akkor is elmegyek moziba az Emberrel, ha a gyerekeink takonytengerén kell keresztül evickélnünk.Még csak most kezdtem nézegetni a filmajánlókat, az eddigi befutó Mike Leigh Még egy év című filmje. A történet nem annyira vonzó: egy hatvanas éveiben járó házaspár hétköznapjait, egymáshoz és a környezetükhöz fűződő viszonyait ismerhetjük meg. A rendező neve és a kritikák azonban sokat ígérnek, és legalább kicsit megnyugszom, hogy a szereplőkhöz képest én még nem is vagyok annyira öreg és reménytelen eset.
Zafirma
A Pólus Center jégpályájához még kicsik a gyerekek, de eszembe jut róla, amit anyósom a fejemhez vágott, amikor én a ronda esős idő és a 4 fal nyomasztó zártsága elől a (hőn szeretett) IKEÁ-ba menekültem a lurkókkal, mégpedig a játszósarokba. Az óriás katicák és mini cirkuszi sátrak között Nagylány remekül elszórakozott, no és persze útközben azért nekem is csurrant-cseppent egy s más. Szóval anyósom kifejtette, hogy a gonosz bevásárlóközpontok csak azért csinálnak mozikat, játszósarkokat (és mondhatta volna a jégpályákat is), hogy az emberek szeressenek odajárni, még gyerekkel is, és a vásárlás ne muszáj, hanem öröm legyen. Naná, mi másért!? Hááát, azért van benne igazság, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy lánykáim is olyan konzumkényszeresek legyenek, mint én.
VálaszTörlés