Most már tuti, hogy nem csak tréfáról van szó, a tavasz menthetetlenül birtokba vette hétköznapjainkat. A kölykök kitartóan nyaggatnak, hogy a négy fal közötti hetrázásnak vessünk véget, s a szabad ég alatt folytassuk tovább családi nyűglődésünket. Már nem lehet őket megvesztegetni egy idegölő társasjátékkal, de még egy combos plázázással sem, hisztérikusan ragaszkodnak a napsütötte viszonyokhoz. Nem örülök, alapjában véve fáj kimozdulnom itthonról, jobb szeretem a biztonságos környezetben való döglődést. Értem én, hogy a gyerek agya akkor fejlődik, ha egy rakás oxigénhez jut, meg ott a fránya D vitamin is, de ettől nem leszek motiváltabb a kertben téli álmukból ébredező kutyaszar kupacok eltüntetésében. Marad a kölykök okosodására a kapunkon kívüli világ. Az idei évadban háromszor jártam a játszótéren. Ez pont hárommal több alkalom annál, amit maradandó lelki sérülések nélkül el tudok viselni.
Amikor néhány hete sorstárs waldorf mami fejéből kipattant az ötlet, hogy induljunk közösen az április 13-án megrendezésre kerülő Telecom Vivicitta Városvédő Futáson, kedvesen, de határozottan elküldtem őt a francba. Két heti antikolás - újra antikolás - újra újra antikolás után a romokban heverő új konyhámat fikázó húgom hatására,
Lássuk be, Irma, ezt a bútorfestést csúnyán elcseszted,
újragondoltam lehetőségeimet és korlátaimat: ma már semmi kétség, balgaság volt a formatervezett ikeás cuccok helyett az Ecserin összekukázni a bútoraimat, a kreatív kreténkedésnél határozottan jobban áll nekem a futás. Konyhafogságomból szabadulva a sitt hegyek, szennyes halmok és ételmaradék kupacok alól előkotortam sportcipőmet, s elhatároztam, hogy mégis benevezek a vasárnapi futásra. A változatosság kedvéért kivételes futótehetségem tökéletesítése helyett anyai mivoltomat izmosítom: Ember örömére a sok-sok táv és lehetőség közül én a 800 méteres családi futást választottam: a két kislánnyal négyesben vágunk neki a fantasztikus távnak. Reményeim szerint vidám, nem mindennapi buliban lesz részünk, némi aggodalomra csak az ad okot, hogy a Margitsziget garantáltan nem játszótérmentes környezet. A Családi Futást a tervek szerint összekötjük a Családi Kocsmázás évadnyitó bulijával, s ha sikerül leküzdenünk a 800 méteres távot, akkor ennek örömére idén először ellátogatunk a Kertembe. Ha nem sikerül leküzdenünk, akkor is.
Szaladjatok velünk, de gyorsan, még két napig, április 11-ig lehet nevezni!
Lássuk be, Irma, ezt a bútorfestést csúnyán elcseszted,
újragondoltam lehetőségeimet és korlátaimat: ma már semmi kétség, balgaság volt a formatervezett ikeás cuccok helyett az Ecserin összekukázni a bútoraimat, a kreatív kreténkedésnél határozottan jobban áll nekem a futás. Konyhafogságomból szabadulva a sitt hegyek, szennyes halmok és ételmaradék kupacok alól előkotortam sportcipőmet, s elhatároztam, hogy mégis benevezek a vasárnapi futásra. A változatosság kedvéért kivételes futótehetségem tökéletesítése helyett anyai mivoltomat izmosítom: Ember örömére a sok-sok táv és lehetőség közül én a 800 méteres családi futást választottam: a két kislánnyal négyesben vágunk neki a fantasztikus távnak. Reményeim szerint vidám, nem mindennapi buliban lesz részünk, némi aggodalomra csak az ad okot, hogy a Margitsziget garantáltan nem játszótérmentes környezet. A Családi Futást a tervek szerint összekötjük a Családi Kocsmázás évadnyitó bulijával, s ha sikerül leküzdenünk a 800 méteres távot, akkor ennek örömére idén először ellátogatunk a Kertembe. Ha nem sikerül leküzdenünk, akkor is.
Szaladjatok velünk, de gyorsan, még két napig, április 11-ig lehet nevezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése