Szerző: Lotte
A várandóság hosszútávfutásának utolsó kanyarjába érve
megpróbálom összeszedni a kilencedik hónap örömeit. Az időszak nyűgjeiről ugyan
kézenfekvőbb lenne beszélni, de a célszalag mögött váró – végre lassacskán
kézbe fogható – kisbaba mégiscsak olyan jutalom, ami miatt érdemes vidámabb
fénytörésbe helyezni ezt a lassan múló időszakot.
Először is jó érzés megveregetni vállunkat, hogy idáig eljutottunk. Bravó!
Aztán létezik egy bók, ami muzsika a gigantikus hasat növesztett kismamák
fülének: „Hátulról meg sem mondanám, hogy
mindjárt szülni fogsz!” Ebből is látszik, hogy minden milyen relatív, nem
kell ahhoz „állati jól kinézni”, hogy
örülhessünk - ne fukarkodjunk hát az elsimeréssel!
Micsoda jutalom tud lenni egy éjszaka, amikor elkerülnek a szorongató álmok, a jósló fájások és „csak” ötször kell kimenni pisilni: mintha újjászületne az ember!
Az utolsó kanyarban |
Először is jó érzés megveregetni vállunkat, hogy idáig eljutottunk. Bravó!
Micsoda jutalom tud lenni egy éjszaka, amikor elkerülnek a szorongató álmok, a jósló fájások és „csak” ötször kell kimenni pisilni: mintha újjászületne az ember!
Megható a testvérek puszi-özöne, amivel a hasunkat elárasztják, szemükben az önfeledt
várakozás izgalmával – pláne, ha a cuppantások elkerülik az érzékeny
köldöktájékot…
Ne feledkezzünk el egy jelentéktelennek tűnő apróságról, aminek elvégzése a kismamák egyik extrém sportteljesítménye ebben az időszakban. Ez pedig nem más, mint a lábkörmök levágása – ha még a kisujjat is sikerül
elérni, az már tényleg bravúros teljesítmény!
És egy illatos, meleg fürdő? Mikor élvezhetjük az Arkhimédesz által leírt csodálatos törvényszerűség áldásait, s végre háton(!) fekve, könnyűnek érezhetjük ólomsúlyos testünket néhány önfeledt percig? Aki átélte, tudja, miről beszélek - csak kiszállni ne kellene...
És egy illatos, meleg fürdő? Mikor élvezhetjük az Arkhimédesz által leírt csodálatos törvényszerűség áldásait, s végre háton(!) fekve, könnyűnek érezhetjük ólomsúlyos testünket néhány önfeledt percig? Aki átélte, tudja, miről beszélek - csak kiszállni ne kellene...
Milyen jólesik a család önzetlen segítsége, ahogy (szinte) maguktól – látva ügyetlen
pingvinmozgásunkat - fokozatosan leveszik a terheket az egyre terhesebb kismama válláról, s elviselik
még azt is, hogy a rendezői székből instruáljuk őket, mit kell csinálni a
gyerekekkel, a kertben, a lakásban… Köszönet érte!
Összességében ekkorra a dolgok átértékelődnek – már kevéssé érdekeli az embert a sarokban
megbúvó pókháló, vagy a szanaszét hagyott játékok – csak a baba egészségben
megszülessen…
Minden hasonló cipőben járó anyukának örömteli hajrázást és boldog célbaérést kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése