Szerző: FiloSzofi
Hogy az milyen jól tud esni! És csurgatott tojással, egész köménymaggal mennyire lehetett fújjolni rá a menzán! Emlékszem a pléhkanalak szélén színpadiasan meghimbált, majd rátapadó tojáscafatokra. Otthon is rendszeresen ettünk, és bevallom, szerettem, csak a köménymagra ne harapjon rá az ember. Anyu persze nem keverte ezer szálra a beleütött tojást, a nagyja szépen egyben maradt, és mindenkinek jutott szigorúan egy darab. Zsírban pirított nagy kenyérkockákkal ettük. Legutóbb én ettem meg majdnem az egész fazék levest, és majdnem az összes tojást. A kenyérkockák nem hiányoztak. És akkor megfogadtam, hogy gyakrabban csinálok majd. Hogy is kell, hogy is kell csinálni? Rém egyszerű, de konkrétan itt a recept. És pont olyan lesz. (Délután, ha elkészült a mienk, teszek fel képet is, bár annyira nem egy látványos darab, csak, hogy lehessen azonosítani.)
Rántott leves
2ek liszt
kevés olaj
piros paprika
2-3 fej hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só
kömény
(ecet vagy tejföl, ha savanyítani akarom -én nem szoktam-)
Az olajon picit megpirítom a lisztet, szórok hozzá paprikát, és felöntöm hideg vízzel. Paprikából nem csak egy csipet, hanem amennyit látványra még el tudunk viselni, vagyis ízlés szerint.
A hagymákat felaprítom, beleteszem, és lassú tűzön minél tovább főzöm. Sózom, és én őrölt köményt teszek hozzá, hogy elkerüljem a köménymag élményt. (Gyerekként iszonyúan lehet utálni a köménymagot. Egyik nagynéném, mindig megszórta vele a sós kelt tésztáit, egy csomó meló volt lekapargatni.)
Ha tojással enném, akkor a forró, de nem lobogó levesbe beleütöm, és nem keverem el, ha azt szeretném, hogy nagyjából egyben maradjon. Pár percig főzöm, míg a tojás kicsit/nagyon megkeményedik.
Hogy az milyen jól tud esni! És csurgatott tojással, egész köménymaggal mennyire lehetett fújjolni rá a menzán! Emlékszem a pléhkanalak szélén színpadiasan meghimbált, majd rátapadó tojáscafatokra. Otthon is rendszeresen ettünk, és bevallom, szerettem, csak a köménymagra ne harapjon rá az ember. Anyu persze nem keverte ezer szálra a beleütött tojást, a nagyja szépen egyben maradt, és mindenkinek jutott szigorúan egy darab. Zsírban pirított nagy kenyérkockákkal ettük. Legutóbb én ettem meg majdnem az egész fazék levest, és majdnem az összes tojást. A kenyérkockák nem hiányoztak. És akkor megfogadtam, hogy gyakrabban csinálok majd. Hogy is kell, hogy is kell csinálni? Rém egyszerű, de konkrétan itt a recept. És pont olyan lesz. (Délután, ha elkészült a mienk, teszek fel képet is, bár annyira nem egy látványos darab, csak, hogy lehessen azonosítani.)
 |
| A tojás egyben marad |
 |
| Kenyérkocka helyett levesgyöngy |
Rántott leves
2ek liszt
kevés olaj
piros paprika
2-3 fej hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só
kömény
(ecet vagy tejföl, ha savanyítani akarom -én nem szoktam-)
Az olajon picit megpirítom a lisztet, szórok hozzá paprikát, és felöntöm hideg vízzel. Paprikából nem csak egy csipet, hanem amennyit látványra még el tudunk viselni, vagyis ízlés szerint.
A hagymákat felaprítom, beleteszem, és lassú tűzön minél tovább főzöm. Sózom, és én őrölt köményt teszek hozzá, hogy elkerüljem a köménymag élményt. (Gyerekként iszonyúan lehet utálni a köménymagot. Egyik nagynéném, mindig megszórta vele a sós kelt tésztáit, egy csomó meló volt lekapargatni.)
Ha tojással enném, akkor a forró, de nem lobogó levesbe beleütöm, és nem keverem el, ha azt szeretném, hogy nagyjából egyben maradjon. Pár percig főzöm, míg a tojás kicsit/nagyon megkeményedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése