Szerző: FiloSzofi
Nem vállalkozom arra, hogy értelmezzem az ukrán helyzetet, csak azt érzem, hogy hírekre zárt szemhéjamon egyre erősebben tör át a látvány, és a benyomás kúszik lassan a szívem felé.
Láttátok a tüntető lány videóüzenetét? Milyen kétségbeesett hiábavalóság - nekünk ismerős lehet.
"Tudom, hogy lehet, hogy holnap nem lesz telefonunk, vagy internetkapcsolatunk, itt leszünk egyedül. És talán a rendőrök meg fognak ölni minket egymás után, amikor besötétedik. Ezért kérlek benneteket most, hogy segítsetek nekünk. Ez a szabadság itt van a szívünkben, és itt van az elménkben, és most azt kérem tőletek, hogy segítsetek nekünk ezt a szabadságot felépíteni az országunkban. Úgy tudtok segíteni, ha elmondjátok ezt a történetet a barátaitoknak, megosztjátok ezt a videót. Kérlek, osszátok meg, beszéljetek a barátaitokkal, a családotokkal és a kormányotokkal, és mutassátok meg, hogy támogattok minket"
Aki be van zárva, annak a sokkal erősebb a közösségérzete a kinti szabadokkal, mint azoknak ővele. A hajótörött a lakatlan szigeten a leghívebb tagja az emberiségnek. Vagy álmodtatok-e már olyat, hogy elraboltak, és csak azt tudod, meg kell keresni azt A Valakit, vagy csak egy másik embert, és akkor megmentenek.
De különben nem is kell ilyen összemberi tapasztalatokig nyúlni. Mi magyarok nem néztünk-e ugyanilyen naiv reménnyel nyugat felé '56-ban?
És mi már azt is tudhatjuk, hogy most vannak a folyamat legtisztább pillanatai. Hiszen már most látszik, hogy egy oldalra kerültek olyanok, akik a forradalom után szóba sem állnak majd egymással. Árulókat és hősöket fognak kreálni mindkét oldalon, és csak egy-egy közelálló fogja biztosan tudni, hogy mi az igazság.
Azt is tudjuk, hogy ezeknek a fiataloknak a tiszta hevületéből cinikus politikai karrierek fognak majd épülni.
Azt is tudjuk, hogy az egész lázadásra rá fogják majd tolni az offenzív támogatók mocskát. Levakarhatatlanul fognak ragadni minden tiszta gesztushoz. Nácik, árulók, maffiózók, és ki tudja még kik.
És egyébként, vajon hányadszor forog ez lemez, hogy a beékelődött államfő egyszerre tárgyal az európai vezetőkkel, és tart forró drótot Putyinnal? A tulajdonnév persze változó.
És mi lesz a magyarokkal? Hányszor kell vajon megszenvedniük az "béketárgyalásokban" összetákolt országok rúgkapálását, ahogy valami élhető alakot próbálnak ölteni? Nem ők lesznek-e megint a legkisebb testvér, akit oda lehet dobni koncnak, amikor majd ott maradnak a porondon a gyanakvó, szűkölködő győztesek? Reménykedjünk!
Egyelőre könnyű dolgunk van, odaállhatunk a szabadságvágy mellé, aztán lesz, ami lesz.
Aki nemet mond az erőszakra, együtt érez az áldozatokkal, ma este elmehet egy gyertyagyújtásra az Egyetem térre. Az eseménynek facebook oldala is van.
Nem vállalkozom arra, hogy értelmezzem az ukrán helyzetet, csak azt érzem, hogy hírekre zárt szemhéjamon egyre erősebben tör át a látvány, és a benyomás kúszik lassan a szívem felé.
Láttátok a tüntető lány videóüzenetét? Milyen kétségbeesett hiábavalóság - nekünk ismerős lehet.
"Tudom, hogy lehet, hogy holnap nem lesz telefonunk, vagy internetkapcsolatunk, itt leszünk egyedül. És talán a rendőrök meg fognak ölni minket egymás után, amikor besötétedik. Ezért kérlek benneteket most, hogy segítsetek nekünk. Ez a szabadság itt van a szívünkben, és itt van az elménkben, és most azt kérem tőletek, hogy segítsetek nekünk ezt a szabadságot felépíteni az országunkban. Úgy tudtok segíteni, ha elmondjátok ezt a történetet a barátaitoknak, megosztjátok ezt a videót. Kérlek, osszátok meg, beszéljetek a barátaitokkal, a családotokkal és a kormányotokkal, és mutassátok meg, hogy támogattok minket"
Aki be van zárva, annak a sokkal erősebb a közösségérzete a kinti szabadokkal, mint azoknak ővele. A hajótörött a lakatlan szigeten a leghívebb tagja az emberiségnek. Vagy álmodtatok-e már olyat, hogy elraboltak, és csak azt tudod, meg kell keresni azt A Valakit, vagy csak egy másik embert, és akkor megmentenek.
De különben nem is kell ilyen összemberi tapasztalatokig nyúlni. Mi magyarok nem néztünk-e ugyanilyen naiv reménnyel nyugat felé '56-ban?
És mi már azt is tudhatjuk, hogy most vannak a folyamat legtisztább pillanatai. Hiszen már most látszik, hogy egy oldalra kerültek olyanok, akik a forradalom után szóba sem állnak majd egymással. Árulókat és hősöket fognak kreálni mindkét oldalon, és csak egy-egy közelálló fogja biztosan tudni, hogy mi az igazság.
Azt is tudjuk, hogy ezeknek a fiataloknak a tiszta hevületéből cinikus politikai karrierek fognak majd épülni.
Azt is tudjuk, hogy az egész lázadásra rá fogják majd tolni az offenzív támogatók mocskát. Levakarhatatlanul fognak ragadni minden tiszta gesztushoz. Nácik, árulók, maffiózók, és ki tudja még kik.
És egyébként, vajon hányadszor forog ez lemez, hogy a beékelődött államfő egyszerre tárgyal az európai vezetőkkel, és tart forró drótot Putyinnal? A tulajdonnév persze változó.
És mi lesz a magyarokkal? Hányszor kell vajon megszenvedniük az "béketárgyalásokban" összetákolt országok rúgkapálását, ahogy valami élhető alakot próbálnak ölteni? Nem ők lesznek-e megint a legkisebb testvér, akit oda lehet dobni koncnak, amikor majd ott maradnak a porondon a gyanakvó, szűkölködő győztesek? Reménykedjünk!
Egyelőre könnyű dolgunk van, odaállhatunk a szabadságvágy mellé, aztán lesz, ami lesz.
Aki nemet mond az erőszakra, együtt érez az áldozatokkal, ma este elmehet egy gyertyagyújtásra az Egyetem térre. Az eseménynek facebook oldala is van.
Még nem tudják, hogy minden marad a régiben, selyemszalaggal átkötve.
VálaszTörlésUgyanúgy törvénnyel fogják kizárni őket az országos és helyi döntésekből, mint nálunk. Mire ráeszmélnek, már késő lesz. :-(
Le son demande le sourire.
VálaszTörlésLe sourire
du printemps
est comme
le soleil qui
cherche le
repos et la
la voix des
enfants.
Francesco Sinibaldi