Romkonyha - a sikertől megrészegülve |
A második minden gyerekre
kiterjedő vacsoráztatás után beláttam, hogy az ivadékgondozás ősi ösztöne mifelénk nem az evolúció elvárásai szerint működik. Az anyai szeretet ugyan sok
nehézséget legyőz, de szörnyen lehangol, ha esti óráimat a konyhában kell
töltenem különböző ételek kotyvasztásával.
A harmadik este pizzát rendeltem.
A siker minden várakozást felülmúlt. A gyerekek boldogan tömték magukat. Még mosogatnom se kellett, az utolsó morzsákat is felfalták a kartondobozból.
A negyedik nap ismét a pizzafutár
hozta a vacsorát. A siker az előző napihoz hasonló volt.
Az ötödik nap elbizonytalanodtam.
Megnyugtató ugyan, hogy a lurkók teli bendővel vackolnak be az ágyba, de szinte
biztosra vettem, hogy Ember nem fog lelkesedni az estéinket átszövő
pizzaprojektért. Igazán remek fickó, de hiányzik belőle az a fajta rugalmasság,
ami alkalmassá tehetné őt a kispolgári korlátok átlépésére. Ő például határozottan úgy véli, hogy egy
családanya helye esténként nem a futópadon, hanem a konyhában van.
Elhatároztam, hogy ezentúl
magam fogom megsütni a pizzát. Szorongva kezdtem neki a pizzatészták
receptjeinek böngészésébe. Meglepődtem, hogy háziasszonyok tömegét foglalkoztatja a tökéletes kulimász
elkészítésének rejtélye. A felfuttatni, keleszteni, dagasztani szakszavak
továbbra is arra emlékeztetnek, hogy egy olyan titkos szövetségből maradok
ki, aminek minden valamire való háziasszony a tagja. Rövid idő után szerencsére megtaláltam azt a
receptet, amelyből szinte teljesen hiányoznak ezek a bűvös kifejezések.
A bögrés pizzával még a hozzám
hasonló pancserek is megbírkóznak. A recept megosztója ugyan tesz egy kósza utalást a kovász készítésére, de aztán bevallja, hogy ő semmi ilyesmit
nem csinált, egyszerűen összeöntötte az alapanyagokat:
az egy bögre lisztet,
a háromnegyed bögre meleg vizet,
a fél evőkanál mézet,
a fél evőkanál mézet,
a púpozott kávéskanálnyi élesztőt,
az egy kávéskanálnyi
fokhagymaport
és sót,
illetve az egy evőkanálnyi olajat.
A sikeres mixelés után a trutyit öt percig kell keleszteni. Megkérdeztem Embert, mit jelent ez. Miután abbahagyta a röhögést, elárulta, hogy elég, ha a tésztával teli tálat letakarom, és ráteszem mondjuk a meleg radiátorra.
Először gyanakodtam, hogy hülyít, de aztán hibátlanul megkelt a
tészta.
A mű minden várakozást felülmúlt.
A tésztát nagyon vékonyra húztam szét, és finom ropogósra sütöttem 190 fokon
nagyjából húsz perc alatt. Még Ember is megkóstolta, pedig konfliktuskerülő
magatartásának köszönhetően jellemzően távol tartja magát konyhaművészetem
remekeitől.
Sikeremtől megmámorosodva a következő vacsoránál nem egy, hanem három
kanálka élesztőport kevertem a tésztába, és vastagabban kentem szét a sütőben. A végeredmény ragyogó volt.
A gyerekek táplálkozásában ezzel új
fejezet kezdődött. Pizzának álcázva olyan tápanyagokat csempészek a szervezetükbe,
melyekről idáig álmodni se mertem: gyanakvás nélkül túrják magukba a spenótos pizzát reszelt sajttal, sőt a paradicsomosat és a
tonhalkrémeset is, a sonkásról és a tojásosról nem is beszélve.
Estéinket átjárja a sült pizza otthonos illata. A lelkem mélyén
tudom, hogy a siker átmeneti, és sic transit gloria mundi, de nem lesz úrrá rajtam a reménytelenség. Mert háborút ugyan nem nyerhetek
a gyerektáplálás mezején (sem), de csatát talán néha igen.
Amúgy, hogy képzelted a kelesztést? Ráülsz?
VálaszTörlésEmlékszem, tizenegy éves szülinapomra akartam meglepni a családot pizzával - a receptben a "megfuttatom az élesztőt" kitételen nagyot néztem...megfuttatni?? Aztán nagyikám jól kinevetett, meg is tanultam, igaz az első pizzám olyan kemény lett, mint a cipőtalp.
VálaszTörlésVégül is rendes dolog Embertől, hogy nem azt mondta "Üljél rá, Cucó!":)
VálaszTörlésNe izélj már Lotte, 11 évesen nem sikerült az első pizzád?! Akkor én még nem is tudtam, mi az a pizza, nemhogy beégjek miatta!:)
A nagynéném olaszoknak tolmácsolt, tőlük volt a tuti recept:) Akkor még tényleg kuriózum volt!
VálaszTörlésNO, akkor most az egyszer megbocsájtok.:)
VálaszTörlésNálunk az abszolút kedvenc a tejfölös, császárszalonnás, lilahagymás verzió...
VálaszTörlésTejfölös? Az nem a lángos? Teljesen összezavarsz...
VálaszTörlésa tejfölös -lilahagymás-szalonnás verzió a töki pompos :)gyakorlatilag ugyanúgy készül mint a vastag tésztájú pizza...úriasabb nevén kenyérlángos :)
VálaszTörlésPróbáld csak ki, vékony tésztával is fantasztikus ez a verzió, elvégre a szalonna kevésbé hízlal, mint a kenyér, nem? ;-) És ha még a tejfölbe reszelsz egy kis fokhagymát, a tetejére meg sima vagy füstölt sajtot... Hmmm...
VálaszTörlés
VálaszTörlésSzerintem most már ne állj le ezzel a pizzával, látod, rengeteg ötlet van. Még pár hét és könyörögni fognak, hogy főzeléket készíts, vagy darált húsos tök csónakot (remélem, jól emlékszem).
Réka
:)))Köszönöm az ötleteket, lécci fogyókúrás programokat is mellékeljetek!:)
VálaszTörlésA lelkesedésem egyébként lanyhult, és esténként igyekszem elsunnyogni a pizzavacsit. Viszont van jogosítványom, és van autóm, úgyhogy most erőimet a stoptáblák felismerésére koncentrálom.