Szerző: FiloSzofi
Máskor ebben az időszakban elégedetten heverészünk otthon, és a hasunkat simogatjuk. Idén viszont alig vártuk, hogy eljussunk egy jó kis játszótérre. Nem azért, mert átfogó életmódváltásba kezdtünk, csak a jó kis fosós-hányós vírus ült rá a karácsonyunkra. Elmaradtak a kimerítő családlátogatások, barátos karácsonyok, gyerektalálkozók, ehelyett én, az egyetlen ép gyomrú, egymagam pusztítom a bejglit az éjszakai virrasztások magányos óráiban.
A gyerekek amúgy jól vannak, gyorsan és flottul tudtak hányni, alig-alig megszakítva egy-egy kártyapartit. Viszont undorító hörgések közepette zaftosan köpködik a víruskolóniákat szanaszét. Ebbe én is beszálltam, szakterületem a köhögés, sajnos. Emiatt - mint egyetlen lehetőség - felértékelődtek a szabadtéri programok. Körbejártuk már zárás után a Bazilika előtti vásárt, álltunk esőben jóbarátokkal a bank eresze alatt, házi Bailey's-t iszogatva, most pedig megcéloztuk a mikuláskor megnyílt Rumini játszóteret az I. kerületi Mária téren.
Nagy reményekkel indultunk, mert valamelyik leírás úgy fogalmazott, hogy bejárhatjuk a regényből ismert helyszíneket. Nem gondoltam persze, egy egész Ruminiland-re, de azért egy kicsit csalódtunk.
Ha onnan nézzük, hogy szépen felújítottak egy játszóteret egy olyan környéken, ahol igen kevés a szaladgálásra alkalmas hely a gyerekeknek, ráadásul iskola, óvoda van a közelben, akkor szuper! Ha onnan nézzük, hogy mennyi lehetőséget rejt egy ilyen koncepció, akkor meglehetősen lapos.
Van egy szép, nagy hajó, egy forgó mutatójú iránytű, és egy kuckózós labirintus, egy hordó, és kedves, csónak alakú padocskák azok a tárgyak, amelyek utalnak a regény világára. Aki nem ismerné a történetet,az olvassa el, annak annyit érdemes tudni, hogy a Rumini sorozat vérbeli, minőségi kalandregény, amelyben a főhős, a kölyök egér, Rumini, hajósinasként szolgál a Szélkirálynő nevű tengerjáró vitorláson. Útjaik során pedig izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba keverednek tengeren és szárazföldön. Van sárkány, kalózok, kincs, lakatlan sziget, távoli földek különös népei, gonosz ellenség, és persze igaz jó barátok, kedves karakterek.
Érdemes lett volna mondjuk iskolai ötletbörzét tartani, szerintem egy nap alatt összedobtak volna egy szuper kalandparkot, ha azt mondják, hogy nulla plusz költséggel kell megoldani, akkor úgy is. Az ismert játszótérelemeket itt leginkább a Kálmán Anna illusztrációi alapján készült képek különböztetik meg a többitől, nagyon hiányzik belőle egy-két frappáns ötlet.
Rajongóknak egy látogatást azért megér!
Máskor ebben az időszakban elégedetten heverészünk otthon, és a hasunkat simogatjuk. Idén viszont alig vártuk, hogy eljussunk egy jó kis játszótérre. Nem azért, mert átfogó életmódváltásba kezdtünk, csak a jó kis fosós-hányós vírus ült rá a karácsonyunkra. Elmaradtak a kimerítő családlátogatások, barátos karácsonyok, gyerektalálkozók, ehelyett én, az egyetlen ép gyomrú, egymagam pusztítom a bejglit az éjszakai virrasztások magányos óráiban. A gyerekek amúgy jól vannak, gyorsan és flottul tudtak hányni, alig-alig megszakítva egy-egy kártyapartit. Viszont undorító hörgések közepette zaftosan köpködik a víruskolóniákat szanaszét. Ebbe én is beszálltam, szakterületem a köhögés, sajnos. Emiatt - mint egyetlen lehetőség - felértékelődtek a szabadtéri programok. Körbejártuk már zárás után a Bazilika előtti vásárt, álltunk esőben jóbarátokkal a bank eresze alatt, házi Bailey's-t iszogatva, most pedig megcéloztuk a mikuláskor megnyílt Rumini játszóteret az I. kerületi Mária téren.
Nagy reményekkel indultunk, mert valamelyik leírás úgy fogalmazott, hogy bejárhatjuk a regényből ismert helyszíneket. Nem gondoltam persze, egy egész Ruminiland-re, de azért egy kicsit csalódtunk.
Ha onnan nézzük, hogy szépen felújítottak egy játszóteret egy olyan környéken, ahol igen kevés a szaladgálásra alkalmas hely a gyerekeknek, ráadásul iskola, óvoda van a közelben, akkor szuper! Ha onnan nézzük, hogy mennyi lehetőséget rejt egy ilyen koncepció, akkor meglehetősen lapos.
Van egy szép, nagy hajó, egy forgó mutatójú iránytű, és egy kuckózós labirintus, egy hordó, és kedves, csónak alakú padocskák azok a tárgyak, amelyek utalnak a regény világára. Aki nem ismerné a történetet,
Érdemes lett volna mondjuk iskolai ötletbörzét tartani, szerintem egy nap alatt összedobtak volna egy szuper kalandparkot, ha azt mondják, hogy nulla plusz költséggel kell megoldani, akkor úgy is. Az ismert játszótérelemeket itt leginkább a Kálmán Anna illusztrációi alapján készült képek különböztetik meg a többitől, nagyon hiányzik belőle egy-két frappáns ötlet.
Rajongóknak egy látogatást azért megér!
 |
| Kétszemélyes hinta! |
 |
| A labirintus. Ez a kép az egyker.blog-ról származik, ahol képgalériát találtok a játszótér avatásáról. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése