Szerző: Lotte
A babavárás időszakát legneutrálisabban talán a "más-állapot" kifejezés írja le. Tényleg más ez az időszak, minden szépségével és küszködésével együtt, szerintem ebben mindenki egyetért, aki már átélte.
Testileg, lelkileg más folyamatok indulnak el bennünk, de még szeretteinkben is: más érzékenységek (az ételundortól az indokolatlan sírógörcsig), más örömforrások (a baba mozgásának megérzésétől egy kedves hassimogatásig) lesznek mindennapjaink részei.
A másállapot összefolalja, értéksemlegesen leírja az azt tartalmazó áldott állapot, várandósság és terhesség kifejezéseket, amik egyenként mind releváns nyelvi leírásai a babavárás egy-egy szeletének. Igen, a másállapot három az egyben fejezi ki ezt a különleges kilenc hónapos időszakot.
Mert a másállapot áldott állapot is - hogy is lehetne másképp?! Gondoljunk csak azokra, akik hosszú éveken át küszködnek azért, hogy kisbabájuk születhessen! A növekvő kis emberke áldás, s hitem szerint nem a véletlen műve, hanem áldás akkor is, ha spontán "összejön" vagy ha petricsészében "keverik ki". Hála érte!
És persze a másállapot várandósság is: egyfajta különös viszony az idő dimenziójához. Mint a katonaságnál, vágjuk a virtuális centimétert, mint egy nagyon hosszú böjttel készülünk a reménybeli találkozásra kisbabánkkal. Kilenc hónap nagy idő, néha végtelennek tetszik, a türelmetlenség - s közben a "csak legyen minden rendben!" érzése - érthető velejárója a negyven(egy-két) hétnek. De sok türelem szükséges!
De más ez az állapot, mert bizony terhesség is. Kinek mikortól, s hogy épp mennyire az, nagyon különböző. Van, hogy már az első hetektől, mikor örökké úgy érzi magát egy kismama, mintha a tajtékos tenger dobálná hullámról hullámra. Van, hogy csak később, a szaggató derékfájás, a növekvő súly cipelése, a hasi görcsök vagy számtalan más váratlan, itt-ott felbukkanó nyavalya éreztetik, hogy ez nem egy kényelmi állapot, nem festett idill: igenis meg kell szenvedni azért a csöppségért. Nem egyszerű, de alázattal el kell viselni.
Hála, türelem és alázat - ezek hármas egysége test és lélek valódi más-állapota.
Magam is a tizenkilencedik hétbe fordulva hálatelt szívvel vagdosom a centit és próbálom elviselni az egyre markánsabb jegyekkel jelentkező terheket. Karácsony felé közeledve igazi adventi lelkigyakorklat, felkészülés a kis Jézus születésének ünnepére.
A babavárás időszakát legneutrálisabban talán a "más-állapot" kifejezés írja le. Tényleg más ez az időszak, minden szépségével és küszködésével együtt, szerintem ebben mindenki egyetért, aki már átélte. Testileg, lelkileg más folyamatok indulnak el bennünk, de még szeretteinkben is: más érzékenységek (az ételundortól az indokolatlan sírógörcsig), más örömforrások (a baba mozgásának megérzésétől egy kedves hassimogatásig) lesznek mindennapjaink részei.
A másállapot összefolalja, értéksemlegesen leírja az azt tartalmazó áldott állapot, várandósság és terhesség kifejezéseket, amik egyenként mind releváns nyelvi leírásai a babavárás egy-egy szeletének. Igen, a másállapot három az egyben fejezi ki ezt a különleges kilenc hónapos időszakot.
Mert a másállapot áldott állapot is - hogy is lehetne másképp?! Gondoljunk csak azokra, akik hosszú éveken át küszködnek azért, hogy kisbabájuk születhessen! A növekvő kis emberke áldás, s hitem szerint nem a véletlen műve, hanem áldás akkor is, ha spontán "összejön" vagy ha petricsészében "keverik ki". Hála érte!
És persze a másállapot várandósság is: egyfajta különös viszony az idő dimenziójához. Mint a katonaságnál, vágjuk a virtuális centimétert, mint egy nagyon hosszú böjttel készülünk a reménybeli találkozásra kisbabánkkal. Kilenc hónap nagy idő, néha végtelennek tetszik, a türelmetlenség - s közben a "csak legyen minden rendben!" érzése - érthető velejárója a negyven(egy-két) hétnek. De sok türelem szükséges!
De más ez az állapot, mert bizony terhesség is. Kinek mikortól, s hogy épp mennyire az, nagyon különböző. Van, hogy már az első hetektől, mikor örökké úgy érzi magát egy kismama, mintha a tajtékos tenger dobálná hullámról hullámra. Van, hogy csak később, a szaggató derékfájás, a növekvő súly cipelése, a hasi görcsök vagy számtalan más váratlan, itt-ott felbukkanó nyavalya éreztetik, hogy ez nem egy kényelmi állapot, nem festett idill: igenis meg kell szenvedni azért a csöppségért. Nem egyszerű, de alázattal el kell viselni.
Hála, türelem és alázat - ezek hármas egysége test és lélek valódi más-állapota.
Magam is a tizenkilencedik hétbe fordulva hálatelt szívvel vagdosom a centit és próbálom elviselni az egyre markánsabb jegyekkel jelentkező terheket. Karácsony felé közeledve igazi adventi lelkigyakorklat, felkészülés a kis Jézus születésének ünnepére.
Kedves Lotte, igazán plasztikusan írtad le a babavárást. Ma találkoztam egy fiatal nővel, aki véletlen beszélgetésünk során büszkén jelentette ki, hogy ő egyáltalán nem akar gyereket, nem hajlandó semmiről lemondani egy gyerek miatt. Ez a 'büszkeség' volt a legriasztóbb kijelentésében.
VálaszTörlésAzért érdekes ez, mert az ilyesmi nem úgy megy, hogy gyere Lemondás, akkor én most vállallak a szent anyaság nevében!
VálaszTörlésInkább úgy, mint az élet más területén, hogy él az ember, és közben jönnek az áldozatok is. Minden nagyobb "projekt"-nél az életben van nagyobb áldozat, munkában, tanulásban, egzotikus utazásban, de közben mégis élvezi az ember, ha a valódi maga útját járja.
Fura, hogy az tűnik nehezebbnek, ahol egy másik ember a cél, nem egy elvont eredmény. Pedig az is elvesz tőlünk, más célok is lestrapálnak, a vérünket szívják, öregítenek stb.
Jaj, ez tényleg rémisztő lehetett, fura, hogy hiányzik egy alapösztön valakiből. Ha nagyon fiatal volt az illető, még azért változhat! Éretlen lányok gyakran mondanak ilyet, meg hogy ők soha, de soha nem házasodnak meg, aztán...
VálaszTörlés