Szerző: Lotte
Holnap van a mellrák elleni küzdelem világnapja. Nem véletlenül van a betegségnek saját "dátuma", ugyanis egy sajnálatosan gyakori, sok esetben halálos kimenetelű kórképről van szó, melynek tragikus végkimenete a rendszeres szűrővizsgálatokkal és önvizsgálat alkalmazásával jórészt elkerülhető lenne.
A magyar nők jelentős hányada mégsem él e lehetőségekkel! Nemrégiben beszélgettem egy hasi sebész barátunkkal, aki elmesélte, hogy mi, magyarok mennyire rosszul állunk egészségtudatosság ügyében. Egy német vagy francia orvos ugyanis nem abban a fázisban tárja fel a páciens hasüregét, mint magyar kollégája - jóval korábban tudja elkezdeni a gyógyítást. Akkor, amikor még van remény. Mi pedig már csak akkor fordulunk orvoshoz, ha nagy a baj, s nem fordítunk figyelmet a prevencióra, az elérhető szűrőprogramokon való részvételre és a korai tünetekre.
Ugyanez érvényes az emlőrák esetében is.
Eközben pedig esztétikai szempontok mentén túlzottan is törődünk a mellünkkel, amely valóban nőiességünk egyik fontos része, hiszen egyszerre szerelmi örömforrás és egyszerre szolgálja a szerelem gyümölcseinek táplálását. Szépen és szépnek alkotta meg a Teremtő! A szépség, persze, relatív fogalom, s általában elégedetlenek vagyunk önmagunkkal.
A Heti Válasz legutóbbi számában Élő Anita adta elénk, micsoda összegeket (egy mellnagyobbítás ára 0,5-1,2 millió forint, melyet sokszor hitelkonstrukciókkal vesznek igénybe) költenek el a mellük méretével vagy formájával elégedetlen fiatal nők a plasztikai sebészeteken. Van eset, hogy érthető egy nő döntése, ha valaki tökéletesen lapos vagy extrém módon nagy mellekkel él, el tudom képzelni, hogy rászánja magát egy ilyen, kockázatokkal is járó beavatkozásra. De azért, hogy hiúságból 75 B-ről 75 C-re cserélje a melltartóit? Nos, ez tényleg nem fér a fejembe! Miközben a világban a gender mainstreaming jegyében dogmatikailag a nemek összemosása zajlik, testképünkben épp ellenkezőleg, egyre nagyobbak a nemi (kebelbéli) különbségek.
Zajlik tehát a Barbie babák faragása, egyre csak nőnek a gravitációval dacoló szilikoncicik. (Az implantátumok behelyezésével ráadásul nemcsak a tokozódás fájdalmas mellékhatásainak - s vele az újbóli műtéteknek - az esélye nő, de a mellrák esetén kulcsfontosságú képalkotó vizsgálatok eredményének pontossága is csökken!)
Pedig a mellfaragás okozta kényelmetlenségek és kockázatok meg sem közelítik egy mammográfiai vizsgálat vagy egy mell-ultrahang néhány perces időráfordítását. Magam is jártam mindkettőn, átéltem a leletre várakozás sötét izgalmát.
De miután alattomos betegségről van szó, mely sokszor némán fejlődik ki, bizonyos kor után - ahogy évente méhnyakszűrésre is elballag az ember, bár lenne jobb dolga - nem halogatható e vizsgálatokon való részvétel.
Aki felelősen gondolkodik, szerettei és önmaga miatt is tesz ennyit az egészségéért. Az otthoni, tükör előtti önvizsgálat pedig - bár elsőre bonyolultnak tűnik - megtanulható. Szánj rá Te is öt percet!
 |
| A kép alkotója egy emlőrákkal küzdő beteg |
A magyar nők jelentős hányada mégsem él e lehetőségekkel! Nemrégiben beszélgettem egy hasi sebész barátunkkal, aki elmesélte, hogy mi, magyarok mennyire rosszul állunk egészségtudatosság ügyében. Egy német vagy francia orvos ugyanis nem abban a fázisban tárja fel a páciens hasüregét, mint magyar kollégája - jóval korábban tudja elkezdeni a gyógyítást. Akkor, amikor még van remény. Mi pedig már csak akkor fordulunk orvoshoz, ha nagy a baj, s nem fordítunk figyelmet a prevencióra, az elérhető szűrőprogramokon való részvételre és a korai tünetekre.
Ugyanez érvényes az emlőrák esetében is.
Eközben pedig esztétikai szempontok mentén túlzottan is törődünk a mellünkkel, amely valóban nőiességünk egyik fontos része, hiszen egyszerre szerelmi örömforrás és egyszerre szolgálja a szerelem gyümölcseinek táplálását. Szépen és szépnek alkotta meg a Teremtő! A szépség, persze, relatív fogalom, s általában elégedetlenek vagyunk önmagunkkal.
A Heti Válasz legutóbbi számában Élő Anita adta elénk, micsoda összegeket (egy mellnagyobbítás ára 0,5-1,2 millió forint, melyet sokszor hitelkonstrukciókkal vesznek igénybe) költenek el a mellük méretével vagy formájával elégedetlen fiatal nők a plasztikai sebészeteken. Van eset, hogy érthető egy nő döntése, ha valaki tökéletesen lapos vagy extrém módon nagy mellekkel él, el tudom képzelni, hogy rászánja magát egy ilyen, kockázatokkal is járó beavatkozásra. De azért, hogy hiúságból 75 B-ről 75 C-re cserélje a melltartóit? Nos, ez tényleg nem fér a fejembe! Miközben a világban a gender mainstreaming jegyében dogmatikailag a nemek összemosása zajlik, testképünkben épp ellenkezőleg, egyre nagyobbak a nemi (kebelbéli) különbségek.
Zajlik tehát a Barbie babák faragása, egyre csak nőnek a gravitációval dacoló szilikoncicik. (Az implantátumok behelyezésével ráadásul nemcsak a tokozódás fájdalmas mellékhatásainak - s vele az újbóli műtéteknek - az esélye nő, de a mellrák esetén kulcsfontosságú képalkotó vizsgálatok eredményének pontossága is csökken!)
Pedig a mellfaragás okozta kényelmetlenségek és kockázatok meg sem közelítik egy mammográfiai vizsgálat vagy egy mell-ultrahang néhány perces időráfordítását. Magam is jártam mindkettőn, átéltem a leletre várakozás sötét izgalmát.
De miután alattomos betegségről van szó, mely sokszor némán fejlődik ki, bizonyos kor után - ahogy évente méhnyakszűrésre is elballag az ember, bár lenne jobb dolga - nem halogatható e vizsgálatokon való részvétel.
Aki felelősen gondolkodik, szerettei és önmaga miatt is tesz ennyit az egészségéért. Az otthoni, tükör előtti önvizsgálat pedig - bár elsőre bonyolultnak tűnik - megtanulható. Szánj rá Te is öt percet!
Volt már mellparám nekem is, sokáig halogattam, hogy a végére járjak, mert féltem. Aztán még egy biopsziára is sor került, szerencsére nem volt baj, de ma már tudom, hogy nincs érteleme várni.
VálaszTörlés