Szerző: Fakirma
A tinikori devianciákat megúszva vén fejjel csatlakoztam a dohányosok csapatához. Már majdnem éretten, a szerelemtől hibbantam meg húszas életéveim elején: belebolondultam egy dohányzó pasiba. Tagadhatatlanul flowgyanús érzés az erkélyen kuporogva vállt vállnak vetve szívni a mérget a világ legtutibb csávójával. A pasi elmúlt, a kötelező szenvedésen kívül semmi sem maradt utána, csak a füstölgő rudacskával való életre szóló harc.
Senki ne etessen azzal, hogy a dohányzás undorító szokás. Nagyjából a legklasszabb dolog, amivel életemben találkoztam. Hasonlít a futáshoz: ha megfelelő ideig, megfelelő ütemben hódolsz neki, kitartásod meghozza jutalmát: az élet lószart sem ér nélküle. Eltekintve az egészség/betegség dimenziójától, az egyetlen különbség a két sport között, hogy a futás nem csak közben, hanem utána is jó. A cigivel más a helyzet: közben a mennyországban érzed magad, de amint elnyomod a csikket, nem marad más, mint a büdös kéz, a rossz lehelet és a tüdődön terpeszkedő nikotin manócska. A dohányzásban túlélhető az a tudat, hogy meghal tőle az ember, sokkal ijesztőbb a két szál elszívása közt tátongó űr, amikor valamivel agyon kell csapni az időt.
 |
| Üres most a csikkes bödön |
Senki ne etessen azzal, hogy a dohányzás undorító szokás. Nagyjából a legklasszabb dolog, amivel életemben találkoztam. Hasonlít a futáshoz: ha megfelelő ideig, megfelelő ütemben hódolsz neki, kitartásod meghozza jutalmát: az élet lószart sem ér nélküle. Eltekintve az egészség/betegség dimenziójától, az egyetlen különbség a két sport között, hogy a futás nem csak közben, hanem utána is jó. A cigivel más a helyzet: közben a mennyországban érzed magad, de amint elnyomod a csikket, nem marad más, mint a büdös kéz, a rossz lehelet és a tüdődön terpeszkedő nikotin manócska. A dohányzásban túlélhető az a tudat, hogy meghal tőle az ember, sokkal ijesztőbb a két szál elszívása közt tátongó űr, amikor valamivel agyon kell csapni az időt.
Sokszor szakítottam a füstöléssel, viszonylag könnyen, plusz kilók és idegbaj nélkül. Sokszor rágyújtottam újra, ilyenkor nem fogytam le és nem tisztult az elmeállapotom sem. Mostanában már érzelmek nélkül vívom ezt a harcot, talán nem is léteznék nélküle.
Az agyamban van egy kapcsoló, ami magától működik: időnként átvált Volt Dohányos funkcióra. Nagy szívás, hogy ugyanilyen könnyedén, a beleszólásom nélkül történik meg a visszakapcsolás: 2 óra, 3 hét, 6 hónap, avagy 7 év után. Tuti, hogy az egyiknek sincs köze az akaraterőhöz.
Az agyamban van egy kapcsoló, ami magától működik: időnként átvált Volt Dohányos funkcióra. Nagy szívás, hogy ugyanilyen könnyedén, a beleszólásom nélkül történik meg a visszakapcsolás: 2 óra, 3 hét, 6 hónap, avagy 7 év után. Tuti, hogy az egyiknek sincs köze az akaraterőhöz.
A legkönnyebb a terhesség és a szoptatás időszaka. Ilyenkor nem vagyok se dohányos, se volt dohányos, élem a nem dohányzók szűzies életét. A nem dohányost az érzelmi intenzitás és a kognitív tartalmak különböztetik meg a volt dohányostól: az elsőnek gőze nincs, mi itt a probléma, a második pedig heves szívdobogással gondol a büdös, mérgező rudacskára. A nem dohányos azért nem gyújt rá, mert nem érdekli. A volt dohányos pedig azért mond le róla, mert nem akar idő előtt kínok közepette meghalni, fél a gyorsan öregedő bőrtől vagy az apukája haragjától, esetleg utál rabságban élni. De ha valaki megsúgná neki, hogy ő az a szerencsés nyertes, aki minden szörnyű következmény nélkül bűnözhet, füstölne mint az állat.
Leszokás témakörben zseniális könyvet írt Allen Carr. Hatásosságát még az se pusztítja lényegesen, hogy a könyv bicskanyitogató agymosás formájában ismételgeti, hogy dohányozni baromság, írója pedig - miután gennyesre kereste magát módszerével - jól meghalt tüdőrákban. A kedvenc fejezetem két oldalas. A címe: A dohányzás előnyei. A két lapra a címen kívül semmi sincs írva. Ezt a fejezetet többször is elolvastam. Még mindig nem értek vele egyet.
Leszokás témakörben zseniális könyvet írt Allen Carr. Hatásosságát még az se pusztítja lényegesen, hogy a könyv bicskanyitogató agymosás formájában ismételgeti, hogy dohányozni baromság, írója pedig - miután gennyesre kereste magát módszerével - jól meghalt tüdőrákban. A kedvenc fejezetem két oldalas. A címe: A dohányzás előnyei. A két lapra a címen kívül semmi sincs írva. Ezt a fejezetet többször is elolvastam. Még mindig nem értek vele egyet.
A legutolsó terhesség-szoptatás-terhesség-szoptatás periódusom hét évig tartott. Tavasszal, amikor Ojó lecuppant a cicimről, nagyjából az első gondolatom az volt,
uramatyám, de lógnak a melleim rágyújtanék!
Egy napfényes kora nyári délután nyomtam a számba az első füstölgő cigarettát. Ugyanakkor, ugyanott a másodikat, a harmadikat, és a tizediket is. Nem éreztem se örömöt, se bánatot. A nyár viszonylagos nyugalomban telt: ha szembe jött velem a cigi, boldogan füstöltem, de eszembe se jutott a baljós kinézetű Nemzeti Dohányboltba bekukkantani. Feltűnt viszont, hogy egyre többször lejmolok, egyre többet gondolok a cigarettára, és egyre inkább keresem a bagós emberek társaságát. Pénteken egy ismerősöm nálunk felejtette a doboz cigarettáját (ó jaj, abból a csinos, vékony fajtából valót), rávetve magam a potya zsákmányra, néhány óra alatt elszívtam az egészet. Másnap elzavartam Embert cigiért, hogy visszaadjam az ismerősnek a cuccot. Azt is elszívtam.
A hétvégi füstölésbe beiktattam 12 kilométer futást is. 17 perccel futottam rosszabbat a megszokottnál, ráadásul közben majdnem meghaltam. Szerencsére életben tartott az a gondolat, hogy annál előbb jutok cigarettához, minél gyorsabban loholok hazafelé. Miközben lihegve szíttam a mérget, arra jutottam: sport vagy cigi.
Most éppen a sport mellett döntöttem. A másik opciót majd akkor veszem fontolóra, ha már vén csótány leszek.
Három napja Volt Dohányos vagyok. Ma, szeptember 26-án tartják az én Világnapomat. Sokkal barátságosabb ünnep mint a Füstmentes Világnap (május 31.) Az utóbbit biztos, hogy a mit sem sejtő és előítéletekkel teljes Nem Dohányosok találták ki. Azért az Isten éltesse sokáig őket is.
Megszavazok a Dohányosoknak is egy Világnapot. Szerencsétlenek bármilyen baromsággal etetik magukat,
(a családunkban mindenki hosszú életű volt,
a jövő heti csapatépítő tréning után úgyis leszokom,
Jóska bácsi is akkor halt meg, amikor 98 évesen felhagyott a dohányzással...),
a lelkük mélyén tudják, hogy nem úszhatják meg szárazon. Megérdemlik, hogy együtt érezzünk és drukkoljunk nekik.
De ma az én Napom van. S bár tudom, hogy a Volt Dohányos potenciális Lesz Dohányos, ez nem szegi kedvemet: bízom benne, hogy a két szál közötti űr most hosszú és tartalmas lesz.
A hétvégi füstölésbe beiktattam 12 kilométer futást is. 17 perccel futottam rosszabbat a megszokottnál, ráadásul közben majdnem meghaltam. Szerencsére életben tartott az a gondolat, hogy annál előbb jutok cigarettához, minél gyorsabban loholok hazafelé. Miközben lihegve szíttam a mérget, arra jutottam: sport vagy cigi.
Most éppen a sport mellett döntöttem. A másik opciót majd akkor veszem fontolóra, ha már vén csótány leszek.
Három napja Volt Dohányos vagyok. Ma, szeptember 26-án tartják az én Világnapomat. Sokkal barátságosabb ünnep mint a Füstmentes Világnap (május 31.) Az utóbbit biztos, hogy a mit sem sejtő és előítéletekkel teljes Nem Dohányosok találták ki. Azért az Isten éltesse sokáig őket is.
Megszavazok a Dohányosoknak is egy Világnapot. Szerencsétlenek bármilyen baromsággal etetik magukat,
(a családunkban mindenki hosszú életű volt,
a jövő heti csapatépítő tréning után úgyis leszokom,
Jóska bácsi is akkor halt meg, amikor 98 évesen felhagyott a dohányzással...),
a lelkük mélyén tudják, hogy nem úszhatják meg szárazon. Megérdemlik, hogy együtt érezzünk és drukkoljunk nekik.
De ma az én Napom van. S bár tudom, hogy a Volt Dohányos potenciális Lesz Dohányos, ez nem szegi kedvemet: bízom benne, hogy a két szál közötti űr most hosszú és tartalmas lesz.
Isten éltessen sokáig, Fakirma! Egy cigirágóval köszöntelek!
VálaszTörlés:)))Köszi, szólok, ha az alkohollal is felhagytam. Csak hogy ne felejts el az egészségemre meginni egy citromos sört!
VálaszTörlés