Szerző: Lotte
Nem érdemes tovább fejünket a homokba dugni: hétfőn tényleg itt az iskolakezdés, amiről nehéz megmagyaráznom immár két, padba ülő fiacskámnak (te jó ég, hogy lettek ekkorák??), hogy higgyék el, tulajdonképp tök jó móka. Mert legyünk őszinték, kevés hervasztóbb dolog van, mint egy tanévnyitó - talán még a január végi, februári nyirkos sötétség mérhető hozzá. Igen, anya is utálta mindig... Szülőként viszont mégsem nyavalyoghatok együtt a gyerekeimmel, ám művi lelkesedésem hitelességét alaposan megkérdőjelezem.
Tetszik, nem tetszik, hétfőn háromnegyed nyolcra ünneplőben várja kisfiaimat a 3.b és az 1.a osztály. Igen, ünneplőben, aminek összehozása már önmagában sem könnyű feladvány.
Az ovis ballagáson és a tavalyi tanévzárón hordott fekete-fehér ancúgot nyáron természetesen kinőtték. Megpróbáltuk belepréselni őket a gatyókba és a fekete, idétlen mód lekicsinyített férficipő modellekbe, de sehogysem ment. Olyan szerencsétlenül álltak a tükör előtt, mint szegény jó Poldi bácsi annak idején az Égig érő fűben: "Biztos, hogy ez az én ünneplő nadrágom?!"
Nincs mese, cselekedni kell, irány a bolt! De melyik is?
Először egy közeli hipermarkettel próbálkoztunk, ahol se cipőt, se fehér inget, se a tornacucchoz szükséges sima fehér pólót nem találtunk. (Megfigyeltétek, hogy minden pólóra kerül valami idióta rajz, felirat, szám vagy minimum egy randa dinoszaurusz fej?) Nadrág-fronton még lett volna egy kis reményünk, ha állítható derékmérettel látták volna el a fekete farmerokat. Busafej, a szentem a nyáron úgy megiperedett, hogy a konfekcióméret bizony kicsi volt rá. (A végre újra kezdődő fociedzések adják az egyetlen valódi inspirációt a szeptemberhez, hátha féktelen étvágyát a rendszeres mozgás kompenzálja majd.) Neki tehát nem volt jó az ígéretesnek tűnő gatyó. Ahogy a vékonydongájú Tüskebökinek sem, akinek nádszál derekáról azon mód lecsúszott a hosszban megfelelő nadrág. Ezúton üzenem a gyereknadrág gyártóknak - hátha elér a távol-keletre is a kétségbeesett anyai szó -, állítható gatyákat a polcokra! Igen, ezt vehetik petíciónak is!
Gyerekekkel ruhát vásárolni maga a rémálom: utálják, unják az egészet (főképp a legizzasztóbb szaunaszeánszot: a próbát). Ráadásul ma már nincs gyerekruhát árusító üzlet kiadós játékkínálat nélkül, amit azonnal ki is szagolnak, és rendre próbálkoznak is valami értelmetlen bizbasz megszerzésével. Ezeket az ütközeteket üzletek sokaságán át megvívni, mit is mondjak, embert próbáló feladat.
Jártunk mindenfelé: kisebb üzletekben, nagyobb boltokban, kínaiaknál és turkálóban, s darabonként csak' sikerült két rend ünneplő ruhát (ami nem a legborzalmasabb műszálas, fényes rémálom) beszereznünk. Sokba is került, nem is az a minőség lett, amit szerettem volna, de a hisztikkel súlyosbított hosszú tekergés után már ezt se bántam - csak legyünk túl rajta.
Egy kérdés jutott csak eszembe: nem lehetne normális anyagokból néhány változatban egyszerű, megfizethető ünneplő ruhát készíteni gyerekeknek? Ami ráadásul egy helyen megvásárolható. Mondjuk magyar gyártóktól. Szerintem lenne rá kereslet.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer visszasírom az Úttörő Áruházat...
 |
| Fónay Márta és Rajz János a Paripa utca 4. udvarán |
Tetszik, nem tetszik, hétfőn háromnegyed nyolcra ünneplőben várja kisfiaimat a 3.b és az 1.a osztály. Igen, ünneplőben, aminek összehozása már önmagában sem könnyű feladvány.
Az ovis ballagáson és a tavalyi tanévzárón hordott fekete-fehér ancúgot nyáron természetesen kinőtték. Megpróbáltuk belepréselni őket a gatyókba és a fekete, idétlen mód lekicsinyített férficipő modellekbe, de sehogysem ment. Olyan szerencsétlenül álltak a tükör előtt, mint szegény jó Poldi bácsi annak idején az Égig érő fűben: "Biztos, hogy ez az én ünneplő nadrágom?!"
Nincs mese, cselekedni kell, irány a bolt! De melyik is?
Először egy közeli hipermarkettel próbálkoztunk, ahol se cipőt, se fehér inget, se a tornacucchoz szükséges sima fehér pólót nem találtunk. (Megfigyeltétek, hogy minden pólóra kerül valami idióta rajz, felirat, szám vagy minimum egy randa dinoszaurusz fej?) Nadrág-fronton még lett volna egy kis reményünk, ha állítható derékmérettel látták volna el a fekete farmerokat. Busafej, a szentem a nyáron úgy megiperedett, hogy a konfekcióméret bizony kicsi volt rá. (A végre újra kezdődő fociedzések adják az egyetlen valódi inspirációt a szeptemberhez, hátha féktelen étvágyát a rendszeres mozgás kompenzálja majd.) Neki tehát nem volt jó az ígéretesnek tűnő gatyó. Ahogy a vékonydongájú Tüskebökinek sem, akinek nádszál derekáról azon mód lecsúszott a hosszban megfelelő nadrág. Ezúton üzenem a gyereknadrág gyártóknak - hátha elér a távol-keletre is a kétségbeesett anyai szó -, állítható gatyákat a polcokra! Igen, ezt vehetik petíciónak is!
Gyerekekkel ruhát vásárolni maga a rémálom: utálják, unják az egészet (főképp a legizzasztóbb szaunaszeánszot: a próbát). Ráadásul ma már nincs gyerekruhát árusító üzlet kiadós játékkínálat nélkül, amit azonnal ki is szagolnak, és rendre próbálkoznak is valami értelmetlen bizbasz megszerzésével. Ezeket az ütközeteket üzletek sokaságán át megvívni, mit is mondjak, embert próbáló feladat.
Jártunk mindenfelé: kisebb üzletekben, nagyobb boltokban, kínaiaknál és turkálóban, s darabonként csak' sikerült két rend ünneplő ruhát (ami nem a legborzalmasabb műszálas, fényes rémálom) beszereznünk. Sokba is került, nem is az a minőség lett, amit szerettem volna, de a hisztikkel súlyosbított hosszú tekergés után már ezt se bántam - csak legyünk túl rajta.
Egy kérdés jutott csak eszembe: nem lehetne normális anyagokból néhány változatban egyszerű, megfizethető ünneplő ruhát készíteni gyerekeknek? Ami ráadásul egy helyen megvásárolható. Mondjuk magyar gyártóktól. Szerintem lenne rá kereslet.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer visszasírom az Úttörő Áruházat...
Csatlakozom a mozgalomhoz, főleg, ami a fiúkat illeti. A lányok esetében még idegesítőbb, hogy annyi szép, színes ruha van, sajnálom a pénzt a fekete-fehérre, amit kb az évnyitón meg évzárón fog felvenni, aztán kinövi. Egyéb helyekre nem ilyen színekben megyünk.Magamtól cipőt sem feketét vettem volna.
VálaszTörlésÉs igen, legyen használható minőség, és normális kinézetű, ami olcsón nem lehet különleges, persze, de normális lehet, nem különlegesen ronda!
VálaszTörlésMár régóta töröm a fejemet azon, hogy miért olyan nehéz ma tornadresszt, illetve ünneplő ruhát venni. Jómagam a Blaha Lujza téren a Corvin áruházba szoktam betérni utolsó reményeimmel. Kínai beütés itt is van, érdekesen szétszórva az olykor felbukkanó magyar varrodákat dicsérő (?) ruhaneműkkel. Ez a megalkuvás színtere. Az különösen fáj, hogy megveszek valamit azért, mert magyar és közben legalább olyan gyatra, mintha kínai lenne.
Egyébként én azért szerettem az évnyitókat, évzárókat is. Szerintem volt hangulata. Oviban meg kifejezetten mulatságosak voltak a kisfiúk a kihízott ünneplő sortjaikban :)
Réka
Igazad van, a kihullott tejfogú, ünneplőbe húzott gyerekeknek van bája, de nálam erősebbek a saját szorongós emlékeim. Óh, a tornacuccok... jó, hogy említetted, azok is megérnének egy posztot. Miért törvényszerű például, hogy már a boltban kézbevéve, ránézésre kényelmetlen és rövid életű legyen egy tornacipő? Miért ritaka, mint a fehér holló a polcokon az azonos színű zokni és póló??
VálaszTörlésÉn is mit össze küzdöttem, míg mindent sikerült összeszedni.
VálaszTörlés