Heti Muníció: Modern kincsvadászat

Szerző: Fakirma

Az óvodánkban is tartottunk fesztivált, majdnem olyan nagyszabásút, mint amilyet a Szigeten rendeztek. Attól eltekintve, hogy nem léptek fel együttesek és nem forgott az óriáskerék, a két buli közötti hasonlóság kísérteties volt: a  mi Glettfesztiválunk is több napig tartott, koszban fetrengtünk, sört ittunk, nagyon szerettük egymást és olyan irracionális tevékenységeket folytattunk, ami civil életünkben eszünkbe se jutna. Például falat gletteltünk.

A mi bulink mellesleg túlmutatott a Sziget kínálta lehetőségeken: saját bőrünkön tapasztalhattuk meg az együttes szívás közösségformáló erejét, az elmélyülő nagycsaládos barátságok pedig új perspektívát nyitottak a gyermeklepasszoló hálózatom modernizálásában. Az összeröffenés legnagyobb hozadéka azonban kétségtelenül az volt, hogy olyan ismeretekkel bővült tudásom, ami rajtam kívül nagyjából az egész emberiség számára evidencia 5 és 99 éves kor között. Én csak most tudtam meg, hogy mindenki, aki él, mozog és ad magára valamicskét, kikapcsolódni leginkább a geoládák utáni hajsza közben tud. Ez a felismerés új fejezetet nyitott családunk életében. Most már mi is tagjai vagyunk a geoláda-keresők elhivatott csapatának.

A geocaching különös házasság a kincsvadászat és a virtuális kockulás között. A ládakeresés olyan természetbarátok szenvedélye, akik nem a fák mohás oldalának segítségével, hanem GPS-szel állapítják meg, merre van észak.

A okostelefonos hobbi 2003 május 3-án ünnepeli születésnapját. Ezen a napon helyezte rejtekhelyére az első geoládát egy unatkozó fickó az USA-ban. Azóta több mint kétmillió dobozka lapul világszerte, s hatmillió bolond tölti szabadidejének jelentős részét jellemzően műanyagból készült kajatartó dobozkák felkutatásával. A keresés nem a hideg-meleg játék szabályai szerint történik, hanem GPS-szel belőhető koordináták segítségével. A szemfüles kalandorok miután a kütyüjük segítségével megérkeznek a helyszínre, megpróbálják megtalálni az elrejtett ládácskát. Ez lehet akár a fa tetején, akár a tenger mélyén, csak az a fontos, hogy a rejtekhely földrajzi, kulturális vagy történelmi szempontból nevezetes legyen. Az okoskütyü nem csak a koordinátákat adja meg, hanem hosszú és unalmas leírást olvashatunk a rejtés körülményeiről és a hely nevezetességéről. Négy geoláda megtalálása után azt gyanítom, hogy a geocaching híveinek túlnyomó többsége grafomán. A művelődést gyakorlatilag nem lehet elkerülni, mert az ismertető szöveg tartalmazza a rejtés pontos helyére vonatkozó utalásokat is. A ládikában található a logbook, amibe beírhatjuk a nevünket, a dátumot és minden olyan gondolatot, amit szeretnénk megosztani az utókorral. Egy kis mázlival a dobozkában apró ajándékot is találhatunk, ami a miénk lehet, ha a helyére teszünk egy másik apróságot. 

A hagyományos ládánál kevésbé izgalmas a virtuális láda, ebben az esetben nincs doboz és nincs ajándék, ellenben van írott emlék, aminek bizonyos szavaiból áll össze a jelszó.

A multiláda megtalálásához több dobozkát kell kinyomozni, mindegyik tartalmaz egy jelszó-darabkát, ami végül elvezet minket a legutolsó rejtéshez. De az is lehet, hogy nem ez a lényege, még kezdő vagyok ebben a műfajban, nem minden teljesen világos számomra.

A mozgóláda nem mozog, csak mindig más helyre dugják el, így aztán többször is meg lehet találni őket. A hivatalos honlapról lehet értesülni, hogy éppen merrefelé jár a láda. 

Akadnak különleges dobozkák is, amelyeket a geocaching szempontjából jelentős eseményekhez kötődően helyeznek el (pl. századik magyar geoláda). Természetesen nem minden földi halandó dugdoshat kénye-kedve szerint ételes láboskákat szerteszét a világban, ki kell érdemelni a jogot, utána pedig szigorú szabályok szerint történhet a hadművelet.

A geoládákat osztályozzák a terep nehézsége szempontjából: az egyes számozású kerekesszékkel is becserkészhető, a négyeshez már speciális eszközök szükségesek (pl. hegymászó felszerelés, búvárcucc) az ötösbe bele se merek gondolni. A megtalálás nehézségi fokozatát is ötös skálán jelölik.

A geoláda-keresést nem lehet félvállról venni. Először is regisztrálni kell a Magyar Geocaching Közhasznú Alapítvány hivatalos honlapján (esetleg ennek eredeti, nemzetközi változatán). Az ő oldalukról lehet megszerezni a ládák koordinátáit, s miután lecsaptunk a zsákmányra, ugyanitt kell rátermettségünket bizonyítani a helyszínen fellelhető jelszó bepötyögésével.
 

Amikor az oviban először hallottam a kalandos őrületről, azonnal tudtam, hogy ez fogja teljessé tenni satnya családi életünket. A felismerés után már csak egy okostelefonnal rendelkező barmot kellett találnom, aki hajlandó velem és a négy gyerekkel tölteni a szabadidejét racionálisan nem értelmezhető céllal. Ember körberöhögött az ötlet hallatán, meg se próbáltam értelmes érveket felhozni a geocaching mellett. Szerencsére Előember nem ennyire földhözragadt, (majdnem) önként és dalolva regisztrált a nemzetközi társaság honlapján, így aztán vele vágtunk neki a kincsvadászatnak. A kiruccanás pont olyan volt, mint bármelyik négygyerekes programunk:

- három órás készülődés, ordibálás, sírás és fogcsikorgatás előzte meg,

- a három órás előkészületet további ordibálás, sírás és fogcsikorgatás követte,

- az eredetileg pénztárcakímélő program végül sok pénzbe került, mert a fiaim apjával hamarosan rájöttünk, hogy ezt az elfuserált csürhét józanul nem lehet elviselni. A gyerekek pedig rájöttek, hogy a két ittas felnőtt kísérőhöz minimum jár a kóla és a hamburger.

A gyerekek testvérharcát nem zavarta meg a friss levegő: ugyanolyan lelkesedéssel ölték egymást, mint bárhol máshol:

Ki találta meg?

Ki nyitja ki?

Kié az ajándék?

Melyik ajándék kié?

Ki rakja bele az új ajándékot?

Melyik új ajándékot rakja bele a ki?

Hova kell a ládát visszarakni?

És ki viseli a piros síbukósisakot a következő rejtekhelyig?

 Az előre eltervezett hat geoládából négyre akadtunk rá. Az elsőre egy kerítés tartóoszlopában.A másodikra egy fa odvában. A harmadikra egy budinak használt bokor aljában. A negyedikre egy korhadt harangláb talapzatában.

Két esetben pedig nagyot szívtunk. Jó érzékkel szaladtunk bele egy multiláda utolsó állomásába. A pontos lelőhelyhez szükséges információkat a hazánkban működő kisvasutaknál elrejtett ládákból kell összegyűjteni. Van fogalmatok arról, hány kisvasút működik hazánkban?! Sokkal több, mint gondolnátok. Rohadjanak meg.

A másik  doboz helyén pedig egy építkezésbe botlottunk, valószínűleg a láda egy úthenger áldozata lett. Ezt nevezik ládatragédiának.

Holnap indulunk az ovis táborba. Már kiszemeltem magamnak azt a könnyen befolyásolható apukát, akit tuti be tudok szervezni a börzsönyi kisvasútnál található kód megfejtéséhez.

A többi kisvasutas felfedezőtúrához várom az okostelefonnal rendelkező lelkes idióták jelentkezését.

Ajándékba ügyifogyis dominókat tudok felajánlani.