Szerző: Lotte
Egy ideje minden hétköznap reggel 7 órára járunk úszni a gyerekekkel a szomszéd település strandjára. Zoli bácsi és Józsi bácsi nyüstöli három vízibolhánkat és hasonszőrű társaikat a korai órán úszástanulásra, hangos "Most aztán egy igazán gyönyörű békalábtempót szeretnék látni!" - felkiáltások közepette.
Hatkor támolygok ki az ágyból, hagyok még tíz percet a tejeskávé nyugalmas elkortyolására a teraszon (ezek a reggeli csöndes (!) percek pótolhatatlanok), aztán kezdődik a trapp. Először is próbálom kirángatni a paplan alól a többieket. Szokatlan felállás, mert a standard szerint mindez fordítva szokott történni, hatkor ugyanis Ő és én szoktunk felriadni a kipattant szemű gyerekek féktelen dübögésére. De jó öreg Murphy törvénye szerint amikor kelni KELL, a gyerekek juszt sem akarnak. Így viszont (kiadós óbégatások után) három félálomban lévő, morcos, pizsamás alak botorkál fél hét körül a konyha irányába, napindító kakaókat követelve.
De van egy szívmelengető mozzanata ezeknek a reggeleknek. Ugyanis még a kakaónál is fontosabb az első ölelés begyűjtése, amivel az álomból testmeleg biztonsággal szédülnek át az ébrenlét dimenziójába. Ilyenkor még méltatlankodni és veszekedni is elfelejtenek egy röpke pillanatra. Ez az igazi reggeli lelki karban-tartás. Nekik is, nekünk is.
Egy ideje minden hétköznap reggel 7 órára járunk úszni a gyerekekkel a szomszéd település strandjára. Zoli bácsi és Józsi bácsi nyüstöli három vízibolhánkat és hasonszőrű társaikat a korai órán úszástanulásra, hangos "Most aztán egy igazán gyönyörű békalábtempót szeretnék látni!" - felkiáltások közepette.
Hatkor támolygok ki az ágyból, hagyok még tíz percet a tejeskávé nyugalmas elkortyolására a teraszon (ezek a reggeli csöndes (!) percek pótolhatatlanok), aztán kezdődik a trapp. Először is próbálom kirángatni a paplan alól a többieket. Szokatlan felállás, mert a standard szerint mindez fordítva szokott történni, hatkor ugyanis Ő és én szoktunk felriadni a kipattant szemű gyerekek féktelen dübögésére. De jó öreg Murphy törvénye szerint amikor kelni KELL, a gyerekek juszt sem akarnak. Így viszont (kiadós óbégatások után) három félálomban lévő, morcos, pizsamás alak botorkál fél hét körül a konyha irányába, napindító kakaókat követelve.
De van egy szívmelengető mozzanata ezeknek a reggeleknek. Ugyanis még a kakaónál is fontosabb az első ölelés begyűjtése, amivel az álomból testmeleg biztonsággal szédülnek át az ébrenlét dimenziójába. Ilyenkor még méltatlankodni és veszekedni is elfelejtenek egy röpke pillanatra. Ez az igazi reggeli lelki karban-tartás. Nekik is, nekünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése