Szerző: FiloSzofi
Az idei Ünnepi Könyvhét megnyitóján stílszerűen a Katasztrófavédelem Központi Zenekara adott koncertet, de erről sajnos lemaradtam. A tervek szerint díszegyenruhában masíroztak végig a Váci utcán a Vörösmarty térig, de talán vissza kellett volna kanyarodniuk a Dunához, és egy esdeklő kürtszóló után könyveket dobálni a vízbe áldozatul, hátha megnyerik a folyó jóindulatát. (Dobálhatnának esetleg írókat is, de félek, nem sikerülne megegyezni a személyekről és a feltételekről. A Magyar Napló irodalmi hajóútja mindenesetre elmarad, ők nem vállalták be.)
Idén tök véletlenül sétáltam arra, tényleg, a Teve utcából (családtámogatási horror ügyek) igyekeztem az óvodába a gyerekekért. Vettem egy jó burekot, meg egy kávét, nyakamban Kistesó, és csak azért kanyarodtam a Vörösmarty tér felé, hogy megvegyem Búnak ballagásra azt a rózsaszín szalmakalapot, amire annyira vágyik. És ott voltak a könyvek. A kis könyvszerző szörnyek éledezni kezdtek a véremben. Már majdnem kipusztultak, de egy kis muníció láttán azonnal begerjedtek. Még nem vettem semmit, de van már egy listám, meg egy lelkiismeretem, akikkel veszekszem.
Ott van például a Bencés Kiadó világmegváltós könyve (Tegyük jobbá a világot! De hogyan?) gyerekeknek. Fí szokott olyanokat kérdezgetni, hogy miért vannak szegények, vagy miért teremtett az Isten betegséget. Neki való lenne, sok képpel, rövid szövegrészekkel, igazi beszélgetős könyv. A szerzők francia teológusok, a francia keresztény gondolkodás pedig mindig érdekes, mindig kicsit más. A könyv rögtön felkerült a listámra, bár háromezer forint feletti az ára...
Na és a Jártamban kertemben egy kertész lányának kötelező, nem? Nemhogy az unokáinak! Gyönyörű, színes, nem száraz, azonnal-böngészném gyerekkönyv. És ha mindehhez egy belvárosi bérházban tengetem napjaimat, akkor legalább könyvem legyen a kertművészetről, nem? Ilyen fejezetcími vannak, mint Homokkal hímzett szőnyegek, Sacro Bosco – a varázserdő, Növénybőröndök, virágkalitkák, Kubista kertfilm, Zöldtetők és zöldfalak – mai függőkertek, Kertészkedés titokban! Kertészkedés közösen! - Izgalmas, nem?
És van egy új Gévai Csilla könyv is, az Amíg utazunk. Igaz, hogy sem a téma (járművek), sem az illusztrátor (Baranyai András) nem az én világom, de Csilla olyan érzékenyen és szeretettel ír mindenről, és budapestiként, hogy ne érdekelne, milyen jó kizötyögni a Kamaraerdőre, és tíz perc alatt fent lenni a hegyen, vagy állni az aluljáróban a metrótérkép előtt.
És a listám hosszú még, hamarosan folytatom...
Idén tök véletlenül sétáltam arra, tényleg, a Teve utcából (családtámogatási horror ügyek) igyekeztem az óvodába a gyerekekért. Vettem egy jó burekot, meg egy kávét, nyakamban Kistesó, és csak azért kanyarodtam a Vörösmarty tér felé, hogy megvegyem Búnak ballagásra azt a rózsaszín szalmakalapot, amire annyira vágyik. És ott voltak a könyvek. A kis könyvszerző szörnyek éledezni kezdtek a véremben. Már majdnem kipusztultak, de egy kis muníció láttán azonnal begerjedtek. Még nem vettem semmit, de van már egy listám, meg egy lelkiismeretem, akikkel veszekszem.
Ott van például a Bencés Kiadó világmegváltós könyve (Tegyük jobbá a világot! De hogyan?) gyerekeknek. Fí szokott olyanokat kérdezgetni, hogy miért vannak szegények, vagy miért teremtett az Isten betegséget. Neki való lenne, sok képpel, rövid szövegrészekkel, igazi beszélgetős könyv. A szerzők francia teológusok, a francia keresztény gondolkodás pedig mindig érdekes, mindig kicsit más. A könyv rögtön felkerült a listámra, bár háromezer forint feletti az ára...
Na és a Jártamban kertemben egy kertész lányának kötelező, nem? Nemhogy az unokáinak! Gyönyörű, színes, nem száraz, azonnal-böngészném gyerekkönyv. És ha mindehhez egy belvárosi bérházban tengetem napjaimat, akkor legalább könyvem legyen a kertművészetről, nem? Ilyen fejezetcími vannak, mint Homokkal hímzett szőnyegek, Sacro Bosco – a varázserdő, Növénybőröndök, virágkalitkák, Kubista kertfilm, Zöldtetők és zöldfalak – mai függőkertek, Kertészkedés titokban! Kertészkedés közösen! - Izgalmas, nem?
És van egy új Gévai Csilla könyv is, az Amíg utazunk. Igaz, hogy sem a téma (járművek), sem az illusztrátor (Baranyai András) nem az én világom, de Csilla olyan érzékenyen és szeretettel ír mindenről, és budapestiként, hogy ne érdekelne, milyen jó kizötyögni a Kamaraerdőre, és tíz perc alatt fent lenni a hegyen, vagy állni az aluljáróban a metrótérkép előtt.
És a listám hosszú még, hamarosan folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése