A budiajtók iránti elkötelezett érdeklődésem továbbra sem múlik. Gyermeknap alkalmával az elmúlt hónapok gyűjtését rendeztem tematikus csokorba.
Katica tanyán egyformán kényeztetik a fiúkat és a leánykákat, a jelzések cukik és egyértelműek, még az ajtó felé is jut a pingálásból. A kisfiú orcáján ugyan némi tanácstalanság virít:
A kislány azonban magabiztosan veti magát szoknyástul a (csukott) vécére (vagy már végzett?):
A mozgáskorlátozottaknak (és karonülő bébiket hurcoló szülőknek) falfirka nem jutott, kaptak helyette vészcsengőt:
A McDonalds legemberibb megnyilvánulásával Siófokon találkoztam. A fantáziamentes étteremben üdítő színfoltnak találtam az ajtóra vésett kisfiút:
és kislányt:
A fogyatékkal élőknek itt sem jutott semmi eredeti:
A kaposvári sétálóutcában működő puccos cukrászda toalett genderje romantikus, de nem éppen gyerekcentrikus:
Viszont a kinyalt pincér garantáltan kedvelte a gyerekeket (vagy legalábbis együtt érzett az elgyötört anyákkal), s szemrebbenés nélkül kínálta szépen kárpitozott fotelekkel elmocskolódott, hangos és erősen bűzlő bandánkat. Az egyik lurkónk nyakig összetojta magát, s ezt a helyet találtuk a délelőtti téli zimankóban, ahol megtisztíthattuk a trutyitól. A kép már az aktus után készült. Ezúttal is hálás köszönet a cukrászdának! (Szégyen.gyalázat, nem jut eszembe a hely neve!) Ez itt már a kevésbé bűzös állapot:
A nemi sztereotípiák lerombolásának élharcosa az a keszthelyi iskola, ahol vívóversenyen jártam tavasszal Szendvicsgyerekkel. Errefelé a lányok hordják a nadrágot:
A fiúk pedig a szoknyát:
A tátrai étteremben nem hagynak helyet a kételyeknek. A gyerek-és diszlexiabarát hozzáállás szép példája, hogy az olvasással hadi lábon álló pisilni/kakilni vágyó vendég a saját szemeivel az ablakon keresztül győződhet meg a számára ideális célállomásról:
A gyerekeimnek a Pólus Mozi előtt nyökögve tudtam csak elmagyarázni, hogy az evolúció jelenlegi csúcsa a budin ülő férfiember (én magam is nehezen barátkozom meg a gondolattal):
A Fogarasi síiskolában nem cicóznak a nemi hovatartozással, azok a gyerekek, akik ide járnak, nemtől függetlenül hóembernek érezhetik magukat (sokszor én is annak éreztem magam miután a sípálya alján félholtra fagytam):
Mostanában én is arra jutottam, hogy tulajdonképpen édes mindegy. Erre figyelmeztet minket a vécés kert, ami előtt óvodába menet elhaladunk reggelenként. Gátlástalanul uniszex avagy gyermekien ártatlan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése