Szerző: Lotte
Engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljam Joseph J. Nicolosi, amerikai pszichológus az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett kötetét, mely a homoszexualitás tárgyában nyújt hiánypótló ismereteket, rendkívül gyakorlatias módon. A könyv elsősorban azoknak szól, akik számára szexuális irányultságuk belső meghasonlottsághoz vezet. Keveset hallunk erről a jelenségről, pedig sokan küszködnek hasonló problémákkal - magam is ismerek olyan fiút, aki szeretne saját döntése szerint kiutat találni billegő nemi identitásából és vágyik egy normális családra. A Harmat Kiadó figyelemreméltó kötete ebben nyújthat segítséget a helyreállító terápia módszerének bemutatásával.
„E könyv azoknak az olvasóknak íródott, akik hozzám hasonlóan hiszik, hogy az emberiség ellenkező nemű párok létrejöttére teremtetett. Hiszem, hogy emberi természetünk eredendően heteroszexuális. Ez a hitem szembeállít a szakmámmal, és mindinkább a saját kultúrámmal is, a tudománnyal azonban nem. A Szégyen és kötődésvesztés című könyvet ezért azoknak ajánlom, akik osztoznak világlátásomban – nemkívánatos homoszexuális vonzalommal küzdő személyeknek, és olyan terapeutáknak, akik szeretnék végigkísérni őket azon a folyamaton, melynek eredményeként csökkennek és kontrollálhatóvá válnak nem kívánt érzéseik. E könyvvel nem szándékom csorbítani azok jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban.” (a szerző)
„Amikor egyszer Londonban egy férfivel szexeltem, akkor elemi erővel tört rám az érzés, hogy ez így nincs rendjén. Én nem akarok továbbra is így élni, változást szeretnék az életemben.” Ezt a megrázó vallomást egy magyar meleg férfi, P.K. tette, aki néhány évvel ezelőtt nekiindult, hogy segítséget keressen életmódja megváltoztatásához. A keresése során került kapcsolatba Joseph Nicolosi amerikai klinikai pszichológussal, akinek a Harmat kiadó gondozásában magyarul most megjelenő Szégyen és kötődésvesztés – A helyreállító terápia gyakorlata című könyvét akkor még angol nyelven elolvasta. „Mérföldkőnek tartom ezt a könyvet a célom eléréséhez vezető úton, nagyon sok segítséget kaptam tőle”- mondja a férfi.P. K. története tömör foglalata mindannak, amiért ezt a könyvet Dr. Nicolosi megírta és a Harmat Kiadó a kiadása mellett döntött.
Az emberi szexualitásról szóló tudásunk folyamatosan változik, gyarapodik. 1954-ben, amikor a híres Wolfenden-bizottság először összeült még 1069 férfi ült Anglia és Wales börtöneiben homoszexuális cselekedetek elkövetése miatt. A Wolfenden-jelentés hatására aztán egy évtizeddel később dekriminalizálták Nagy Britanniában a homoszexuális cselekedeteket, hat évvel később, 1973-ban az Egyesült Államokban már a mentális betegségek listájáról is lekerült. A meleg jogvédő szervezetek nyomására az addigi pszichoanalitikus szemlélettel szemben ettől kezdve a homoszexualitásnak egy másik magyarázata kanonizálódott, nevezetesen az, hogy a homoszexualitás egy veleszületett, biológiailag meghatározott szexuális irányultság, ami a heteroszexualitással teljesen egyenértékű nemi önazonosság.
Engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljam Joseph J. Nicolosi, amerikai pszichológus az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett kötetét, mely a homoszexualitás tárgyában nyújt hiánypótló ismereteket, rendkívül gyakorlatias módon. A könyv elsősorban azoknak szól, akik számára szexuális irányultságuk belső meghasonlottsághoz vezet. Keveset hallunk erről a jelenségről, pedig sokan küszködnek hasonló problémákkal - magam is ismerek olyan fiút, aki szeretne saját döntése szerint kiutat találni billegő nemi identitásából és vágyik egy normális családra. A Harmat Kiadó figyelemreméltó kötete ebben nyújthat segítséget a helyreállító terápia módszerének bemutatásával.
„E könyv azoknak az olvasóknak íródott, akik hozzám hasonlóan hiszik, hogy az emberiség ellenkező nemű párok létrejöttére teremtetett. Hiszem, hogy emberi természetünk eredendően heteroszexuális. Ez a hitem szembeállít a szakmámmal, és mindinkább a saját kultúrámmal is, a tudománnyal azonban nem. A Szégyen és kötődésvesztés című könyvet ezért azoknak ajánlom, akik osztoznak világlátásomban – nemkívánatos homoszexuális vonzalommal küzdő személyeknek, és olyan terapeutáknak, akik szeretnék végigkísérni őket azon a folyamaton, melynek eredményeként csökkennek és kontrollálhatóvá válnak nem kívánt érzéseik. E könyvvel nem szándékom csorbítani azok jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban.” (a szerző)
„Amikor egyszer Londonban egy férfivel szexeltem, akkor elemi erővel tört rám az érzés, hogy ez így nincs rendjén. Én nem akarok továbbra is így élni, változást szeretnék az életemben.” Ezt a megrázó vallomást egy magyar meleg férfi, P.K. tette, aki néhány évvel ezelőtt nekiindult, hogy segítséget keressen életmódja megváltoztatásához. A keresése során került kapcsolatba Joseph Nicolosi amerikai klinikai pszichológussal, akinek a Harmat kiadó gondozásában magyarul most megjelenő Szégyen és kötődésvesztés – A helyreállító terápia gyakorlata című könyvét akkor még angol nyelven elolvasta. „Mérföldkőnek tartom ezt a könyvet a célom eléréséhez vezető úton, nagyon sok segítséget kaptam tőle”- mondja a férfi.P. K. története tömör foglalata mindannak, amiért ezt a könyvet Dr. Nicolosi megírta és a Harmat Kiadó a kiadása mellett döntött.
Az emberi szexualitásról szóló tudásunk folyamatosan változik, gyarapodik. 1954-ben, amikor a híres Wolfenden-bizottság először összeült még 1069 férfi ült Anglia és Wales börtöneiben homoszexuális cselekedetek elkövetése miatt. A Wolfenden-jelentés hatására aztán egy évtizeddel később dekriminalizálták Nagy Britanniában a homoszexuális cselekedeteket, hat évvel később, 1973-ban az Egyesült Államokban már a mentális betegségek listájáról is lekerült. A meleg jogvédő szervezetek nyomására az addigi pszichoanalitikus szemlélettel szemben ettől kezdve a homoszexualitásnak egy másik magyarázata kanonizálódott, nevezetesen az, hogy a homoszexualitás egy veleszületett, biológiailag meghatározott szexuális irányultság, ami a heteroszexualitással teljesen egyenértékű nemi önazonosság.
Ez
az állítás azonban mind a mai napig semmilyen tudományos bizonyítást nem nyert
és megmaradt az ideológiai/politikai akarat szintjén. Ezzel szemben kutatások
meggyőző módon kimutatták, hogy az emberi szexualitásnak számos más dimenziója
és változata is létezik, amelyek mindegyike az ember pszichoszexuális fejlődése
során alakul ki, e folyamat során változik is és felnőtt korra, a javarészt
választott szexuális identitásban állandósul. „De akkor sem állandóan”- írja Dr.
Buda Béla pszichológus egyetemi tanár a könyvhöz írt utószavában. „E dimenzióban
lehet mozgás, különösen a vágy és a viselkedés síkján, de akár az önazonosság
vetületében is. E tudományos felismerések nem épültek be a melegmozgalmak
önmeghatározásaiba…”
A másik, a biológiai eredethez hasonló módon dogmává rögzült tézis szerint, kizárólag a társadalomban melegekkel szembeni intolerancia, diszkrimináció és homofóbia az egyetlen oka, hogy a meleg életstílus nagyobb rizikófaktort jelent az ezt élők számára. Tény ugyanis, hogy az aktív homoszexuálisak körében jelentősen magasabb arányban fordul elő depresszió, fóbiás zavarok, alkoholizmus, erőszak, anyagfüggőség, öngyilkossági késztetés.
A melegmozgalmak által kanonizált változat szerint ez azért van, mert a társadalomból kívülről jövő homofóbia internalizálódik és feloldhatatlan belső feszültségeket okoz, amire minden homoszexuális irányultságot megváltoztatni igyekvő terápia csak ráerősít, ezért elutasítandó.
A tudományos tapasztalatok azonban erre is rácáfolnak. A legtoleránsabb országokban végzett kutatások, ahol már hosszabb ideje és széles körben elfogadott a homoszexuális életforma, engedélyezett a melegházasság, és erősek a meleg jogvédő csoportok - mint Hollandia, Dánia, Norvégia vagy Kalifornia - azt az eredményt hozták, hogy a társadalmi elfogadottság nem enyhített a problémán, a pszichés terheltségi index nem alacsonyabb ezekben a társadalmakban, mint a kevésbé toleráns országokban.
Nicolosi nem állítja, hogy a homoszexualitás betegség vagy terápiára szoruló patologikus jelenség lenne. Semmilyen módon nem áll szándékában csorbítani azoknak a jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban. Ő azoknak kíván segítséget nyújtani, akik énidegenként (egodisztonikus) élik meg a saját nemükhöz való vonzódásukat (SSA, same sex attraction). Ezeket az embereket nem-meleg homoszexuálisoknak nevezi (non-gay homosexual). Akik az ő és mások által is végzett helyreállító terápiák betiltására törekszenek nem veszik figyelembe a változást igénylők jogait – lényegében semmibe veszik a kliens önrendelkezését –, diszkriminatívak és intoleránsak az ő igényeikkel és vágyaikkal szemben. Aki változni szeretne, legyen meg a joga és a lehetősége is erre. Ezért rendkívül fontos, hogy Joseph Nicolosi könyve most magyarul is elérhetővé válik az érintettek, a terápiát folytató szakemberek és a téma iránt érdeklődők számára. „A kötet rendkívül átgondolt, a gyakorlat kérdéseire mintegy körkörösen visszatérő módon fogalmazó, a definíciókra nagyon ügyelő munka. Ilyen gazdag koncepcióanyaggal, ilyen sok terápiás eseményt és alternatívát figyelembe vevő, gyakorlati kötet az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. Pszichoanalitikus gondolati keretben, pszichodinamikus elvek alapján, feltáró módon dolgozó terapeuta a leírt jelenségekkel mind találkozott a férfi szexuális zavarok, és különösen az identitászavarok kezelése során. Gyakorlatilag minden tétel és minden megfigyelés, amit Nicolosi felvázol, hiteles és fontos. Ezt a recenzens tapasztalatból állítja.” Buda Béla recenziója. Pszichoterápia, 21. évf. 6. sz. 2012. december, 419. o.)
A másik, a biológiai eredethez hasonló módon dogmává rögzült tézis szerint, kizárólag a társadalomban melegekkel szembeni intolerancia, diszkrimináció és homofóbia az egyetlen oka, hogy a meleg életstílus nagyobb rizikófaktort jelent az ezt élők számára. Tény ugyanis, hogy az aktív homoszexuálisak körében jelentősen magasabb arányban fordul elő depresszió, fóbiás zavarok, alkoholizmus, erőszak, anyagfüggőség, öngyilkossági késztetés.
A melegmozgalmak által kanonizált változat szerint ez azért van, mert a társadalomból kívülről jövő homofóbia internalizálódik és feloldhatatlan belső feszültségeket okoz, amire minden homoszexuális irányultságot megváltoztatni igyekvő terápia csak ráerősít, ezért elutasítandó.
A tudományos tapasztalatok azonban erre is rácáfolnak. A legtoleránsabb országokban végzett kutatások, ahol már hosszabb ideje és széles körben elfogadott a homoszexuális életforma, engedélyezett a melegházasság, és erősek a meleg jogvédő csoportok - mint Hollandia, Dánia, Norvégia vagy Kalifornia - azt az eredményt hozták, hogy a társadalmi elfogadottság nem enyhített a problémán, a pszichés terheltségi index nem alacsonyabb ezekben a társadalmakban, mint a kevésbé toleráns országokban.
Nicolosi nem állítja, hogy a homoszexualitás betegség vagy terápiára szoruló patologikus jelenség lenne. Semmilyen módon nem áll szándékában csorbítani azoknak a jogait, akik boldognak érzik magukat meleg identitásukban. Ő azoknak kíván segítséget nyújtani, akik énidegenként (egodisztonikus) élik meg a saját nemükhöz való vonzódásukat (SSA, same sex attraction). Ezeket az embereket nem-meleg homoszexuálisoknak nevezi (non-gay homosexual). Akik az ő és mások által is végzett helyreállító terápiák betiltására törekszenek nem veszik figyelembe a változást igénylők jogait – lényegében semmibe veszik a kliens önrendelkezését –, diszkriminatívak és intoleránsak az ő igényeikkel és vágyaikkal szemben. Aki változni szeretne, legyen meg a joga és a lehetősége is erre. Ezért rendkívül fontos, hogy Joseph Nicolosi könyve most magyarul is elérhetővé válik az érintettek, a terápiát folytató szakemberek és a téma iránt érdeklődők számára. „A kötet rendkívül átgondolt, a gyakorlat kérdéseire mintegy körkörösen visszatérő módon fogalmazó, a definíciókra nagyon ügyelő munka. Ilyen gazdag koncepcióanyaggal, ilyen sok terápiás eseményt és alternatívát figyelembe vevő, gyakorlati kötet az utóbbi évtizedekben nem jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. Pszichoanalitikus gondolati keretben, pszichodinamikus elvek alapján, feltáró módon dolgozó terapeuta a leírt jelenségekkel mind találkozott a férfi szexuális zavarok, és különösen az identitászavarok kezelése során. Gyakorlatilag minden tétel és minden megfigyelés, amit Nicolosi felvázol, hiteles és fontos. Ezt a recenzens tapasztalatból állítja.” Buda Béla recenziója. Pszichoterápia, 21. évf. 6. sz. 2012. december, 419. o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése