Szerző: Lotte
"Szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye"
(József Attila)
(Pilinszky János: József Attila)
Attila egy évre testvérével a békés megyei Öcsödre került, itt járta ki az első elemit a református iskolában. Aztán hazatértek, élték tovább a külvárosi nyomor mindennapjait. "Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból - volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.”- írta.
Ebben az évben történt, hogy először akart véget vetni életének. Összeveszett testvérével, de szerencsére lúgkő helyett keményítőt ivott. Életben maradt. De közben jelentkeztek Mama betegségének jelei: méhrákja volt. 1919-ben már nem kelt föl az ágyból, szükségkórházban ment el csöndesen. Attila tizennégy évesen apátlan, anyátlan árva lett. Három év múlva pedig megjelent első kötete, a Szépség koldusa. Életéből alig tizennyolc termékeny, cudarul nehéz év volt hátra.
Első verseskötetéhez Juhász Gyula írt ajánlást: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!”
 |
(József Attila)
"Katonája a mindenségnek,
bakája a nyomoruságnak,
teszünk azzal valamit is,
hogy a füvek zöldellő erejébe
visszahelyezzük a halottat?"
(Pilinszky János: József Attila)
Születésnap a mai. Száznyolc éve, 1905. április 11-én ebben a ferencvárosi bérházban, a Gát utca 3-as szám alatt megszületett József Attila. Születésnapja negyvenkilenc éve a Magyar Költészet Napja
Alig múlt három éves, mikor édesapja eltűnt, mondták, hogy a messzi Amerikába ment, pedig csak ide a szomszédba, Romániába. Szappanfőző munkás volt, egy asszonyt és három gyermeket hagyott odahaza. A Mama, a drága, szegény csak mosott, vasalt, takarított, nem hagyhatta a dagadt ruhát másra. De még így sem tudta az albérleteket fizetni, az Országos Gyermekvédő Liga beavatkozása kellett, hogy a gyerekeknek enni jusson, s tanulhassanak.
Ebben az évben történt, hogy először akart véget vetni életének. Összeveszett testvérével, de szerencsére lúgkő helyett keményítőt ivott. Életben maradt. De közben jelentkeztek Mama betegségének jelei: méhrákja volt. 1919-ben már nem kelt föl az ágyból, szükségkórházban ment el csöndesen. Attila tizennégy évesen apátlan, anyátlan árva lett. Három év múlva pedig megjelent első kötete, a Szépség koldusa. Életéből alig tizennyolc termékeny, cudarul nehéz év volt hátra.
Első verseskötetéhez Juhász Gyula írt ajánlást: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!”
Dédnagyapám-aki átélt két világháborút és egy 56-ot- haláláig bizonygatta, hogy az Ő gyermekkori Attila barátjánál nagyobb zsiványt soha nem látott!:-) De a szavakkal nagyon tudott bánni, az egyszer biztos!
VálaszTörlésMiket mesélt még? Ez nagyon érdekes! Honnan ismerték egymást?
VálaszTörlésEgy környéken kellett megtenniük sok-sok "furcsaságot" az életben maradáshoz! Akkoriban egy "elveszett" gyermek ill. fiatal, tényleg elveszett volna! Attilának helyén volt az esze és a szíve is! 8éves voltam, mikor elment a dédpapa. Sajnos nem sokat tudtam vele beszélgetni....
VálaszTörlésKőkemény világ lehetett. A mi kis elkényeztetett csemetéink, és mi, az ő elkényeztetett szüleik ezt nem is tudhatjuk.
VálaszTörlésKedves Dózi! Elnézésedet kérem, véletlenül töröltem a kommented. A laptoppal már másodszor fordul elő ilyen, sokszor kattinteni sem kell, csak hozzáérek az egérhez...
VálaszTörlésEgyébként éppen válaszolni akartam a felvetésedre, hogy J.A-t és ezt a korszakot már nem szeretni, hanem megérteni kell, és hogx lehet, hogy a katolikus Babits nem értékelte/ismerte fel J.A. tehetségét.
Csak azt gondolom, hogy ma, mikor már csak a versek maradtak, sokkal könnyebb dolgunk van. Nem biztos, hogy a "szegény Attila" olyan könnyen megközelíthető személyiség volt, lehet, hogy könnyen szerethető sem. Mi nem látjuk, hogyan jelent meg a világban, mi zavart be a kortárs képbe.
Aztán Babitsról is lehet hallani, hogy nem volt egy könnyű ember, még ha őszinte hívő is, tuti voltak gyarlóságai. Én olyan pletykákra emlékszem, hogy meglehetősen féltékeny és tekintélyelvű volt. Simán lehet, hogy J. A. a szellemi vakfoltjára esett. Az ilyesmi azt hiszem, mindennapos, csak utólag, tisztán az életművek ismeretében furcsa az ilyen vakság. A személyiség sűrű fátyol.
Szofi! Nem pletykálkodni szerettem volna, csak jelezni: József Attila létérzékelésének meghatározó eleme volt a doleo-érzés.Babitsról csak azt mondhatom: a korszak meghatározó művésze volt: gondolataiért ma sem szégyen utána menni..., de vélt tévedése József Attilát még annél is méltatlanabb helyzetbe sodorta, és fájdalmas gyermekkora után úgy ment el, hogy megrázóan "botrányos" tehetségét csak csak kevesen ismerhették.
VálaszTörlésEbben igazad van. Csak kérdezted, hogy lehet, s eltöprengtem rajta.
VálaszTörlés„Fogadj fiadnak, Istenem” - „Intsd meg mind, kiket szeretek, / hogy legyenek jobb szívvel hozzám.” „Vizsgáld meg az én ügyemet, / mielőtt magam feláldoznám.”
VálaszTörlésApahiány? Istenkeresés? Mindkettő, de mind mögött nagy nagy szeretetvágy.