Szerző: Onleány
Belenőttél a hitbe vagy magad keresgélsz?
Belenőttem, majd kinőttem, annyira, hogy már nem tudom belepréselni magamat. (Fakirma)
Valami volt, de igazán én ültettem tele a kertemet. És jött fentről a nagy eső. (Szofi)
Katolikus és református keverék családba érkeztem, egy hitgyakorlástól elszakadt generáció gyerekeként. Magam fontam újra a megvéknyult szálakat, tapogatóztam Isten felé - s lettem végképp ökumenikussá. (Lotte)
A természetben a mulandóságot vagy az örökkévalót látod?
Az örökkévalót. És irigykedem, mert magamon csak a mulandóságot tapasztalom. (Fakirma)
Irigykedem, hogy milyen bölcsen viseli a mulandóságot. (Szofi)
Mindkettő a része és a lényegéhez tartozik. Döbbenetes élmény figyelni. (Lotte)
A szenvedő vagy a diadalmasan feltámadott Krisztus áll közelebb hozzád?
A feltámadott. Imádom a happy end-et! (Fakirma)
Inkább az, aki itt járt köztünk. A tanító. Mindig elképzelem, hogy útja során mellettem is elsétál, és egy pillanatra megáll, és mosolyog rám. Ez tök jó gyógyír lelki bajokra. (Szofi)
A szenvedő - talán, mert a keresztfára felnézni valahogy "emberibb". (Lotte)
Része az életednek az imádság vagy csak ritkán van rá idő, hogy megállj?
Nem imádkozom. Hamisan csengene a számból. (Fakirma)
Szabályosan ritkán, akkor mindig elalszom, de amúgy sokszor. Be van dugva egy kábel, ami adja-veszi a jelet. Ha fontos, akkor a többit kikapcsolom, és csak arra figyelek. Valahogy így. (Szofi)
Sajnos kevés igazi beszélgetésem van a Jóistennel, a gyerekekkel este elmormolt ima sokszor formalitás. Hiányzik is! (Lotte)
Imádságodban szoktál hálát adni vagy inkább kérsz?
Inkább csodálkozom, milyen jófej velem az Úr. Ezt nevezem én hálaadásnak. Na jó, ha nagyon meg vagyok szorulva, néha azért kérek is. (Fakirma)
Hű, ezt nem lehet elválasztani! Amikor kérnék, mindig eszembe jut, hogy mennyi mindenem van. (Szofi)
A legnagyobb Isten-élményeim közé tartoznak a gyerekek születései. Nagyon mélyről, ösztönösen szakadt fel a hála. De annyi minden köszönni valóm van egyébként is! No, persze, kérek is - sokszor nem valamit, hanem bocsánatot. (Lotte)
Hiszel az eleve elrendelésben vagy a szabad akarat mindenek felett?
Úgy hiszem, hogy az Úristen engem személy szerint valamiért nagyon bír. Sok baromságot elkövettem az életemben, és mindig kihúzott a szarból. Bízom benne, hogy ez továbbra is így marad, azt hiszem, akkor én most az eleve elrendelés mellett tettem le a voksot. (Fakirma)
Én ezt mindig olyan eszetlenségnek éreztem! Két olyan merev fogalom, ami tök idegen a dolgok természetétől. Két lukas vödör. Nem gondolkodom ezek mentén, nincs ilyen vagy-vagy. (Szofi)
Közelebb áll hozzám valamiféle elrendeltetettség-tudat. Ha más nem, a nekünk adatott személyiségből fakadóan, ami rendre elénk adja életünk vissza-visszatérő megoldandó kérdéseit. (Lotte)
Rendszeresen jársz templomba vagy úgysem fontos a hely?
Félek a templomban, úgy érzem, hogy megfulladok. Így jár, akinek nem tiszta a lelkiismerete. (Fakirma)
Járok. Ha csinálod az tök más, mintha csak gondolod. Persze engem nem akaszt ki, ha hülye a pap, vagy tele van képmutatóval a gyülekezet. Mondom ezt úgy, hogy nagyvárosban se paphoz, se gyülekezethez nem vagyok hozzákötve. Így könnyű. (Szofi)
Járok, de kevés az igazi templomi Isten-élmény, máshol gyakrabban találkozunk. (Lotte)
Belenőttem, majd kinőttem, annyira, hogy már nem tudom belepréselni magamat. (Fakirma)
Valami volt, de igazán én ültettem tele a kertemet. És jött fentről a nagy eső. (Szofi)
Katolikus és református keverék családba érkeztem, egy hitgyakorlástól elszakadt generáció gyerekeként. Magam fontam újra a megvéknyult szálakat, tapogatóztam Isten felé - s lettem végképp ökumenikussá. (Lotte)
A természetben a mulandóságot vagy az örökkévalót látod?
Az örökkévalót. És irigykedem, mert magamon csak a mulandóságot tapasztalom. (Fakirma)
Irigykedem, hogy milyen bölcsen viseli a mulandóságot. (Szofi)
Mindkettő a része és a lényegéhez tartozik. Döbbenetes élmény figyelni. (Lotte)
A szenvedő vagy a diadalmasan feltámadott Krisztus áll közelebb hozzád?
A feltámadott. Imádom a happy end-et! (Fakirma)
Inkább az, aki itt járt köztünk. A tanító. Mindig elképzelem, hogy útja során mellettem is elsétál, és egy pillanatra megáll, és mosolyog rám. Ez tök jó gyógyír lelki bajokra. (Szofi)
A szenvedő - talán, mert a keresztfára felnézni valahogy "emberibb". (Lotte)
Része az életednek az imádság vagy csak ritkán van rá idő, hogy megállj?
Nem imádkozom. Hamisan csengene a számból. (Fakirma)
Szabályosan ritkán, akkor mindig elalszom, de amúgy sokszor. Be van dugva egy kábel, ami adja-veszi a jelet. Ha fontos, akkor a többit kikapcsolom, és csak arra figyelek. Valahogy így. (Szofi)
Sajnos kevés igazi beszélgetésem van a Jóistennel, a gyerekekkel este elmormolt ima sokszor formalitás. Hiányzik is! (Lotte)
Imádságodban szoktál hálát adni vagy inkább kérsz?
Inkább csodálkozom, milyen jófej velem az Úr. Ezt nevezem én hálaadásnak. Na jó, ha nagyon meg vagyok szorulva, néha azért kérek is. (Fakirma)
Hű, ezt nem lehet elválasztani! Amikor kérnék, mindig eszembe jut, hogy mennyi mindenem van. (Szofi)
A legnagyobb Isten-élményeim közé tartoznak a gyerekek születései. Nagyon mélyről, ösztönösen szakadt fel a hála. De annyi minden köszönni valóm van egyébként is! No, persze, kérek is - sokszor nem valamit, hanem bocsánatot. (Lotte)
Hiszel az eleve elrendelésben vagy a szabad akarat mindenek felett?
Úgy hiszem, hogy az Úristen engem személy szerint valamiért nagyon bír. Sok baromságot elkövettem az életemben, és mindig kihúzott a szarból. Bízom benne, hogy ez továbbra is így marad, azt hiszem, akkor én most az eleve elrendelés mellett tettem le a voksot. (Fakirma)
Én ezt mindig olyan eszetlenségnek éreztem! Két olyan merev fogalom, ami tök idegen a dolgok természetétől. Két lukas vödör. Nem gondolkodom ezek mentén, nincs ilyen vagy-vagy. (Szofi)
Közelebb áll hozzám valamiféle elrendeltetettség-tudat. Ha más nem, a nekünk adatott személyiségből fakadóan, ami rendre elénk adja életünk vissza-visszatérő megoldandó kérdéseit. (Lotte)
Rendszeresen jársz templomba vagy úgysem fontos a hely?
Félek a templomban, úgy érzem, hogy megfulladok. Így jár, akinek nem tiszta a lelkiismerete. (Fakirma)
Járok. Ha csinálod az tök más, mintha csak gondolod. Persze engem nem akaszt ki, ha hülye a pap, vagy tele van képmutatóval a gyülekezet. Mondom ezt úgy, hogy nagyvárosban se paphoz, se gyülekezethez nem vagyok hozzákötve. Így könnyű. (Szofi)
Járok, de kevés az igazi templomi Isten-élmény, máshol gyakrabban találkozunk. (Lotte)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése