Lelki Zöld-ségek: Tépted, szagoljad!

Szerző: Fakirma

Ember halkan figyelmeztetett, hogy közeleg a hatodik házassági évfordulónk, s megkérdezte, miként szeretném megünnepelni a jeles évfordulót. Nem azon lepődtem meg, hogy már megint elfelejtettem (ha jól számolom, ez hatodszorra esik meg velem), hanem a számon, amit már nem tudok megmutatni egy kezemen. Immáron nyolc éve vagyok együtt az új pasimmal. Ilyen sokáig csak az elsővel húztam, de az nem számít, akkor még lelkes amatőr voltam. Kapcsolatunkon nyolc éves por ül, s még mindig nem tervezem a nagytakarítást. Lehet, hogy eltunyultam?

Benyögtem szerény igényeimet az ünnepkörrel kapcsolatosan (waldorfos őskövületként már rég nem ünnepnapokban gondolkodunk), aztán szomorúan megállapítottam, hogy végképp megöregedtem. Ezzel a tudattal élni még jó házasságban is nyomasztó érzés, ezért inkább átkereteztem a történetet:  egyszerűen csak bölcs asszony lettem. Ennek jegyében következik a jó házasság receptje. Ugyanolyan házi buhera, mint a Varga Tamás-féle bazsalikomos csirke vagy a házi dekoltázs krém: lelkesen összepancsolom, mert hiszek benne, a többiek pedig le vannak szarva, eszik nem eszik/kenik nem kenik, itthon nem kapnak mást.

Rossz tapasztalatok
Megfelelő mennyiségű pocsék kapcsolattal a hátad mögött az igényesség szintje drasztikusan csökken. Házassági válsághangulatomban mindig eszembe jut, hogy a jelenlegi állapot még mindig rózsás ahhoz képest, amilyen a többi fickómmal volt. Ha egy szerencsétlen véletlen folytán valamelyik ópasim olvasná ezeket a sorokat, megnyugodhat, sötét múltamban pont ő jelentette a kivételt.

Káröröm
Eredendően úgy lettünk összetákolva, hogy hajlamosak vagyunk felfelé hasonlítani magunkat (gondoljatok csak A szomszéd fűje mindig zöldebb jelenségre). Házasság fronton ezen késztetésünk kielégítése szerencsés tragikus módon egyre nehezebb: ha felebarátod megérzi rajtad az altruizmus szagát, átlagosan negyedórán belül derül ki, hogy  pocsékabb kapcsolatban él/élt/élni fog, mint ami a legsötétebb fantáziáidba belefér. Ilyenkor együttérzéssel hallgatok, sóhajtok nagyokat, odanyögök néhány közhelyet, majd rohanok haza Emberhez elújságolni, hogy képzeld, még egy szerencsétlen, aki elcseszte az életét mennyire boldogok vagyok vele.

Minőségi időtöltés egymás nélkül
Ha két ember szereti egymást, akkor még a legzordabb nagycsaládos körülmények között is kiharcolja magának az édeskettes állapotot. Néha egészségesebb másokkal tölteni a becses minőségi időt (amíg a másik rendszerint otthon szív a gyerekcsürhével). Az igények különbözőek, de minden házasságban élőnek alapvető szükséglete, hogy jelentős mennyiségű időt töltsön el nem-házastársi státuszban. Ez persze nem jelenti azt, hogy én a férjemet morgás nélkül engedem szabadon kószálni a nagyvilágban. Elviekben nagylelkűen viselkedem, a valóságban csak néha, rendszerint véletlenül vagyok az. Ilyenkor azonban mindig kiderül, hogy jó fejnek lenni nyerőbb stratégia. Egyik este már megint nem érkezett haza időben. A két fiút rég lepasszoltam nagyiékhoz, a lányok szundítottak, így teljes békében süppedhettem bele a magára hagyott feleség szerepébe. Csinosítgattam magamban a szidalmakat, majd éjfél körül mártíromságon csúcsán porszívózni kezdtem. A berregéstől nem hallottam meg, hogy a tetűláda megérkezett, s hatalmasat sikítottam ijedtemben. Ettől aztán kiestem több órája dajkálgatott szerepemből, és elröhögtem magam. Ő boldogan vigyorgott vissza rám, Cucó, eljössz velem Párizsba egy hosszú hétvégére? Láthatjátok, a feleség, aki tudja, hol a helye, időnként elnyeri jutalmát. Hagyjátok kószálni férjeteket, és soha ne kérdezzétek meg, Mikor jössz? és Hol voltál? (A bölcsességet Popper Pétertől nyúltam le.)

Veszekedés
Hiánya őrjítőbb mint a szex nélküli állapot: a bizsergés a gyomrom tájékán kezdődik, majd felkúszik a tüdőmön keresztül a torkomig, ott szorít, s ugrásra készen várja az alkalmat, hogy a férjem arcába köpje, Rohadj meg te hülye köcsög! A konfliktusok zöme orvosolható barátságos kompromisszumok formájában. A veszekedés ilyen szempontból lótúrót sem ér. Az egészséges párkapcsolatot dinamikájában azonban az alapfelszerelés része. Szent Emberből (I. Férj) hiányzott a veszekedés-modul. Bármilyen aljasságot visítottam az arcába, ő csak békésen csóválta a fejét. Kilenc év alatt egyszer emelte fel a hangját: amikor végső kétségbeesésemben belehajítottam a jegygyűrűmet a vécébe. Dühtől eltorzult arcának emlékét házasságunk egyik legjobb pillanataként tartom számon.

 Humor

Jó házasságot nem tudok elképzelni megfelelő mennyiségű röhögés nélkül. A rossz házasságot ugyan nem javítja meg, viszont segít a túlélésben Szent Emberrel pocsék élmény volt házasságban élni, viszont éjt nappallá téve fetrengtünk a röhögéstől. Talán ezért úsztuk meg sok szép emlékkel és kevés maradandó lelki sérüléssel. Nevessetek sokat, akár seggfej a férjetek, akár nem, ebből baj nem lehet.

Szeretet

Nem árt, ha szeretjük a házastársunkat, de én például sokkal jobban szeretem önmagamat. Könnyebb egy önző, elkényeztetett picsával  pozitív énképpel rendelkező emberrel szeretetben együtt élni, mint egy önmagát marcangoló, kisebbrendűségi érzéssekkel küzdő nyomorulttal. Ha szereted magadat, sok mindent kibírsz, hiszen bízhatsz benne, hogy létezik legalább egy ember a földkerekségen, aki odáig van érted. Legalább emiatt nem kell nyaggatnod a férjedet.

 Sunnyogás

Az őszinteség a házasság alapja kontra nem fáj, amiről nem tudunk vitában én titokpárti vagyok.A házasság túlságosan ingatag intézmény ahhoz, hogy két ember összes mocskát elbírja. Ráadásul nem csak a szemétről van szó, hanem egy rakás olyan információról, amivel felesleges a másik agyát terhelni. Az egyik este Ember barátjával minőségi időt töltöttem a kocsmában, ő sajnos nem tudott jelen lenni, mert a gyerekekre kellett vigyáznia. A cimbora sokat mesélt Emberről, aki persze az ő életterében nem  egy undok, érzéketlen, arrogáns seggfej, hanem  remek kolléga, szórakoztató barát. Elhangzott egy olyan történet, amiről én nem is hallottam. Ember elmesélhette volna nekem, hiszen ő volt a történet  pozitív főhőse. Mégsem dicsekedett, mert tudta, hogy én csak felkúrnám az agyamat. El kell ismernem, tapintatosságból jelesre vizsgázott.

Közös halmaz

Pálhegyi Ferenc tanár úr két egymást metsző körrel illusztrálta a házasságot. Az egyik kör a TE, a másik az ÉN, a közös halmaz pedig a MI. Egyszerű képlet, megélni annál nagyobb bonyodalom. Szar ügy, hogy a házastársam jelentős részéhez semmi közöm. Az igények különböznek személyiségtől és élethelyzettől függően. A gyesen szívó anyukának nyilván az lenne a legjobb, ha az Én és a Te egy nagy közös MI-ben olvadna össze. Amikor látom éppen soron lévő férjem pánikszerű menekülését a  MI helyzetből (számítógép, elhúzódó értekezlet, életbevágóan fontos sörözés a főnökkel), káromkodom, majd azzal vigasztalom magam, hogy már csak néhány évtized, és nekem is lesz saját bejáratú körszeletkém, amibe senki nem tapos bele két lábbal.

Addig pedig összeszorítom a fogaimat, nem  kérdezek, nem pakolok a táskájában, s csak akkor veszem fel a telefonját, ha egy különösen jóképű kolléga neve villog a kijelzőn. De esküszöm, egyszer még visszakapja!

Szőnyeg alá söprés

Minden házasságnak akadnak gyenge pontjai, amiről még egymás előtt sem beszélünk. Tapintatból, gyávaságból vagy beletörődésből. Elég, ha a rokonok, a barátok, a szomszédok, meg a pszichológusunk csámcsog rajta.

Józanság

Szerelmes embert nem engednék oltár elé, hibbant állapotban lehetetlen józan döntést hozni. A jó házasság persze nem racionális döntések alapján születik, nehéz előre látni, hogy kibírjuk-e egymást, s sokkal inkább szerencse mint higgadt mérlegelés kérdése. Szerelmesen azonban betegesen nagylelkűek vagyunk, ami hosszútávon rontja a minimális esélyeinket is. A Szeretem-e? diagnosztikus kérdés helyett relevánsabb azt kérdezni magunktól, hogy Szeretnék-e nyugdíjas koromban vele ücsörögni az urológián? Ha a gondolattól elérzékenyülök, akkor tudom, hogy ő az én Emberem.

Amúgy meg semmi bajom a szerelemmel, vacak lenne nélküle az élet. Én például minden hónapban legalább egyszer szerelembe esek. Ha kicsit nem figyelek oda, előfordul, hogy a saját uramba szeretek bele. Nem sajnálom őt, ennyit egy férjnek ki kell bírnia:

Ha tépted, szagoljad!

 Ember véleménye a házasságról azt hiszem, nagyjából ennyi. Ehhez tartom magam.

S titokban arról álmodozom, hogy talán egy picit romantikusabb a helyzet: