Szerző: Lotte
A Házasság Hete kapcsán jelent meg a Magyar Narancs rádiókritikai rovatában egy kis írás, melyben a szerző több, a mai gondolkodásunkat végletesen megosztó kérdést is felvet. Világviszonylatban is komoly dilemmát okoz ugyanis olyan egyszerűnek tűnő alapkérdések megválaszolása, mint például, hogy mit is értünk család alatt?
Sok okos ember töri nagy nemzetközi szervezetekben a fejét a fogalom tisztázásán, de a vélemények között kialakult törésvonalak csak mélyülni látszanak. Kétségtelen tény, hogy társas kapcsolataink átalakulóban vannak: a technikai változások, az individualizmus előretörése, a globalizált világ, az anyagi biztonságérzetünkhöz szükséges elvárásaink megugrása, s életünk szakrális vonatkozásainak beszűkülése miatt is sok minden megváltozott az utóbbi évtizedekben. (Unalomig ismételt tények, hogy Európa-szerte egyre kevesebben követnek hagyományos mintákat: egyre kevesebben házasodnak, egyre kevesebb gyermek születik. Ezzel szemben nő az új típusú életformák társadalmi jelenléte: terjed a tudatosan választott szingli életmód, s egyre több országban érvényesítik a homoszexuálisok a heteroszexuálisokat megillető jogokat: házasságot köthetnek, gyermeket nevelhetnek.)
Ugyanakkor kérdés, hogy - a láthatóan korántsem a tömeges boldogság, a társadalmi biztonság és fenntarthatóság felé vezető úton - mi is a teendőnk? Az életünket szabályzó törvényi kereteket kell-e hozzáigazítani a kétséges kimenetelű újszerű gyakorlatokhoz vagy a kipróbált cölöpöket kell még jobban leverni, amik össz-társadalmilag hasznosak, s a bizonytalanságban kapaszkodókat nyújthatnak?
Hogy elhagyjam végre a homályos általánosságok mezejét, lássuk a Magyar Narancs szerzője által felvetett kérdéseket!
A Kossuth Rádió Házasság Hete kapcsán sugárzott műsorait hallgatva az újságíró azt nehezményezte, hogy a beszélgetésekben a műsorvezető és a vendégek is hajlamosak voltak általában a házasság kapcsán a családról és gyermekvállalásról beszélni. Ezek szerint "a házasság egyenlő lenne a családdal, amely kizárólag egy hetero házaspár és egy-két-hás-sok gyerek közössége lehet. De akkor mi van a gyermektelen párokkal, a gyermeküket egyedül nevelőkkel, az örökbefogadottakkal és az azonos neműekkel?" - tette fel méltatlankodva a kérdést.
Gondolkodjunk el közösen mi is, hol is kezdődik vajon a család? Mert nagyon sokféle szeretetkapcsolat létezik, melynek nincs nevesített jogága, mint a családjog. Ettől még e kapcsolatok értéke önmagában természetesen nem kevesebb vagy több, mint a kiemelt jogi védelmet élvező házasságé vagy a családé.
Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy minden társadalom számára létfontosságú az utódok megszületése, hiszen ők biztosítják annak további fennmaradását. Ezért - minden ideológiai és világnézeti felfogástól függetlenül - elemi érdeke egy közösségnek támogatni az "utánpótlást".
A család épp ezért a közös utód vállalásának kimondásával vagy vállalásának tényével kezdődik, s annak reprodukciós funkciója mindenképp kitüntetett szerepet kell, hogy élvezzen. Ez történik a házasságkötéskor, függetlenül attól, hogy aztán adatik-e közös gyermek. A vállalás, a kapcsolatból születő közös utód és a róla való későbbi gondoskodás esélye azonban a házasságkötés pillanatában már jelen van. A közös gyermek születésének ténye családdá teszi azon párokat is, akik ugyan nem vállalták egymást mások előtt az utód születését megelőzően, jognyilatkozat-szerűen, de a közös gyermek születése vagy örökbefogadása enélkül is családdá tette kapcsolatukat. Ugyanígy a gyermekét egyedül nevelő is természetesen család, hiszen - kiemelten támogatást igénylő nehézségek közepette is - gondoskodik, vállalja, neveli a gyermeket.) Ez a család-felfogás tükröződik egyébként abban az ősi nyelvi fordulatban is, mikor a "hány gyermeked van?" helyett a "hány családod van?" kifejezést használták. (Erdélyben a mai napig él ez a szép kifejezés.)
Nem emberi szabályozás, hanem természeti törvények fosztják meg az azonos neműeket a közös utód lehetőségétől. Kőkemény törvény ez, amit örökbefogadással lehetne felülírni, de itt elsősorban mindig a gyermek érdekeit kell figyelembe venni: nem sérül-e identitása egy azonos nemű pár mellett nevelkedve? (A gyermek érdekeit minden esetben szigorúan védeni kell, ezért vizsgálják az örökbefogadásra készülő hetero pároknál is az alkalmasságot.) Azonos neműeknél a kérdés a gyermek érdekeit figyelembe véve ab ovo túl sok bizonytalanságot rejt ahhoz, hogy megnyugtató választ adjunk.
A család - társadalmilag betöltött pótolhatatlan szerepe okán is - tehát mindenképpen a közös gyermek vállalásának lehetőségére való irányultsággal, annak vállalásával függ össze. Szerintem. De vajon ti hogy látjátok mindezt?
A Kossuth Rádió Házasság Hete kapcsán sugárzott műsorait hallgatva az újságíró azt nehezményezte, hogy a beszélgetésekben a műsorvezető és a vendégek is hajlamosak voltak általában a házasság kapcsán a családról és gyermekvállalásról beszélni. Ezek szerint "a házasság egyenlő lenne a családdal, amely kizárólag egy hetero házaspár és egy-két-hás-sok gyerek közössége lehet. De akkor mi van a gyermektelen párokkal, a gyermeküket egyedül nevelőkkel, az örökbefogadottakkal és az azonos neműekkel?" - tette fel méltatlankodva a kérdést.
Gondolkodjunk el közösen mi is, hol is kezdődik vajon a család? Mert nagyon sokféle szeretetkapcsolat létezik, melynek nincs nevesített jogága, mint a családjog. Ettől még e kapcsolatok értéke önmagában természetesen nem kevesebb vagy több, mint a kiemelt jogi védelmet élvező házasságé vagy a családé.
Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy minden társadalom számára létfontosságú az utódok megszületése, hiszen ők biztosítják annak további fennmaradását. Ezért - minden ideológiai és világnézeti felfogástól függetlenül - elemi érdeke egy közösségnek támogatni az "utánpótlást".
A család épp ezért a közös utód vállalásának kimondásával vagy vállalásának tényével kezdődik, s annak reprodukciós funkciója mindenképp kitüntetett szerepet kell, hogy élvezzen. Ez történik a házasságkötéskor, függetlenül attól, hogy aztán adatik-e közös gyermek. A vállalás, a kapcsolatból születő közös utód és a róla való későbbi gondoskodás esélye azonban a házasságkötés pillanatában már jelen van. A közös gyermek születésének ténye családdá teszi azon párokat is, akik ugyan nem vállalták egymást mások előtt az utód születését megelőzően, jognyilatkozat-szerűen, de a közös gyermek születése vagy örökbefogadása enélkül is családdá tette kapcsolatukat. Ugyanígy a gyermekét egyedül nevelő is természetesen család, hiszen - kiemelten támogatást igénylő nehézségek közepette is - gondoskodik, vállalja, neveli a gyermeket.) Ez a család-felfogás tükröződik egyébként abban az ősi nyelvi fordulatban is, mikor a "hány gyermeked van?" helyett a "hány családod van?" kifejezést használták. (Erdélyben a mai napig él ez a szép kifejezés.)
Nem emberi szabályozás, hanem természeti törvények fosztják meg az azonos neműeket a közös utód lehetőségétől. Kőkemény törvény ez, amit örökbefogadással lehetne felülírni, de itt elsősorban mindig a gyermek érdekeit kell figyelembe venni: nem sérül-e identitása egy azonos nemű pár mellett nevelkedve? (A gyermek érdekeit minden esetben szigorúan védeni kell, ezért vizsgálják az örökbefogadásra készülő hetero pároknál is az alkalmasságot.) Azonos neműeknél a kérdés a gyermek érdekeit figyelembe véve ab ovo túl sok bizonytalanságot rejt ahhoz, hogy megnyugtató választ adjunk.
A család - társadalmilag betöltött pótolhatatlan szerepe okán is - tehát mindenképpen a közös gyermek vállalásának lehetőségére való irányultsággal, annak vállalásával függ össze. Szerintem. De vajon ti hogy látjátok mindezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése