Oldalak

2013. január 18., péntek

Homeomámia

Szerző: Fakirma

Festmény a Kisüzem kocsmából
Nyakunkon a taknyos szezon, minket már alaposan bekebelezett, a két kicsi napok óta itt hörög az intim szférámban. Ami persze nem baj, hiszen a betegállomány rabságában legalább megtanulom értékelni a munkahelyemet, ahol szeretnek, nagyra becsülnek és békében hagynak megöregedni.
A taknyos időkben életünk kulcsfigurája akár a gyermekorvos is lehetne. A mi dokink egy igazi homeomama (kár, hogy nem fickó, a homeopapa sokkal viccesebben hangzana). Nem taglóz le a fogyatékossága, mindössze annyi különbözteti meg a kutyaközönséges körzeti orvostól, hogy az antibiotikum receptje mellé kapunk egy kézzel irott listát a kimondhatatlan nevű bogyeszkáiról is. Persze csak akkor, ha valami csoda folytán eljutok hozzá az aktuálisan döglődő gyerekemmel. Népszerűségének köszönhetően időpontot csak a bejelenkezés utáni harmadik napra tud adni. Érdemes türelmesnek lenni: amikor betoppanok a makkegészséges kölyökkel, minden szakmai tudását latba vetve nyomja rá a pecsétet a formanyomtatványra: Egészséges, közösségbe mehet, úszás alól két hétre felmentve. Ha véletlenségből nem egy fiszfasz takonykórról van szó, hanem sürgős orvosi beavatkozást igénylő nyavalyáról, akkor sem esünk kétségbe: este elkocogunk az ügyeletre, ahol mindig találunk egy undok fejű orvost. Általában azonban a lehangoló vizitre nem kerül sor, mert  a baj otthon orvosolható, például néhány üveg lejárt szavatosságú fehér bogyócska segítségével. Személyes tapasztalataim azokat a szakirodalmi adatokat támasztják alá, melyek szerint a homeopátiás szerek lószart sem érnek az emberek többsége nem racionális megfontolások alapján hozza meg döntéseit.
Mivel én az emberek többségéhez tartozom, időnként elborítják otthonunkat a fehér golyók. Ráadásul számos meggyőző érvem akad a homeopátiás gyógyítás mellett. Például nem kell túladagolás miatt gyomormosásra hurcolni az amúgy is csődközeli állapotban lévő gyereket.
Az agyonrázott és higitott cukros golyók másik előnye, hogy az ízük kellemes, ezért még a legbetegebb gyerek is lazán legurít akár egy maroknyit a torkán, és a ragacsos köptető sziruppal ellentétben soha nem landol egy jól irányzott köpéssel a kanapén vagy a két szemem között az anyag.
Meggyőződésem, hogy az antibiotikum és a fogamzásgátló tabletta után az orvostudomány legzseniálisabb felfedezése a placebo hatás. Szendvicsgyerek sok éves hörgésének vetettem véget, amikor megunva a feleslegesen adagolt hörgőtágítókat és pulmonológiai szakrendeléseket, elmondtam neki, hogy most egy ultraszemélyreszabott terápiának fogom alávetni. Elkocogtam homeomama rendelőjébe, s részt vettem egy dögunalmas feltáró beszélgetésen. A vizit annyira kimerített, hogy nem maradt erőm a gyógyszertárban beszerezni a fiam számára előírt csakneked-csakmost gyógyszereket,  inkább beadtam neki a szülőszobáról megmaradt hüvelytágító-méhizomlazító ( vagy feszítő?) bogyócskáimat. Minden jó, ha jó a vége: szervezetünk harmonizálódásának köszönhetően én gyorsan szültem, Szendvicsgyerek pedig néhány hét alatt kigyógyult az asztmájából.
A bogyókban nem nagyon hiszek, az viszont tuti, hogy a betegséget nem pusztán néhány kósza vírus szemétkedése okozza. Biztos vagyok abban, hogy a hagyományos orvoslás is több sikert zsebelhetne be, ha az ember egészét, és nem csupán a rozoga szerveket helyezné fókuszába. Azt ugyan nem gondolom, hogy a magunkba fojtott indulatok torokgyulladást okoznak, épp ezért nem is várok gyógyulást attól, hogy leüvöltöm a férjem fejét (ettől függetlenül még fájós torokkal is jól esik, de ennek aztán végképp semmi köze a homeopátiához). A lelki tényezőkön rendszerint a hét közepe tájékán szoktam eltöprengeni: a gyerekeim mostanában kizárólag  a két dolgozós napomon, kedden és szerdán betegek, akkor viszont nagyon és tömegesen. Ilyen körülmények között nehéz lenne figyelmen kívül hagyni a holisztikus szemléletmódot.
Most, hogy ilyen hosszasan áradoztam a homeopátiáról, ejtek néhány szót az árnyékos oldalról is. Alkalmazásához kitartásra és türelemre van szükség, ezek a tulajdonságok pedig nem tartoznak az erényeim közé: ha a gyereknek 39 fokos láza van, szeretem, ha nem négy nap múlva, hanem egy órán belül csillapodik. Szintén tojok az öngyógyító folyamatok aktiválódására tüdőgyulladás, középfülgyulladás és hörghurut esetén.
Utálom az adagolási szertartásokat is: se előtte, se utána nem szabad fogat mosni. Ez még a kisebbik gond, hiszen a gyerekeim zokszó nélkül tűrik a szájhigiénia nélküli életet. Viszont enni még betegen is szeretnek, ez pedig szintén ellenjavalt a bogyóbevétel körüli időszakban. Mindez persze csak szőrszálhasogatás részemről, hiszen nem ismerek olyan kutatási eredményeket, melyek a placebohatás csökkenését bizonyitanák mentolos fogkrém vagy disznósajt esetében.
Mielőtt nyegle cinizmussal vádolnátok, gyorsan elárulom, hogy van olyan bűvös csodaszer, aminek fenntartások nélküli hódolója vagyok: kenve, nyelve, kivülre, belülre, alulra, felülre, gyerekre, felnőttre az aloe vera bármilyen formáját tiszta szívből ajánlom.
Na jó, túloztam, gyermekeim titokzatos hét középi válságát még ez sem gyógyítja...

4 megjegyzés:

  1. Akár hiszed, akár nem, ma reggelre a gyerekeim belázasodtak. Mégis csak negyed 5-kor kapkodtam rájuk a téli szerkót, hogy átrojanjak az orvoshoz, aki 5-ig rendel, amikor Fruzsi egész felső testén óriási vörös kiütések jelentek meg. Mire odaértünk, a kiütéseknek se híre, se hamva nem volt, de azért 6db recepttel jöttem ki a rendelőből. Hát ő nem homeomama, az biztos.

    VálaszTörlés
  2. Remek, nem ruccantok át hétvégén? két-három nap lappangási idővel számolva pont keddre lázasodnának, pöttyösödnének be a gyerekeim.

    VálaszTörlés
  3. Hé, a betegség tőletek jött: vírusos torokgyulladás. A pöttyök csak úgy ráadásnak jöttek, de már nyomuk sincs.

    VálaszTörlés
  4. Nem tőlünk jött. Az én gyerekeim torkának semmi baja. Csak az orrukból jön a tikitaki.

    VálaszTörlés