Oldalak

2012. december 16., vasárnap

Ki vagy-vagy, ha rossz vagy?

Szerző: Onleány


Adventi bűnbánat vagy nincs erre idő?
Nem biztos, hogy tudom, hogy kell bánni a bűnöket. De önvizsgálat, állandó javítási szándékkal, van.
Idén sokszor jut eszembe egy-egy nyavalygós pillanatban Csaba testvér karácsonyi gondolataiból az az egyszerű intelem, hogy mindenki végezze a maga feladatát méltatlankodás nélkül, ahogy Jézus. És ha mégis nagyon szenvedek, akkor meg Máriára gondolok, ahogy Betlehem felé tart gyalog, terhesen, mert azt kell tennie. (Szofi)
A sötétebb évszakban tapinthatóbb az elmúlás szükségszerűsége. Ha ebbe a perspektívába helyezzük az életünket, még a legnagyobb rohanásban is szembesülünk a bűneinkkel. Nem könnyű feldolgozni, életre szóló munka. (Lotte)
Még sosem jutott eszembe, hogy Adventben nézzek szembe a disznóságaimmal. (Fakirma)

Gyónás vagy soha?
Nehezen gyónok, de szeretek, ha érthető az ellentmondás. Szerencsére nincsenek gyerekkori traumáim, hogy összezártak egy torz Mikulással, aki ejnye-bejnyéz, hogy későn fekszem le, és bűnös vágyakkal nézek a Pityura a szomszéd osztályból. (Szofi)
Reformátusként nincs gyónás, de egy-egy beszélgetés lehet gyónás erejű. Megfogalmazni önmagunkban a rosszat (nem csak más szemében a szálkát észrevenni), s ki is mondani azt valakinek, már fél siker a gyógyuláshoz.(Lotte)
Régen rendszeresen jártam gyónni, mióta halálos bűnben élek, elment a kedvem az egésztől. (Fakirma)



Hosszas lelkiismeret-furdalás vagy könnyedén túllépsz a vétkeken?
Könnyű a lelkiismeret-furdalást összekeverni a szégyennel. Az  utóbbi lassan múlik. Az elsőben bizonytalan vagyok. A hibáim meg tudnak őrjíteni, mintha egy lifegő cipőben kellene járnom. Legszívesebben lerúgnám, és jól megtaposnám. Hogy ez lelkifurdalás-e vagy sem, azt nem tudom. (Szofi)
Sokáig cipekedem. (Lotte)
Nem vagyok önmarcangolós típus, és elég könnyen megbocsájtok magamnak. Szerintem olyan sok jó tulajdonságom van, hogy a gaztetteim simán megférnek a napos oldalam mellett. (Fakirma)

Gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással?
Leginkább mulasztással,  ez az élethelyzetemből következik. De ha jobban belegondolok, lehet, hogy  karakterjegy. (Szofi) 
Sokszor és sokat. Hol rossz kedvvel, hol felesleges mérgeskedéssel, türelmetlenkedéssel, hol figyelmetlenséggel. (Lotte)
Nem válogatok, mindegyiket profi szinten űzöm. (Fakirma)

Tudsz bocsánatot kérni vagy nehezen megy?
Többnyire tudok. Az a nehéz, ha azt érzem, hogy az kevés. (Szofi) 
Alapvetően igen, a gyerekeket is próbálom ennek gyakorlására biztatni, azzal, hogy az őszinte legyen. Ehhez kell a beleélés a másik helyzetébe: vajon mi eshetett rosszul neki. Bocsánatot kérni és megbocsátást nyerni felszabadító érzés. (Lotte)
Most tanulom, született eminens vagyok, egész jól haladok ezzel is. (Fakirma)

Megbocsátasz vagy magadban dúlsz-fúlsz tovább?
Nem nagyon tudok haragudni, de magamat sajnálni azt igen. Büntetés vagy bosszú egyáltalán nem érdekel. (Szofi) 
Én is hajlamos vagyok az önsajnálatra, de nem vagyok haragtartó. A bosszúállás szánalmas dolog. (Lotte)
Szeretek dúlni-fúlni napokig, aztán egyik pillanatról a másikra elmúlik az egész, magam sem tudom, mitől.  Az a rémes, hogy majdnem mindig rájövök, hogy én voltam a szarfej. (Fakirma)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése