Hangolódás II. - Adventi beszélgetés Varga Edittel, Novodomszky Évával és D. Tóth Krisztával

Szerző: Lotte   

Népszerű kisgyermekes családanyákat kérdeztünk az adventi időszakról és a Karácsonyról: hogyan készülődnek, ünnepelnek, mit sütnek-főznek a tévéképernyőről ismerős hölgyek? Interjúsorozatunk második részében Varga Edittel, Novodomszky Évával és D. Tóth Krisztával, az M1 műsorvezetőivel beszélgettünk.

Jut időtök a munka mellett készülődni a közelgő ünnepre?

Varga Edit Leventével és Gellérttel

Varga Edit: Jut, de ügyesen be kell osztani az időt, hogy a családom se szenvedjen hiányt. Híradó mellett ilyenkor vannak más televíziós feladatok is.  Ünnepi műsorokba hívnak szerepelni, karácsonyi szpotot forgatunk, jótékonysági rendezvényen veszek részt. Az ajándékokat egyébként már jórészt beszereztem, az ünnepi ételekhez kellenek még hozzávalók, azt muszáj az utolsó napokra hagyni.

Éva Cristianoval és Marcoval

 Novodomszky Éva: Leginkább éjszaka. Az egyszerűbb, gyerekekkel is végezhető díszítéseket megcsináljuk együtt, de azoknál a feladatoknál, ahol jobb, ha nincsenek jelen inkább megvárom, amíg elalszanak. A közös ajándékkészítéseket nagyon élvezik, a romeltakarítás persze megint az altatás utáni időkre marad. Az ajándékvásárlást pedig egy-egy napközben lopott órára teszem.

D. Tóth Kriszta öccsével

D. Tóth Kriszta: Az adventi időszak a televízióban hagyományosan „nagyüzem de azért erre kell, hogy jusson idő. Számomra a készülődés szerves része az ünnepnek, és az otthoni adventi naptár „megtöltésével” kezdődik.

Valamennyien családanyák vagytok: mi a véleményetek az ünnepi titkok megőrzéséről, mennyire tartjátok fontosnak a „varázslatot”, s hogyan vezetitek át majdan gyermekeiteket a „fölnőttes”, ám nem kevésbé izgalmas és szép valóságba?
Varga Edit: Egyelőre titkok és varázslat vesz körbe bennünket. Négyévesek a fiaim, várták a Mikulást és várják Jézuskát is. Mindkét ünnepről sokat mesélek nekik, hogy miről szól a Karácsony, milyen szokásokról, hogy kire emlékezünk, miért ajándékozunk és arról, hogy ilyenkor adunk másoknak is, olyanoknak is, akiknek kevés jut. Nekem fontosak az ünnepek. Szeretném, ha lennének rendhagyó napok az évben, amikor minden kicsit más, szebb és meghittebb, mint a hétköznapokon, hogy legyen mire várni, készülni.

Novodomszky Éva: Én előre rettegek attól az időtől, amikor a nagyobb fiam, Cristiano rájön, hogy nem a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot. Nem szereti a nem igaz történeteket, nevezzük nevén, hazugságokat így biztos alaposan számon kér majd bennünket, miért vezettük félre. Nálunk eleve egy ezer csavarral teli mese szerint érkeznek az ajándékok, mivel az olasz férjem és a családja a Télapónak, mi pedig a Jézuskának írunk levelet Karácsony előtt, így már milliószor tett fel nekünk ravasz keresztkérdéseket, amitől egyre szövevényesebbé vált a magyarázatunk.

D. Tóth Kriszta: A gyerek egy fantasztikus szerkezet. A lányomnál minden gond nélkül megfér egymás mellett a Mikulás, az angyalok és Jézus legendája azzal a ténnyel, hogy Lola a számára fontos embereknek maga készít ajándékot. Mi ebbe a folyamatba nem „nyúlunk bele”, az ösztöneinkre hallgatunk, és figyeljük azt, amit ő szeretne. Ha felnőtt koráig hinni akar a csodában, hát higgyen! Annál boldogabb ember lesz belőle.

Az adventi időszak a karácsonyi tárgyi kelléktár megjelenése mellett a lélek rendbetételét szolgálja. Tudtok időt szentelni erre? A testápolás napi szükségletünk (sokat beszélünk is róla, mi nők), de vajon miképp törődünk a lelkünk karbantartásával?

Varga Edit: Keveset, túl keveset. A karácsonyi ünnepi héten viszont kivételesen nem dolgozom. Egy-két rokonlátogatást leszámítva otthon leszünk, akkor lesz idő kibeszélni az évet és magunkra figyelni is talán.

Novodomszky Éva: A lelkünk karbantartása pont olyan fontos, mint a testünké, a környezetünké, a kapcsolatainké. Ráadásul egész évben. Mindig meg kell állni, meg kell pihenni évközben is, legalább egy-egy napra, hogy kiszakadjunk abból a pörgésből, ami a hétköznapokat jellemzi. Karácsonykor kicsit több idő van rá, mert az ünnep három napja után még szoktunk adni magunknak néhány napot, hogy zavartalanul együtt lehessünk a családdal. Érezni egymás közelségét, szeretetét a legjobb módja annak, hogy ápoljuk a lelkünket.

D. Tóth Kriszta: Erre nem jut több időm az ünnepi időszakban, mint máskor. Ellopott tíz percek, fél órák. Az egyetlen dolog, amihez ragaszkodom, az a rendszeres sport. Anélkül nem bírnám a hajtást.

Karácsony táján mindenki nyitottabb az adakozásra. Vannak bejáratott útjaitok ilyenkor?

Varga Edit: A Mikulásgyárba idén már a gyerekekkel megyünk. Együtt válogattuk át a játékokat, abból jut másoknak is, akik rászorulók. A kinőtt ruhákat én év közben is folyamatosan gyűjtöm, csomagolom, abból is viszünk, és ebben az évben küldök Kárpátaljára is. Rendre megyek ételosztásra, pl. az Ökumenikus Segélyszervezettel. A televízióban pedig Advent 2. vasárnapján Jónak lenni jó című adománygyűjtő műsorba ülök be a telefonokhoz a felajánlásokat fogadni a Böjte Csaba ferences szerzetes által életre hívott Dévai Ferenc Alapítványnak.

Novodomszky Éva: Sokan megkeresnek bennünket ilyenkor jótékonysági rendezvények kapcsán és én el is vállalok mindent, ami csak belefér az időmbe. Ha egy adott programon gyerekek is vannak, sokszor elviszem az enyémeket is, mert fontosnak tartom, hogy kicsi koruktól kezdve lássák, vannak milyen sokféle képpen alakuló életek, élethelyzetek léteznek és hogy milyen jó az, amikor egy-egy aprósággal, gesztussal vagy ajándékkal örömet szerzünk másoknak, még ha nem is közeli ismerősök.

D. Tóth Kriszta: Már hatodik éve megyek ételt osztani hajléktalanoknak az Ökumenikus Segélyszervezettel, és más módon is segítem számukra az adománygyűjtést. A DTK Show december 13-i adásában ezt meg is mutattuk, amikor ajándékot vittünk rászoruló családoknak. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a szolidaritás és az önkéntes munka nem szezonfüggő. Egész évben feladata annak – nekünk -, aki megteheti, hogy segítsen.

Miképp ajándékoztok? Milyen körben, s milyen ajándékokkal lepitek meg szeretteiteket?
Varga Edit:  A szűk családi körnek veszek ajándékot, pontosabban vettem, mert már jóideje mindenkié megvan. Általában jól eltalálom, ki minek örül, éppen ezért gyakran bízza rám ezt a feladatot az anyukám és a férjem, de a Sydneyben élő húgom is. Az utóbbi időben kevesebb a tárgyi ajándék, és inkább élményt adunk ajándékba. Ez lehet közös utazás, színház, koncert vagy valamilyen kényeztető program. Az a tapasztalatom, hogy ezeket jobban értékelik az ajándékozottak. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek is a közös programoknak örülnek igazán.

Novodomszky Éva: A gyerekekkel ajándékot készítünk a család többi felnőtt tagjának. Mi felnőttek pedig megpróbáljuk kipuhatolni, minek örülne igazán a másik. Nagyon fontos, hogy meglepetés legyen, úgy próbálunk nyomozni, hogy azért senki ne tudhassa biztosra, mi lesz az ajándéka. A férjemet a legnehezebb meglepni, mert neki van a leghatározottabb elképzelése arról, hogy mire vágyik, nagymamám sosem kér semmit, neki azért nehezebb megtalálni a leginkább megfelelő ajándékot, anyukám pedig a legjobb nyomozó, ő egész évben figyel minden elejtett mondatra, kívánságra és Karácsony előtt képes mindenre emlékezni is.

D. Tóth Kriszta: Mivel a családban két kultúra él együtt, nálunk az ünnep egy kicsit rendhagyó. „Összegyúrtuk” a magyar és az angol szokásokat. A fát itthon az angyalkák díszítik 24-én, és az ajándékot a kis Jézus hozza. A Szentestét minden évben édesapámnál töltjük. Ilyenkor összegyűlik az egész család, velünk van az öcsém, Bandi és a menyasszonya is. Az angol nagyszülőknél már tizedike körül feldísziti a fát a nagymama, az ajándékokkal pedig a Mikulás ereszkedik le a kéményen. Jól megfér mindenki egymás mellett, a lényeg pedig ugyanaz: együtt vagyunk, énekelünk, nagyokat beszélgetünk, eszünk, és lessük a gyerekek kívánságait.

Mi kerül Szenteste az ünnepi asztalra? Mindig ugyanaz a menü ilyenkor vagy szoktatok újítani és kísérletezni?

Varga Edit: Mindig ugyanaz a menü nálunk. Káposztaleves aszalt gombával és mákos guba. Már a Nagymamán nagymamája is ezt ette karácsonykor. Ők a ma már Szlovákiához tartozó Fülekről származnak, onnan ez a hagyomány. Van az ünnepi asztalon fokhagyma és ostya is, és a szokásainkhoz tartozik még, hogy gyűjtjük a karácsonyi morzsát a szegényeknek, aminek a füstje a betegeket is gyógyítja.

Novodomszky Éva: Van néhány állandó, visszatérő étel, mint a friss sültkolbász és hurka, mert nálunk Szarvason még szokás disznót vágni decemberben, a hal is ismétlődik évről-évre, de mindig van valami újdonság is, a megszokott Karácsonyi aprósüteményekről viszont semmiképpen nem mondunk le, ilyen a diós és lekváros hókifli, ahogy még dédnagymamám készítette, a kókuszos kocka és Anyukám sajtos stanglija.

D. Tóth Kriszta: Többféle ünnepi menünk van, ezen a téren is a magyar és az angolszász kultúra keveredik. Lesz hal és töltött káposzta, no meg sült pulyka. A karácsony nem igazán a kísérletezés időszaka a konyhában, legfeljebb apróságokat változtatunk a hagyományos ételeinken.

Végezetül mit üzentek olvasóinknak adventi-karácsonyi útravalóként?

Varga Edit: Márai Sándort idézném: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

Novodomszky Éva: Hogy őrizzenek meg, akár csak az emlékezetükben egy karácsonyi díszt, egy érzést, egy élményt az év, főleg az újév többi hónapjára is, hogy abból a szépségből, harmóniából és nyugalomból tudjanak töltekezni egy kicsit akár még szeptemberben is, ami ilyenkor megérint minket. Nekem egész évben van a konyhámban egy csengettyűm, ami Karácsonykor központi helyet kap a fán, és évközben, ha bármikor megszólal, mindig eszembe juttatja azt a képet, amikor együtt vagyunk az ünnepek alatt, és ezzel mindig belop pár kellemes, mosolygós pillanatot a napomba.

D. Tóth Kriszta: Ahány háztartás, annyiféle karácsony. Nincs általános recept a szép ünnepre, így nincs általános üzenet sem. Talán csak annyi, hogy erre a néhány napra egy kicsit felejtsünk el minden mást és csak egymásra figyeljünk.