Reggeli életkép

Szerző: Lotte 

Szegény Busafej már az iskolában, a szombatra rendelt munkanap mégsem tudta kiüldözni reggelünkből a hétvége felszabadultságát. Mint rendesen, három házi kakasunk ma is 5.40-kor keltett minket (hétvégi hangulat ugyan van, de hétvégi időszámítás nem létezik mifelénk). Kakaó-kotyvasztásra kitámolyogva a hitvesi ágy melegéből már minden porontyunk a nappali szőnyegén ücsörgött. Félkómás állapotban kezdetem neki a reggeli rutinnak, s közben figyeltem a gyerekek duruzsolását. Melegség töltötte el a szívemet:
Tüskeböki arról magyarázott testvéreinek, hogy ő lesz az ovis betlehemes műsorban az (egyik) mesélő. Ezt olyan lelkesedéssel hadarta, mintha legalábbis főszerepet kapott volna egy sikerre ítélt filmben. Eközben egy fadarabból barkácsolt pisztolyát szorongatta, elmés kis szerkezet, még egy hetekkel ezelőtti kiránduláson gyűjtötte azt a kis tízcentis botot, ami alapanyagul szolgált a fegyverhez. Busafej a nemrég kapott puzzle utolsó darabjait illesztette helyére, s kivételesen képes volt tíz percig csendesen molyolva megülni egy helyben. Nagy dolog ez egy olyan kisfiútól, aki ha tehetné, folyton magyarázna valamiről.
A négyéves Csupamosoly pedig "felolvasott" két bátyjának. Napok, nem is, inkább hetek óta, minden este József Attila Altatóját olvassuk, tudjátok, a Würtz Ádám illusztrálta klasszikus kiadást - ez az aktuális kedvenc. Az a metódus, hogy lefekvés előtt először ő, aztán én olvasom fel. Tegnap javasoltam, hogy váltsunk más mesére, de ő ragaszkodik a szertartáshoz. Ilyenkor egyébként bájos átköltések keletkeznek: "a villamos is aluszik" helyett például: "a metró is szundikál". Most a bátyóknak szólt a rendkívüli felolvasás: poétikus reggel egy altató hangjai mellett...