Mikor az ész megáll

Szerző: Lotte

A Monarchia első, nő által szerkesztett újságjának címlapja (1860)

A Magyar Kurír adott hírt az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságának azon javaslatáról,  miszerint "az iskolai oktatásból ki kéne tiltani azokat a könyveket, amelyek a hagyományos nemi, szülői szerepekben ábrázolják a nőket és férfiakat". A Daily Mail brit napilap híradásában ez áll: a bizottság álláspontja az, hogy az ilyen könyvek a "nemi sztereotípiákat" erősítik a lányokban és fiúkban, és ezzel a jövőbeni karrierlehetőséget is csökkentik. 

Baráti borozásoknál ez az a pont, ahol (nemtől függetlenül) a legjámborabbak szájából is előtörnek a nyomdafestéket nem tűrő szavak, s hamar eljutunk arra a pontra, hogy azok, akik gigászi pénzekért uniós bizottságokban töprengenek hasonló ügyek elemzése és hasonló javaslatok megfogalmazása felett, hasznosabb tagjai lennének a társadalomnak, ha kimennének mondjuk egy kukoricaföldre kapálni.  

De tényleg, az ember esze megáll ennek a nyakatekert gondolkodásnak a láttán! Szemünk előtt roskadozik az európai gazdaság, évtizedek kérdése, hogy több lesz a bevándorló az öreg kontinensen, mint a bennszülött, s a drága bizottságokban több ezer euróért melegedő hölgyek és urak (bocsánat, nem akartam nemi identitásuk felvetésével megsérteni őket!) száműzni kívánják az európai kultúra klasszikusait az iskolai tananyagból. 

Az ész megáll! Hát micsoda jövőt kreálnak ők nekünk?! Tényleg arra akarják kötelezni a gyerekeinket - mert nem tudom észrevettétek-e, de ilyenkor a szélsőséges-liberális ember cseppet sem megengedő, csípőből tiltani akar -, hogy az általuk vizionált beteg világhoz igazodjanak? 

Kislányom, aki ösztönösen nyúl a babáiért, és nőies attitüdje, gondoskodása már négy és félévesen nyilvánvaló tényként van jelen, tényleg fojtsa el veleszületett ösztöneit és legyen mondjuk politikus vagy tőzsdén jegyzett cég igazgatótanácsának kvótás tagja, ha megbecsülést vár tágabb közösségünktől, az Európai Uniótól? Fiaim, akikben kódolva van a küzdés vágya, netán erőszakolják meg magukat és legyenek majd háztartásbelik? Mi az elképzelt idea? 

A döntés szabadsága ma már mindenkinek adott: egy nő tanulhat, karriert építhet, akár egy férfi, egyre többen önként vagy épp az ezekből fakadó késlekedés miatt le is mondanak a gyermekvállalásról. Egy férfi is  minden további nélkül szorulhat második vonalba a családon belül a kenyérkereső szerepben, s vállalhat meghatározó részt a család mindennapjainak irányításából. Nem inkább abban kellene segíteni nőket és férfiakat egyaránt, hogy munkájuk mellett családilag is kibontakozhassanak? Hogy közös, társadalmilag is hasznos magánéleti vállalásukat, a gyermeket helyi értékén kezelve elismerje és minden eszközzel segítse a társadalom? 

Mit akarnak tulajdonképpen a nagy nemzetközi bizottságok? Kinek az érdeke, hogy Rómeóból Júliát, Júliából Rómeót kreáljanak?

Végezetül egy idézet Arany János  - hagyományos családképe miatt bizonyára szintén betiltandó - művéből, a Családi körből - amíg még idézni engedik:

"Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredői elsimulnak szépen;

Gondüző pipáját a tűzbe meríti;

Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illő, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket,

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”

Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -

Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek."