Szexről: gyereken innen és túl

Szerző: Lotte

"A lélek és a test szerető egyesülése megszabadít minden maradék megnemértésétől és agresszivitástól, és a két embert egy testté, egy szívvé, egy lélekké, egy szellemmé teszi…" (Jean Vanier) 

Több mint egy éve írjuk a blogot, s most esett le, hogy alig beszéltünk még életünk egyik fontos, de kevéssé publikus, féltve óvott vagy épp rejtegetett részéről, a testiségről. Nem kerülgetjük tovább a forró kását, a sok szülés és gyerekezés után állítsuk fókuszba a mindezek előfeltételéül és a jó párkapcsolat alapjául (is) szolgáló szexualitást.
Persze, ez is azon dolgok közé tartozik, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni, de sokszor bizony épp itt a baki. Így talán mégsem haszontalan górcső alá venni életünket, hogy is állunk e fontos kérdéssel kapcsolatban?

A téma apropójául egy Porontyon olvasott cikk szolgált, melyben egy fiatal nő vallott egy anyukáknak szóló felnőttképzés kiscsoportos tréningjén szerzett tapasztalatairól. 

A szerző beszámolt arról, hogy a fiatal anyukák (marginális kivétellel) az első-, második-, harmadik gyerek után nyugdíjazták a libidójukat, s "szinte mind a szex hiányáról, az ellaposodott párkapcsolatról, s arról beszéltek, hogy már semmi sem a régi". Az írás szerzője a következőkkel folytatta: "ekkor fedeztem fel, hogy sok nőnek problémát okoz rágerjedni az apára, a férfira ugyanúgy, vagy legalább hasonlóan, mint annak előtte. Pedig szeretné, de egyszerűen nem megy. A szülés után egy darabig még érthetőek (érthetőek?) a kifogások, a hormonok játékára és a fáradságra való hivatkozások, de idővel ennek már nincs is létjogosultsága, mégis csak bővül az alibi repertoár, egyre több a kamu indok, amik hosszabb-rövidebb időre „védelmet nyújtanak”, hogy ne kelljen lefeküdnünk azzal a férfival, akit mellesleg (elvileg) szeretünk." 

A probléma vagy annak egyes részletei bizonyára nem ismeretlenek egyikünk számára sem - ha nem is érint bennünket pillanatnyilag, de barátnőnk vagy barátnőnk barátnője bizonyára beszámolt már hasonló gondokról (hogy a királyi többes mögé bújjak magam is). Bizonyos idő elteltével a legszenvedélyesebb kapcsolatban is tapasztalhatók egyenetlenségek, szexuális aszinkronitás, s ha nem vigyázunk, állandósulhat a kapcsolatromboló, eltérő szexuális (ét)vágy.

Persze, egy kapcsolat gyerek nélkül is kifáradhat, nem érdemes rájuk kenni a dolgot, lehet, hogy egyszerűen "csak" az idő múlásával együtt járó titoktalanodás csillapítja egyik vagy másik fél hevületét. És persze anyából feleség, feleségből szerető üzemmódba kapcsolni sem zökkenőmentes átállás (valahogy ez a férfiaknak könnyebb, ők mintha könnyebben őriznék személyiségük integritását). És akkor még a napi aktuális-, és a többéves generál-fáradtságról nem is beszéltünk. Hiába no, udvarlós időszakban, randi után egymásnak esni sokkal magától értetődőbb, mint a gyerekek szuszogása mellett, szabályosan, alvásidőben, mosogatás és teregetés után. 

De szomorú lenne a világ, ha ebben megnyugodva, a testiséget korkedvezménnyel nyugdíjazva kellene tengetni hátralévő évtizedeinket! (Arról már nem is beszélve, hogy mit jelentene a szeretett férj/feleség helyett máshol keresni vigasztalódást...) Mit tehet hát az ember lánya/fia az ösztönök lanyhulása ellen?

Itt a fantázia szárnyalásának és a játékosságnak a terepe. Ha nem söpörjük szőnyeg alá a kérdést, s hajlandóak vagyunk szembesülni vele (még akkor is, ha az néha kudarcos vagy fájdalommal jár), és szorult belénk némi kreativitás, nekiveselkedhetünk az áthághatatlannak tűnő dzsungelnek. A szexualitást a neveltetés mellett erősen befolyásolja az önkép, a magabiztosság és a fantázia. Ha magunkkal szemben megengedőbbek és elfogadóbbak vagyunk, s félretesszük a sokszorosan ránk nehezedő önkontrollt és a minden irányból bilincsbe verő elvárásrendszert, önmagunknak is meglepetést okozhatunk az elfojtott, aztán a belső sorompók felengedése után újra felszínre törő szenvedélyes énünkkel. Ez a szexualitás igazi művészete. Ne aggasszon bennünket például az, hogy negyven felé ballagva a tükörbe nézve nem egy húszéves test néz vissza ránk, de ne is hagyjuk el magunkat, mondván mi már úgyis révbe értünk, minek kellessük magunkat tovább. Egy jó karban lévő harmincas, negyvenes ...stb. nő igenis, szerető férfikarokba való!

Aztán merjünk játékosságot vinni (akár szerepjáték formájában is) a szexualitásba, sokat segíthet. Emlékeztek a Sörgyári capriccio Mariskájának és Farnzijának szerelmi évődéseire? A messzi útról hozott, gondosan elrejtett apró figyelmességekre, amiket hideg-langyos-forró játékkal kellett megtalálni? Mind a szeretet, a gyöngédség kifejezői, az újrajátszott rítusok után pedig a fiatal házasok rendre az ágyban kötnek ki. (Nem csoda, hogy a film végén a szertelen, életrevaló Mariska maga is anyává válik.) Ezek a gyöngéd játékok adják a házasság savát-borsát, bolondság a hétköznapok taposása közben lemondani róluk. 

Máskor meg örüljünk olyan apróságoknak, hogy van meleg szoba az együttléthez, ugyan talán kevésbé romantikus, de végső soron mégsem rossz az, hogy nem egy hideg kapualjban kell összebújni, mint annak idején, hanem ágyban, párnák között is lehet szeretni egymást. Ha pedig végképp nincs kedve az egyik félnek a dologhoz, nem kell erőszakot tennie magán, a gyengédség széles skálán mozog, rengeteg árnyalata van (egy kis cirógatás vagy dögönyözés csodákra képes!), és ha valakinek végképp nem ér aznap a neve, egy őszinte, jó kapcsolatban meg lehet azt is beszélni. De persze azt se mulasszuk el közölni, ha éppen szeretnénk valamit... 
A gyöngédség e "művészete" nem öncél, ha már eredményorientált világban élünk, szögezzük le, igenis hasznos dolog. Feszültségoldó szerepén túl a harmonikus szexuális élettel elkerülhető a kihűlés, az egymástól való eltávolodás. S hogy minél  teljesebb legyen az összhang, nem kell lepedőakrobatának lenni, csak kiélesedve figyelni a másik szenzorait és saját receptorainkat. Ja, és van egy közkeletű mondás, miszerint "minden fejben dől el". A legfontosabb erogén zóna  pedig az agy. Használjuk!

Pál apostol, az emberi lélek kiváló ismerője nagyon gyakorlatias tanácsot adott a házasélet tekintetben: "Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen titeket a Sátán azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni."

A bejegyzés gondolatébresztő jelleggel íródott, várjuk a hozzászólásokat, véleményeket.