Heti Muníció: Toalett Gender osztrák módra

Szerző: Fakirma

Szerintem ne utazzatok Bécsbe  négy kiskorúval. Amennyiben mégis erre vetemednétek, fel a fejjel, erre a nem túl kedvező opcióra is akad néhány jó tanácsom. Anyuka kettővel ugyanis csaptunk egy lányos hétvégét 2+2 pre/poszt és akut dackorszakát élő leánygyermekkel az osztrák fővárosban.

Az első és legfontosabb szabály: kis pisisekkel kerüljetek minden kulturális megmozdulást! Mi  hibáztunk: bevállaltuk a Hundertwasser múzeumot. A disznók elé gyöngyöt klasszikus esete. A gyerekek számára hétköznapi tény, hogy a házak színesek, ferdék, hullámosak és kalap ül a háztetőkön. Sehol egy ámuló tekintet, csak  a mamamama, megígérted, hogy veszel nekünk nyalókát, demostazonnal. Ide vezet a kreatív nevelés és a szárnyaló gyermeki fantázia. Egyedül a budi ihlette meg őket:

                                                                   

       
 Gyermekeink  (a szobatisztaság fokától függetlenül) a hely szellemétől átitatva arra jutottak, hogy itt végzik el négy napi kaki-pisi ügyeik túlnyomó részét (nyalókával a szájukban):

Kakás popsit csutakolni azonban itt sem felemelő érzés:

                                                          
(Nem tartozik a bécsi tematikához, mégis kikívánkozik belőlem: néhány éve kiszámoltam, hogy átlagosan életem minden ötödik napján töröltem/mostam kakás gyerekfeneket. Azóta csak romlott a helyzet.)
Szóval Hundertwasser a kölyköknek nem jött be, viszont akadt más gyermekbarát program. Több is. Ne a Práterre és a Szafari parkra gondoljatok! Rutinos anyaként  eszünkbe se jutott ilyen pénztárca- és szülőgyilkos helyekre hurcolni a kislányokat. Elvégre pihenni mentünk.
Merő véletlenségből egy magánóvodában szálltunk meg. Anyuka Kettő választotta a helyet, azért, mert olcsó volt (25 euró/fő/éjszaka, fiszfasz gyerekek után 2 eurót kell fizetni). Csak a helyszínen döbbentünk rá, hogy egy gyermekparadicsomot béreltünk ki: hatalmas terek, kismotorok és felmérhetetlen mennyiségű játék fogadott minket a belvárosi lakásban. Nem sokat kellett bajlódni városnézéssel, levegőzéssel. Időnk java részét itt töltöttük.

Nekem még egy narancsbőr eltüntető masina is jutott:

Ha pedig le kellett szaladni gumicukorért, a babakocsinkkal külön élményt jelentett (nekünk, a kislányoknak, de főleg a járókelőknek):

Toalett Gender az óvodában is akadt. Ugyan nem értek németül, de ahogy a képeket és az óvónéni-tulaj fejét elnéztem, szinte biztosan tudom, hogy ez a vécé nem férfibarát hely:

Kíváncsi vagyok, mit jelent a szöveg a képen, valaki árulja már el nekem! Köszönöm!

Íme, a kedvenc képem (gondolom, a kis ovisoké is). Fordítás nélkül is értem:

Persze éreztük, hogy tök gáz négy napot egy belvárosi lakás falai között eltölteni, ezért aztán szerveztünk levegőzős programokat is. Például másfél óra alatt elbumliztunk a Stephan Kirchéhez.  Azért tartott eddig, mert mozgólépcsővel utaztunk. De megérte: újszerű élményt jelentett ágyban párnák közt helyett egy székesegyház tövében Boribont mesélni a gyerekeknek és egy tucat japán turistának.
Jártunk a Duna parkban kacsát etetni méregdrága müzliszeletekkel, illetve a vízbe köpködni. A lányokat  elbűvölte a gondolat, hogy Bécsben beleköpnek a Dunába, Budapesten pedig az apukájuk  mindezt megissza (Ember villámgyorsan kiszámolta, hogy egy hét, mire hazaér a köpet, úgyhogy lassan megérkezik, és nekünk is jut belőle.)

A Nyugati pályaudvaron akadtunk a csomagmegőrzőre: a nagyjából ötven négyzetméternyi üres teret barátságos fémdobozok ölelik körbe. Waldorf-érzelmű családoknak különösen ajánlom: sehol egy  tárgy, ami korlátozná a gyermeki fantázia szárnyalását. Ez itt  maga a tökéletes ingerszegény környezet. A kislányaink több órán keresztül játszottak tengereset. Azzal nyugtattam magam, hogy az osztrák pályaudvar padlózatán minden bizonnyal jobbak a köztisztasági viszonyok, mint az otthonunkban. Lusta, elgyötört szülők bizonyosan értékelik a hely zseniális elrendezését: könnyen átlátható tér, kicsi népsűrűség, egyetlen, akár saját testtel eltorlaszolható kijárat biztosítja a gyerek-kallódásmentes körülményeket.

Annyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároztam, Embernek is megmutatom Bécs pajkos arcát. Lefoglaltam a magánovit kettőnk számára egy novemberi hétvégére. A vonatjegy ára 25 euró (a jeggyel két napig lehet  Bécsben tömegközlekedni).
Ezek után ne gondoljátok, hogy Bécs csak a gyerekeké. Azt tapasztaltam, hogy itt a plüssnyulak is jól érzik magukat. Főleg azért, mert Jézus szereti őket:

 Lám, nagy az Isten állatkertje.