Adásszünet - beszélgetés Dióssy Klárival

Szerző: Lotte

A stúdióból kipenderülve egy narancsos Melbát csúsztatott a kezembe, majd vidáman huppant le mellém beszélgetni. A koncentrációt igénylő élő adás után is üde, jókedvű műsorvezetővel, a megújult Család-barát egyik háziasszonyával, Dióssy Klárival beszélgettünk.

Amíg elemeztétek a mai adást, szétnéztem picit az új stúdióban. Igazi családias légkört teremtettek az ablaktalan helységben: az egyik falon emberes farakás, mintha csak a kályha tüzére várna, kellemes szobabelső és egy komoly konyha, ahol minden adásban készül is valami. Ma citromos túrótorta sült, az illata belengte a stúdiót. Szoktál kóstolgatni?

Igen, és ez a mai túrótorta remek volt! Egyszerre fanyar és édes, a kedvencem!

És hogy ízlik az új műsor?

Jaj, nagyon! Második hete indultunk és nagyon jól érzem magam benne. Valamikor tizen-egynéhány évvel ezelőtt, mikor először próbálhattam ki magam a híradón túli képernyős világban, hasonló műfajú beszélgetős műsorba cseppentem. Csacsogós lánynak tartom magam, aki szereti kibeszélni a dolgokat. A Nappaliban vagy még korábban a Napi Mozaikban hasonló feladatom volt, azt hiszem, igazán nekem való műsor a Család-barát is.

Az előbb elcsíptem, ahogy "ö"-zve mondtál ki egy szót. Le se tagadhatnád a szegedi kötődést...

Tényleg? De érdekes, bár már mások is mondták, nekem fel sem tűnik. Valóban, Szegeden kezdtem a körzeti stúdiónál. Második éve, hogy felköltöztem a fővárosba, előtte ott volt a bázisom, bár nem vagyok szegedi születésű. Mezőtúron születtem, Szolnokon jártam gimibe, most meg Kunszentmártonba járok haza a szüleimhez. Aztán Szegedre kerültem, ott végeztem a bölcsészkaron magyar-ének szakot, utána kerültem a tévéhez. Meghatározó időszak volt, mindent kipróbálhattam, megtanulhattam a tévézésről. Jártam terepre interjúzni, vágtam, híradóztam: változatos, pörgős élet volt.

...és te pörgős ember vagy?

Igazi Duracell-nyuszi, talán még túlzásba is viszem, de ez a fajta adás meg is követeli az intenzív figyelmet, ezt a mentalitást, impulzivitást.

És ha bal lábbal kelsz és nincs kedved az egészhez? 
Ez valóban előfordul, de abban a pillanatban, ha ott van húsz ember a stúdióban, ha meglátom a vendéget, vagy ha megfog a téma,  átkapcsolok. Azt hiszem fegyelmezett ember vagyok. (Itt megjelenik Klári mellett egykori műsorvezető társa, Obersovszky Péter a Ma reggelből és félreérthetetlenül kiderült, Klárit nagyon szeretik a munkatársai! Klári a kis intermezzo után folytatja.) Bennem kettős én lakozik, szívesen csacsogok, közvetlen vagyok, volt kolléga, aki azt mondta, hogy felvenné a nevetésemet csengőhangnak, de ha feladat van, félreteszek mindent és fegyelmezett maradok.

Hogy néz ki az új felállás, kik vezetik a műsort?

Heti ritmusban váltjuk egymást Novodomszky Évivel a hétköznapokon. Ilyenkor minden nap egy-egy ismert vendég-műsorvezető van mellettünk, ma például Miller Zoli segített nekem. Aztán hétvégén Gaskó Balázs a társunk és egy egész család társaságában visszük végig a műsort, amely fél héttől kilencig tart. Most például Szekeres Adrienn és családja volt a vendégünk.

Milyen "amatőrökkel" együtt dolgozni?

Kalandos, mert bármennyire is kialakul bennem egy kép az ismert emberekről, teljesen új helyzetben találkozom velük. Számukra ismeretlen terepen mozgunk együtt, ahol ők is izgulhatnak picit. Nekem idáig élmény volt minden műsor: Rátóti Zoli volt az első partnerem, aki először megilletődött volt, de hamar feloldódott.  Györgyi Anna is nagyon kellemes meglepetés, színésznői allűrök és pózok nélkül, igazán nyitott ember. Aki pedig legalább úgy pörgött, mint én, az épp Miller Zoli volt.

Készülnek ők is a műsorra?

Nekik alapvetően az a feladatuk, hogy saját egyéniségükkel, személyes történeteikkel színesítsék  a műsort, de úgy látom, becsülettel fel is készülnek. Elismerésem.

Sok emberrel beszélgetsz, mik a tapasztalataid, mennyire vagyunk nyíltak, mi magyarok? A családjainkkal kapcsolatos gondjainkat, szomorúságainkat vagy örömeinket mennyire osztjuk meg egymással?

Nagyon változó. Én olyan ember vagyok, aki kiadja magából a dolgokat, mások meg épp fordítva, bezárkóznak. Tegnap vendégünk volt Bagdy Emőke annak kapcsán, hogy elindult az Érzelmek iskolája. Úgy tapasztalom, nagyon igaza van abban, hogy tanulni kell az érzelmeink megfogalmazását és kiadását, hogy el tudjuk mondani a problémáinkat. A Család-barát például egy kemény tempójú műsor sok adásfeszültséggel, amit fel kell tudjunk oldani. Ez a csapat így is tesz: megbeszéljük, kiadjuk, mosolygunk és túl is vagyunk rajta. Helyükre kerülnek a dolgok. Így egy álom együtt dolgozni! Jó lenne, ha minél többen járnák ezt az utat, de sajnos nem ez a jellemző.

A Család-barát csapata, ha jól láttam, zömében hölgyekből áll. Ez valami belső munkamegosztás: a nők viszik a családias műsorok szerkesztését és vezetését, az urak pedig a politikai témájúakét?

Nem igazán. A nálunk dolgozók valóban inkább hölgyek, ők zömében dunások voltak, öt éve viszik a műsort. De például az aktuálpolitikai Ma Reggelben is a szerkesztők zöme nő. Talán picit elnőiesedtünk. Szerintem az a szerencsés, ha kiegyensúlyozott a nemek aránya.

Tényleg, a Család-barát mennyire szól a férfi nézőkhöz is?

Ha abból indulunk ki, hogy a délelőtt otthon lévők zöme kismama vagy idős ember, az sem jelentheti azt, hogy csak a pelenkázásról és a nyugdíjról lehet beszélgetni. Sőt! Nagyon fontosnak tartom, hogy épp a más irányokba való nyitásban kell segíteni, hiszen minden érdekli őket. Azért, mert valaki egy meghatározott, otthonhoz kötöttebb élethelyzetben van, nem jelenti azt, hogy beszűkülne az érdeklődési köre. A témáinkat is igyekszünk ennek tudatában  változatosan kialakítani, mindig sorsokhoz kötni, hogy minden érthető és befogadható legyen. És persze próbálunk a férfiakhoz is szólni.

Mi a receptje a Család-barátnak, hogy áll össze egy műsor?

Nincsenek merev szerkesztési elvek. Ami alapvető, hogy mindig legyen egy szakértő vendég, és fontos az interaktivitás, hogy tudjanak a nézők kérdezni, ügyes-bajos dolgaikban valódi segítséget kaphassanak. Az új Család-barát nagyon sok felhívással él majd, lesz például receptverseny, amely megmozgatja az embereket, keressük a hétköznapok hőseit. De lesznek új rovatok is, mint például a Léleklencse: ez a lelkünkkel, a bensőnkkel foglalkozik. Aztán nálunk újra van tévétorna, egy család három gyerkőccel mozgatja át a nézőket, és persze mindig főzünk is, ez hozzátartozik...

Te szeretsz főzni?

Nem vagyok egy gasztronómiai guru, de ha van kinek, örömmel főzök. Szívesen látok neki, ha valaki csillogó szemmel várja.

És ha már Család-barát, mennyire családbarát a munkád? 
A szüleimmel és a nővéremmel összetartó, jó család vagyunk. Bár mindketten távol élünk otthonról, de szerencsére a szüleink is mobilisak, jönnek ők is, megyünk mi is hozzájuk. Ha meg távol vagyunk, anyukám konyhájában is van egy tévé, ha kedve tartja, délelőttönként velem főzheti az ebédet.


Mennyire lehet összeegyeztetni a családos élettel a televíziózást?
Hát, ez azért nem egyszerű, látom a kisgyerekes kollégákon. Ez nem egy nyolctól négyig munkahely, itt a partnerrel való koordinációnak nagyon nagy szerepe van. Komoly logisztika, az biztos, de azért valahogy mindenki megoldja.

És párkapcsolatot hogyan lehet kialakítani?
Szerintem ezt a munkát csak az tudja igazán megérteni és elfogadni, aki valami hasonlót csinál. Ez egy hektikusabb világ. Talán nem véletlen, hogy valahogy mindig szakmabeliek mellett kötöttem ki én is. Most is...

És mivel tartod formában magad? Sportolsz?
A heti Sziget-körök megvannak és nagyon szeretek biciklizni, bár most egy sérülés miatt kényszerpihenőn vagyok. A futással teljesen ki tudom szellőztetni a fejem, nem hallgatok közben zenét, mint sokan, inkább gondolkozom, kidolgozom magamból a feszültséget.

Ha már említetted a zenét, hogyhogy ének szakot is végeztél?
Igen, végeztem, bár már hatéves koromban tudtam, hogy tévés leszek, bemondónőnek készültem. Produkáltam is magam a szüleimnek. De tényleg nagyon szeretem a komoly zenét, kórusban énekeltem, és úgy nőttünk fel, hogy hétfőnként, mikor nem volt tévéadás a szüleim otthon elővettek egy lemezt, például a Verdi Rigolettóját hallgatták.

Mit hallgatsz mostanság szívesen?
A komolyzene szeretete a mai napig megmaradt: ha például vasalás, akkor komolyzene. Vagy más, mondjuk Matt Bianco, egyébként pedig a jazz jöhet, minden mennyiségben!