Viszlát nyár!

Szerző: Fakirma

 Lassan elfelejtjük, hogy a sötétben minden tenger fekete,

és a hatásvadász törölközős  pózban minden gyerek cukorfalat.

Strandra hétfőtől  legfeljebb a (döglött) madár jár.

Idén se nyírtam ki egyetlen vattacukor árust sem, pedig nagyon utálom az összeset.

Vége a repülőtéri könnyes búcsúknak.

Autós kirándulásainkról  mindig épségben hazaértünk.

A balatoni retro-ház bukéja jövő nyárig még nemesebbé érik.

Nem sajnálkozik több turista az ügyetlen  szigetvári esztergályos emlékműve előtt.

A szennai sellőfiú magányosan búslakodik a református templomban.

Már a kölykeink sem turistacsalogató nevezetességek.

A délutáni szieszta már csak egy szép álom.

Fruzsi már nem kacsakéz indul városnéző túrára.

Bartos Erikától bocsánatot kérek, most már azt is tudom, hogy a szívecske alakú lakat a pécsi lakatfalon nem az ő csökött fantáziájának szüleménye.

Vajon a pécsi kutyák már megtanultak bilibe pisilni?

Mifelénk a pelenka már csak egy távoli emlék.

Vége a szökőkutas pancsolásoknak.

És a koszos körmök kukorica idejének. (Szabó Ivett képe)

A gyógyíthatatlan sebek réges-rég begyógyultak.

A hajómosószer-biznisznek immár befellegzett.

A kerti törpék már a téli álomra készülődnek.

A fagyit hamarosan ismét dobozból esszük.

Már a tanévkezdési vásárlásnak is a végét járjuk.

Viszlát nyár!

Isten hozott szeptember!