Szerző: Fakirma
Asramék harmonizáló kismamája |
Aki nem olyan naprakész mint én, annak elmesélem, mi is ez a cucc: egy csörgő labdácska, amit a kismama a nyakába lógat egészen le a pocakjáig. Esztétikus és hasznos darab, ráadásul - mint mostanában minden baromság - multifunkcionális is (nehogy már csak egy dimenzióban hülyüljünk):
- Ahogy az anya fötör, úgy kolompol ez az izé a pocakján, a magzat az ingerszegény magzatvízben unatkozás helyett a kellemes hangra lazulhat. Az anyai szívhang ehhez képest kutyafüle.
- A magzat is üzenhet az anyának, csak meg kell rúgnia a csengettyűt. Különösen intelligens magzatok különösen intelligens édesanyával ellátva akár saját morze-abc-t is kidolgozhatnak maguknak (ezt nem a jógázóknál olvastam, saját innováció).
- Akkor sem kell bezsákolni a pocakharangot a Máltai szeretetszolgálatnak, ha a lurkó megszületett. A csilingelő fityfiritty ezentúl biztos pont lehet az életében, rugdoshatja, rázhatja kedvére idekint, ebben a számára egyébként idegen és kiszámíthatatlan világban.
- Régi alakját nehezen visszanyerő anyukák gömbölyded formáival továbbra is jól harmonizál a nyaklánc. A gebék meg pusztuljanak bele az irigységbe.
- Gyönyörű testékszer, ügyesen és olcsón (6000-8000 forint darabja) feldobhatjuk vele lepukkant kismama ruhatárunkat (a Dívány szerint legalábbis).
- A kispapáknak pedig külön öröm, hogy meghibbant és eltehenesedett feleségük a reggeli hányás és az esti sírógörcs között folyamatosan csilingel.
Na, most elmesélem Nektek, mit gondolok én a pocakharangról (ha már nem mertem elmondani azoknak a pszichológus ismerőseimnek, akik ezt veszik ajándékba egy pszichológus ismerősüknek):
- Először is hülyére röhögöm magam ekkora baromságon.
- Másodszor ronda, emberiségellenes tettnek tartom egy - hormonborult állapotából fakadóan - amúgy is elhülyült célcsoportot ezzel hülyíteni (természetesen nem a pszichológusokra gondolok, hanem a pocakharanggyártó iparmágnásokra).
- Harmadszorra pedig gyűlölöm azokat a cuccokat, amelyek egy természetes folyamatba avatkoznak be. Ha engem pocakharanggal lepnek meg terhességem alatt a barátaim, nagyjából annyira jöttem volna zavarba, mintha egy műpéniszt kaptam volna. Egyszerű lélek vagyok, ezért pocakharang és vibrátor nálam egyre megy: jó vagy kishaver az intim kapcsolatodban, de egy kis külső megsegítés sosem árt, így még klasszabb lesz a bulitok.
- Terhes koromban sokat szomorkodtam azon, hogy identitásomból nem maradt semmi, csak egy nagy kövér kismama. Szerettem volna más is lenni, például vicces barát, szexi nő, vagy jó szakember, de a pocak mindig elém tolakodott. Fájt, hogy már az ajándékaim sem rólam szólnak, hanem a kis betolakodóról. Kismama témában jobban örültem a hasfeszesítő krémnek, vagy a szülést könnyítő málnalevél teának, mint a partedli-készletnek és a cumisüveg sterilizálónak. Nem mintha a krémet és a teát nem tartanám parasztvakításnak, de legalább rólam szóltak: az én testemről, az én szenvedésemről. Kentem és nyeltem lelkesen.
- Ha nem lennék gyáva szar, most azt javasolnám a pszichológus ismerőseimnek, hogy ne lihegjék túl ezt az anya-magzat kapcsolatot se a szakmában, se a magánéletben. A kismamájuknak pedig vegyenek inkább színházjegyet, esetleg néhány üveg vörösbort a cudar időkre.
Tudom én a lelkem mélyén, hogy szegény pocakharang a légynek sem árt. Ugyanúgy mint a borostyánnyaklánc sem. A paranoiám pedig abból fakad, hogy nem érzem magam biztonságban egy olyan világban, ahol állandóan mérlegelnem kell a rám ömlő információk között, mi a szemét és mi az, ami igazán a javamat szolgálja (bezzeg ha az anyám pocakharangot hordott volna, most lenne mibe kapaszkodnom!).
Réka, Szofi, most csukjátok be a szemeteket!
Hé, Többiek, szerintetek összedobjunk nekik egy pocakharangot?
- Gyönyörű testékszer, ügyesen és olcsón (6000-8000 forint darabja) feldobhatjuk vele lepukkant kismama ruhatárunkat (a Dívány szerint legalábbis).
- A kispapáknak pedig külön öröm, hogy meghibbant és eltehenesedett feleségük a reggeli hányás és az esti sírógörcs között folyamatosan csilingel.
Na, most elmesélem Nektek, mit gondolok én a pocakharangról (ha már nem mertem elmondani azoknak a pszichológus ismerőseimnek, akik ezt veszik ajándékba egy pszichológus ismerősüknek):
- Először is hülyére röhögöm magam ekkora baromságon.
- Másodszor ronda, emberiségellenes tettnek tartom egy - hormonborult állapotából fakadóan - amúgy is elhülyült célcsoportot ezzel hülyíteni (természetesen nem a pszichológusokra gondolok, hanem a pocakharanggyártó iparmágnásokra).
- Harmadszorra pedig gyűlölöm azokat a cuccokat, amelyek egy természetes folyamatba avatkoznak be. Ha engem pocakharanggal lepnek meg terhességem alatt a barátaim, nagyjából annyira jöttem volna zavarba, mintha egy műpéniszt kaptam volna. Egyszerű lélek vagyok, ezért pocakharang és vibrátor nálam egyre megy: jó vagy kishaver az intim kapcsolatodban, de egy kis külső megsegítés sosem árt, így még klasszabb lesz a bulitok.
- Terhes koromban sokat szomorkodtam azon, hogy identitásomból nem maradt semmi, csak egy nagy kövér kismama. Szerettem volna más is lenni, például vicces barát, szexi nő, vagy jó szakember, de a pocak mindig elém tolakodott. Fájt, hogy már az ajándékaim sem rólam szólnak, hanem a kis betolakodóról. Kismama témában jobban örültem a hasfeszesítő krémnek, vagy a szülést könnyítő málnalevél teának, mint a partedli-készletnek és a cumisüveg sterilizálónak. Nem mintha a krémet és a teát nem tartanám parasztvakításnak, de legalább rólam szóltak: az én testemről, az én szenvedésemről. Kentem és nyeltem lelkesen.
- Ha nem lennék gyáva szar, most azt javasolnám a pszichológus ismerőseimnek, hogy ne lihegjék túl ezt az anya-magzat kapcsolatot se a szakmában, se a magánéletben. A kismamájuknak pedig vegyenek inkább színházjegyet, esetleg néhány üveg vörösbort a cudar időkre.
Tudom én a lelkem mélyén, hogy szegény pocakharang a légynek sem árt. Ugyanúgy mint a borostyánnyaklánc sem. A paranoiám pedig abból fakad, hogy nem érzem magam biztonságban egy olyan világban, ahol állandóan mérlegelnem kell a rám ömlő információk között, mi a szemét és mi az, ami igazán a javamat szolgálja (bezzeg ha az anyám pocakharangot hordott volna, most lenne mibe kapaszkodnom!).
Réka, Szofi, most csukjátok be a szemeteket!
Hé, Többiek, szerintetek összedobjunk nekik egy pocakharangot?
VálaszTörlésNa, jól néznék ki, inkább valami elefánt-kabátot kéne valahonnan szereznem, hogy ne fagyjak meg a hasammal decemberig. Esetleg egy olyan pocakharang jöhet szóba, amit ici-pici hősugárzóval szerelnek fel. (Nyári kismamáknak ventillátorral.)
Szerintem ezek a kismamaéletkönnyítő kütyük a harmadik gyerektől elveszítik csáberejüket. Az én kedvencem az otthoni magzati szívhang-hallgató készülék, még ha nem is ennyire extrém.
Réka
Jaj, Réka, pedig már lehet, hogy elkezdtek nekünk gyűjteni rá!
VálaszTörlésKicsit olyan falkavezér hangulata van: anya a főkolompos, őt követik engedelmesen a báránykák. A benti gyerek meg szokja, hogy rögtön engedelmes legyen.
Ha meg le akarom rázni őket, csak szegre akasztom a kolompot.
És ha ránéznék, eszembe jutna, hogy mennyire szeretnek is engem a barátaim, ilyen sok pénzt elköltöttek a kedvemért, ilyen nehezen igazolható módon.
Hahaha!
VálaszTörlésszerintem az otthoni szívhallgató készülék durvább, mert az a kismama szorongására épít, elképzelem magam, ahogy az egész család kétségbeesetten keresi a szívhangot, és kétnaponta rohanunk az ügyeletre, hogy ugyan rugdos, de nem dobog a gyerek.
No jó, értek én a szép szóból, szóval nem akartok pocakharangot. Akkor kaptok nyelvkaparót, de csak egyet, osszátok be egymás között:)
VálaszTörlésSzóval egy nyelvkaparóval akarod kiszúrni a szemünket? Legalább valami jóféle oxigén alapú, tablettás fertőtlenítőszert is illene mellé adni. Ezt is valami ócska Babapatika magazinban olvastam. (Nálunk már arat a nyállal terjedő ovis afta kórság.)
Amúgy abban igazad van Fakirma, hogy az említett szempontból tényleg durvább a szívhanghallgató. Még emlékszem, hogy az első gyermekemnél milyen frászban voltam, ha pár órát nem éreztem mozogni. Ha az első gyerekes anyukák minimum ötven százaléka ilyen tökfej, akkor ez tényleg hatalmas üzlet. Ezek miatt a sunyi szándékok miatt gyűlölöm ezeket a cuccokat.
Réka
Én jobban megbíznék egy sterilizálógépben, mint a tablettában. Amibe a nyelvkaparó mellé a szívhallgató is belefér.:)
VálaszTörlés