Szerző: Lotte
A mintegy nyolcszáz résztvevő közül 167-en töltöttétek ki kérdőívünket, külön köszönet a szervezőknek, hogy lehetővé tették a kutatást, s természetesen ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki időt szánt a kitöltésre.
A mintát az elemszámok alapján alkalmasnak tartjuk arra, hogy felrajzoljunk néhány megállapítást, melyek nagy vonalakban jelzik a kérdéskörrel kapcsolatos véleményeket. (Előre is elnézést kérünk minden szociológus és demográfus szakembertől, fogadják lelkes amatőrök munkájaként az eredményeket, hiszen felmérésünk készítésekor bevallottan nem a tudományos igényesség, sokkal inkább a kíváncsiság vezetett bennünket.)
A 13 pontból álló kérdőívet tehát összesen 167-en töltöttétek ki, 63%-ban lányok és 37%-ban fiúk vettetek részt a válaszadásban - ez önmagában is jelzi, hogy a lányok jóval érzékenyebbek és nyitottabbak a témával kapcsolatban. Legidősebb válaszadónk 55, legfiatalabb 18 éves volt, a válaszadók átlagéletkora pedig 29,4 év volt. A kitöltői statisztikákból megállapítható, hogy a válaszadók 23%-a él házasságban, s mindössze 3,5%-a elvált, tehát a kitöltők közel háromnegyede hajadon és nőtlen fiatalokból állt.
A házasságban élők közül a többségnek már gyermeke is született, ám házasságon kívül nem született gyermek a válaszaitok szerint. Ez ma már ugyancsak ritkaság számba megy, ugyanis a legfrissebb országos statisztikák szerint a most született gyerekek majd 40%-a házasságon kívül születik. Figyelemreméltó tény, hogy a gyermekesek mintegy 60%-a három vagy több gyermeket nevel. (E tekintetben az országos átlag szintén markánsan különbözik, hiszen 1,2-es mutatót jelez.) Válaszadóink majdnem háromnegyed része (71%) abban a szerencsés helyzetben van, hogy együtt élő, kétszülős családban nőhet/ett fel, ami össztársadalmi tekintetben ma már sajnos ugyancsak különlegességnek számít. A kérdőívet kitöltők 23%-ának szülei elváltak, 6%-uknál pedig megözvegyültek, vagy nem váltak ugyan el, de külön élnek a szülők.
Minden ötödik kitöltőnk egyke, a többség pedig (valamivel több, mint 50%) kétgyermekes családból származik. A válaszadóink közül sokan (közel 30%) nőttek fel nagycsaládban, közülük jórészt háromgyermekes, alig 10% pedig négy- vagy többgyermekes családban.
Mindezek ismeretében lássuk, miképp válaszoltatok a házassággal, együttéléssel, gyermekvállalással kapcsolatos kérdésekre:
A házasságban élők közül a többségnek már gyermeke is született, ám házasságon kívül nem született gyermek a válaszaitok szerint. Ez ma már ugyancsak ritkaság számba megy, ugyanis a legfrissebb országos statisztikák szerint a most született gyerekek majd 40%-a házasságon kívül születik. Figyelemreméltó tény, hogy a gyermekesek mintegy 60%-a három vagy több gyermeket nevel. (E tekintetben az országos átlag szintén markánsan különbözik, hiszen 1,2-es mutatót jelez.) Válaszadóink majdnem háromnegyed része (71%) abban a szerencsés helyzetben van, hogy együtt élő, kétszülős családban nőhet/ett fel, ami össztársadalmi tekintetben ma már sajnos ugyancsak különlegességnek számít. A kérdőívet kitöltők 23%-ának szülei elváltak, 6%-uknál pedig megözvegyültek, vagy nem váltak ugyan el, de külön élnek a szülők.
Minden ötödik kitöltőnk egyke, a többség pedig (valamivel több, mint 50%) kétgyermekes családból származik. A válaszadóink közül sokan (közel 30%) nőttek fel nagycsaládban, közülük jórészt háromgyermekes, alig 10% pedig négy- vagy többgyermekes családban.
 |
| Fesztivál a határon |
Mindezek ismeretében lássuk, miképp válaszoltatok a házassággal, együttéléssel, gyermekvállalással kapcsolatos kérdésekre:
Első kérdésünk arra vonatkozott, milyen sorrendbe állítjátok az életetekben betöltött szerepe szerint az alábbi fontos területeket, úgy mint a családot, a munkát, a barátokat, a szabadidős tevékenységet, a politikát és az egyéb önkéntes/egyházi tevékenységet. A válaszadók 75%-a - előzetes várakozásunknak megfelelően - a családot jelölte meg legfontosabbnak, ám érdekes volt megfigyelni, hogy volt egy markáns réteg a fennmaradó 25%-ból, aki a munkát jelölte meg élete legfontosabbnak tartott területeként. A többség számára a családot követő második legfontosabb területet a barátok jelentették (49,7%), mellyel leginkább újfent a munka versengett (29,1%). Az egyébként politika-érzékeny közegben érdekes megállapítás, hogy legtöbben a szabadidős tevékenység után csak ötödik (46%), hatodik (28,6%) helyre sorolták a politika szerepét életükben betöltött fontossága alapján. Alapvetően tehát megállapítható, hogy a megkérdezettek számára messze a család hordozza a legfontosabb értéket, melyet jelentős lemaradással a baráti kapcsolatok és a munka követnek. Egy "átlagos" tranzitos fiatal számára tehát legfontosabb a család, ezt követik a barátok, majd a munka, végül a szabadidős tevékenységek, a politika és az egyéb önkéntes/egyházi tevékenység.
Második kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, vajon mennyire vagytok elégedettek a magánéletetekkel? A válaszaitokból kiderült, hogy 55,7%-otok elégedett, míg a többiek szerint az lehetne jobb vagy épp teljesen elégedetlen a magánéletével. Sokan keresgélnek, ami az átlagéletkort figyelembe véve nem meglepő, s - akárcsak a társadalom egészét tekintve - itt is markánsan érezhető az elköteleződés idejének kitolódása.
Legnagyobb egyetértés a házassággal kapcsolatos fogalmak közüli választásnál volt a válaszadók között, ugyanis 83,2%-otok azzal a definícióval értett egyet, hogy "A házasság a család alapja, az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, a gyerekeknek is ez a legjobb." Vannak, akik szkeptikusabbak ugyan, de "még mindig a lehetséges legjobb" együttélési formának tartják a házasságot. Ehhez képest elenyésző kisebbségben voltak azok, akik a házasságot elutasítják. Mindössze 3%-otok gondolta úgy, hogy "a házasság elavult intézmény, csak egy papír", s 5,4%-otoknak volt "túl sok rossz tapasztalata" ami miatt úgy érzi, hogy "házasodni kockázatos dolog". Az átlagos tranzitos tehát alapvetően házasságpárti.
Ehhez képest volt érdekes a következő, a házasság előtti együttéléssel kapcsolatos kérdés, melyben már jóval nagyobb szórást mutattak a vélemények. Ezt ugyanis legtöbben, majdnem 40%-ban jó dolognak tartjátok, mondván "lakva ismerszik meg az ember", minden negyedik kitöltő szerint "egyfajta próbaházasság", ami "ha jól sikerül, akár össze is házasodhatunk". Kevesebb mint 40% határolódott el a házasság előtti együttéléstől, legtöbben azért, mert "csak a házastársukkal szeretnének együtt élni", míg a válaszadók 10% azért, mert kifejezetten "károsnak tartja az együttélést, ami nehezíti a későbbi elköteleződést." Mindezekhez képest a válaszadóknak a valóságban 36,5%-a él/t már együtt valakivel házasságon kívül, míg a megkérdezettek közel kétharmada nem.
Arra a kérdésre, mely szerint hasonlóan vélekedtek-e párotokkal a házasságról és gyermekvállalásról a párkapcsolatban élők döntő része igennel válaszolt vagy legalábbis áthidalhatónak tartotta a különbségeket, mindössze 6,5%-otok számára jelent az ebben való eltérés igazi problémát. Ugyanakkor kiderült, hogy a válaszadók 45%-a nem él párkapcsolatban, s csak a jövőre nézve válaszolt, nagyobb részben azt, hogy "ha megtalálja az igazit, vele közösen találja ki, mi lenne nekik a legjobb", míg kevesebben mondták azt, hogy "szilárd elképzelésük van, csak még nem találták meg a párjukat".
A kérdőív talán legizgalmasabb része a gyermekvállalással kapcsolatos kérdéskör volt. A válaszadók 47,9%-a tervezi, hogy az elkövetkezendő 3 évben gyermeket vállal, a többség (beleértve sok, már családos kitöltőt is) nem tervez gyermeket. Azonban ha valóra válna az elképzelésetek, így is nagyon sok tranzitos keresztelőre mehetnénk az elkövetkezendő években. Ami pedig a legfontosabb, hogy arra a kérdésre, miszerint életetek során hány gyermeket vállalnátok, 73,6%-otok választotta a három vagy annál több válaszokat (a három fölötti gyermekszámra külön érdekesség, hogy 29,3%-otok voksolt!). Ez nagyon magas arány! Ugyanakkor elenyésző azok száma, akik tudatosan nem kívánnak gyermeket vállalni (1,8%) vagy akik csak egy gyermeket szeretnének (4,8%). Kettő gyermeket pedig 19,8% vállalna. Ahhoz képest, hogy az otthonról hozott minták csak a megkérdezettek 30%-nál léteznek a nagycsaládos életforma tekintetében, s a többség kétgyerekes családban nőtt fel, e generáció közel háromnegyede(!) nagycsaládosként szeretne élni - legalábbis elvileg. Természetesen a vágyott gyerekszám és a megszületett gyermekek száma között minden mérés szerint nagy különbség van, különösen így van ez a magasabb iskolai végzettségűek tekintetében (a vágyott gyerekszám javára), de az össztársadalmi 2,2-es vágyott gyerekszámhoz képest e közösség markánsan több gyermeket vállalna, mint az átlag magyar fiatal!
Azzal a tudatosan kissé sarkos kijelentéssel, hogy "Nem lehet igazán boldog ember az, akinek nincs gyermeke" 65,3%-otok értett egyet, a válaszadók több mint egyharmada pedig nem. Egy 2010-es országos kutatás szerint (Ecostat,2010) ugyanezzel a kijelentéssel a válaszadók 70%-a azonosult, esetetekben a különbség - figyelembe véve a kiemelkedően magas tervezett gyermekszámot - bizonyára az árnyaltabb gondolkozásmódból fakad. Sokan ráírták a kérdőívre, hogy pl. mi van a papi hivatás esetén, ami jogos felvetés, de a korábbi felmérés adataival való összevethetőség miatt vettük be a kérdőívbe a valóban kissé sematikus állítást. Egy másik, hasonlóan leegyszerűsítő kijelentéssel kapcsolatban, miszerint "A legtöbb, amit gyermekünknek adhatunk, az a testvér", 58,1%-otok nyilatkozott egyetértőleg, 41,9%-otok pedig elutasítólag. (Érdekes, hogy a gyermekesek között ez az arány kicsit megváltozik, az egyetértők javára.)
Az, hogy mely tényezők befolyásolnak benneteket a gyermekvállalásban a természetes módon első helyen álló megfelelő társ léte (94%) után a saját otthon, a jó munkahely, majd az iskolák befejezése következett. A család véleménye az utolsó előtti ötödik helyre szorult, míg a barátok életmódja érdekes módon a válaszaitok szerint alig befolyásolja ez irányú döntéseteket.
A gyermekvállalással kapcsolatos félelmek után kutakodva kiderült, hogy legnagyobb aggodalommal az tölt el benneteket, hogy nehezebb lesz kikapcsolódni (25%), s csak ezt követik a materiális aggodalmak, miszerint romlik az anyagi helyzet (20,3%) vagy nehezebb lesz a munkahelyen (20,6%). A megkérdezettek közel 10%-ának egyáltalán nincsenek félelmei, ugyanennyien aggódnak a baráti/családi kapcsolatok lazulása miatt, míg szexuális életük romlása miatt 6,6%-otok szorong.
Mindezek ismeretében (is) hadd gratuláljunk a Tranzit szervezőinek, akik egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekesek (gyerekeikkel együtt) is el tudjanak jutni egy-egy rendezvényre és ki tudjanak kapcsolni a szokott verkliből! Igazi értékes közösség született, s reméljük - vágyaitoknak megfelelően - minél több "tranzitos" gyermek is megszületik majd!
Második kérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, vajon mennyire vagytok elégedettek a magánéletetekkel? A válaszaitokból kiderült, hogy 55,7%-otok elégedett, míg a többiek szerint az lehetne jobb vagy épp teljesen elégedetlen a magánéletével. Sokan keresgélnek, ami az átlagéletkort figyelembe véve nem meglepő, s - akárcsak a társadalom egészét tekintve - itt is markánsan érezhető az elköteleződés idejének kitolódása.
Legnagyobb egyetértés a házassággal kapcsolatos fogalmak közüli választásnál volt a válaszadók között, ugyanis 83,2%-otok azzal a definícióval értett egyet, hogy "A házasság a család alapja, az egyik legfontosabb emberi kapcsolat, a gyerekeknek is ez a legjobb." Vannak, akik szkeptikusabbak ugyan, de "még mindig a lehetséges legjobb" együttélési formának tartják a házasságot. Ehhez képest elenyésző kisebbségben voltak azok, akik a házasságot elutasítják. Mindössze 3%-otok gondolta úgy, hogy "a házasság elavult intézmény, csak egy papír", s 5,4%-otoknak volt "túl sok rossz tapasztalata" ami miatt úgy érzi, hogy "házasodni kockázatos dolog". Az átlagos tranzitos tehát alapvetően házasságpárti.
Ehhez képest volt érdekes a következő, a házasság előtti együttéléssel kapcsolatos kérdés, melyben már jóval nagyobb szórást mutattak a vélemények. Ezt ugyanis legtöbben, majdnem 40%-ban jó dolognak tartjátok, mondván "lakva ismerszik meg az ember", minden negyedik kitöltő szerint "egyfajta próbaházasság", ami "ha jól sikerül, akár össze is házasodhatunk". Kevesebb mint 40% határolódott el a házasság előtti együttéléstől, legtöbben azért, mert "csak a házastársukkal szeretnének együtt élni", míg a válaszadók 10% azért, mert kifejezetten "károsnak tartja az együttélést, ami nehezíti a későbbi elköteleződést." Mindezekhez képest a válaszadóknak a valóságban 36,5%-a él/t már együtt valakivel házasságon kívül, míg a megkérdezettek közel kétharmada nem.
Arra a kérdésre, mely szerint hasonlóan vélekedtek-e párotokkal a házasságról és gyermekvállalásról a párkapcsolatban élők döntő része igennel válaszolt vagy legalábbis áthidalhatónak tartotta a különbségeket, mindössze 6,5%-otok számára jelent az ebben való eltérés igazi problémát. Ugyanakkor kiderült, hogy a válaszadók 45%-a nem él párkapcsolatban, s csak a jövőre nézve válaszolt, nagyobb részben azt, hogy "ha megtalálja az igazit, vele közösen találja ki, mi lenne nekik a legjobb", míg kevesebben mondták azt, hogy "szilárd elképzelésük van, csak még nem találták meg a párjukat".
A kérdőív talán legizgalmasabb része a gyermekvállalással kapcsolatos kérdéskör volt. A válaszadók 47,9%-a tervezi, hogy az elkövetkezendő 3 évben gyermeket vállal, a többség (beleértve sok, már családos kitöltőt is) nem tervez gyermeket. Azonban ha valóra válna az elképzelésetek, így is nagyon sok tranzitos keresztelőre mehetnénk az elkövetkezendő években. Ami pedig a legfontosabb, hogy arra a kérdésre, miszerint életetek során hány gyermeket vállalnátok, 73,6%-otok választotta a három vagy annál több válaszokat (a három fölötti gyermekszámra külön érdekesség, hogy 29,3%-otok voksolt!). Ez nagyon magas arány! Ugyanakkor elenyésző azok száma, akik tudatosan nem kívánnak gyermeket vállalni (1,8%) vagy akik csak egy gyermeket szeretnének (4,8%). Kettő gyermeket pedig 19,8% vállalna. Ahhoz képest, hogy az otthonról hozott minták csak a megkérdezettek 30%-nál léteznek a nagycsaládos életforma tekintetében, s a többség kétgyerekes családban nőtt fel, e generáció közel háromnegyede(!) nagycsaládosként szeretne élni - legalábbis elvileg. Természetesen a vágyott gyerekszám és a megszületett gyermekek száma között minden mérés szerint nagy különbség van, különösen így van ez a magasabb iskolai végzettségűek tekintetében (a vágyott gyerekszám javára), de az össztársadalmi 2,2-es vágyott gyerekszámhoz képest e közösség markánsan több gyermeket vállalna, mint az átlag magyar fiatal!
Azzal a tudatosan kissé sarkos kijelentéssel, hogy "Nem lehet igazán boldog ember az, akinek nincs gyermeke" 65,3%-otok értett egyet, a válaszadók több mint egyharmada pedig nem. Egy 2010-es országos kutatás szerint (Ecostat,2010) ugyanezzel a kijelentéssel a válaszadók 70%-a azonosult, esetetekben a különbség - figyelembe véve a kiemelkedően magas tervezett gyermekszámot - bizonyára az árnyaltabb gondolkozásmódból fakad. Sokan ráírták a kérdőívre, hogy pl. mi van a papi hivatás esetén, ami jogos felvetés, de a korábbi felmérés adataival való összevethetőség miatt vettük be a kérdőívbe a valóban kissé sematikus állítást. Egy másik, hasonlóan leegyszerűsítő kijelentéssel kapcsolatban, miszerint "A legtöbb, amit gyermekünknek adhatunk, az a testvér", 58,1%-otok nyilatkozott egyetértőleg, 41,9%-otok pedig elutasítólag. (Érdekes, hogy a gyermekesek között ez az arány kicsit megváltozik, az egyetértők javára.)
Az, hogy mely tényezők befolyásolnak benneteket a gyermekvállalásban a természetes módon első helyen álló megfelelő társ léte (94%) után a saját otthon, a jó munkahely, majd az iskolák befejezése következett. A család véleménye az utolsó előtti ötödik helyre szorult, míg a barátok életmódja érdekes módon a válaszaitok szerint alig befolyásolja ez irányú döntéseteket.
A gyermekvállalással kapcsolatos félelmek után kutakodva kiderült, hogy legnagyobb aggodalommal az tölt el benneteket, hogy nehezebb lesz kikapcsolódni (25%), s csak ezt követik a materiális aggodalmak, miszerint romlik az anyagi helyzet (20,3%) vagy nehezebb lesz a munkahelyen (20,6%). A megkérdezettek közel 10%-ának egyáltalán nincsenek félelmei, ugyanennyien aggódnak a baráti/családi kapcsolatok lazulása miatt, míg szexuális életük romlása miatt 6,6%-otok szorong.
Mindezek ismeretében (is) hadd gratuláljunk a Tranzit szervezőinek, akik egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerekesek (gyerekeikkel együtt) is el tudjanak jutni egy-egy rendezvényre és ki tudjanak kapcsolni a szokott verkliből! Igazi értékes közösség született, s reméljük - vágyaitoknak megfelelően - minél több "tranzitos" gyermek is megszületik majd!
Jó volt olvasni ezeket a véleményeket,a számokat azokután a lesujtó statisztikai adatok után, amit erről a témáról publikálnak. Bár magvalósulnának ezeknek a fiataloknak az elképzelései!
VálaszTörlés