Lelki Zöldségek: Waldorfosnak lenni jó - harmadik rész

Szerző: Fakirma

Én csiszoltam, én festettem

Nyugi, ez itt már a befejező rész. És nem csak Ti, hanem én is nagyon unom már a témát. Ti ráadásul két perc alatt végeztek vele (vagy el sem olvassátok), én viszont ahelyett hogy az életközépi válságomat menedzselném, a tervek szerint még legalább négy évig birkózom a waldorf projektünkkel. Jó, nem panaszkodom, alapjában véve igazatok van: téptem, szagoljam...

Az árnyékos oldal
1. Mindig mindenben első a gyerek, mindenki más le van tojva. Különösen a szülő. A waldorf pedagógia alapvető feltételezése szerint a szülő egyetlen életfeladata az elkényeztetett kölykének pátyolgatása. Óvodába nem azért küldi őt, hogy ideig-óráig megszabaduljon vinnyogó hús-vér koloncától, hanem azért, hogy a szülő-gyerek köteléket még szorosabbra fűzze. Ebben a mi ovink különösen erős, és a minőségi munka garantált. Utoljára a gyermekágyas időszakban éltünk olyan szimbiózisban Királykisasszonnyal, mint amilyenben mostanában vagyunk. És érzésem szerint ez még nem a gödör alja.
2. Az óvodáért fizetni kell. Nagyjából harmad annyit, mint egy pronyó magánoviban. A ki nem fizetett kétharmadnyi tandíjat ledolgozzuk. Keményen és maradéktalanul.

3. Sok a vega, az otthonszülő és a cédruspiacos. Nem utálom őket, sőt valójában kicsit felnézek rájuk, viszont gyors tempóban sodródom a periféria felé. Gyötör a kisebbrendűségi érzés, miközben a gátmetszéseimen ücsörögve tömöm a disznót a fejembe a génkezelt paradicsommal együtt. Ilyenkor Napnál is világosabb, hogy én örökre csak egy társasági kocawaldorfos maradok. Higgyétek el, nem felemelő érzés minden reggel erre ébredni.
4. Rékának elárulom, hogy az euritmiában nem az euritmia szó a legsokkolóbb jelenség. Ennél sokkal hátborzongatóbb az euritmia cipő. Ezt a különös kelléket a nagy cipőáruházakban árulják. Természetesen nem írják rá a becsületes nevét, én viszont nem látok semmi különbséget a balerina cipő és az euritmia cipő között, legfeljebb azt, hogy ez utóbbin nem ücsörög hellokitty. Egy sasszemű waldorfost persze nem lehet átejteni egy szimpla balettcsukával, ezért aztán oda kell mennem a boltban az eladóhoz, hogy adjon nekem euritmia cipőt. Az eladó rendszerint nem érti, mit kérek, ezért idiótának néz. Rosszabbik esetben érti, hogy mit kérek, ezért idiótának néz. Nagyjából annyira kínos a jelenet, mint a gumióvszer vásárlás. Csak az óvszernek legalább van valami gyakorlati haszna.
5. Az óvodában előszeretettel tűnnek fel olyan tárgyak, melyek még az erős idegzetű anyákból is akut  szorongásrohamot váltanak ki: nincs waldorf hangulat gyertyák és mécsesek nélkül, lehetőleg színes sálakba bugyolálva. Mindenhol kötelek és kantárok lógnak (ilyennek képzelem el a visszaatermészethez szado-mazo klubbot), a vérbeli waldorf ovis pedig fedett helyen az asztal tetejére felrakott székhegy tetején, a szabad ég alatt a korhadt fákon ugrándozik. Más normális óvodához hasonlóan itt is található homokozó. A homokozó játékok viszont nem gagyi műanyagból készültek, de nem is kukoricacsuhéból. Egytől egyig olyan fémeszközök, melyek már bizonyítottak az elmúlt harminc évben: helyenként rozsdásak és kicsorbultak, de azért működőképesek. Az egyik nagyon édes anyuka tegnap elmesélte, hogy felesleges hülyére szorongani magamat, azok voltak az igazán szép idők, amikor a kis ovisok még bicskákkal rohangáltak az udvaron. Először azt hittem, viccel. De nem.
6. A steineri utakon bandukoló anyuka ismérve, hogy kreatív és kézügyessége túlszárnyalja a nagy magyar átlagot. Nem kötelességből horgol szem nélküli manócskákat, hanem azért, mert élvezi, és úgy gondolja, a szabadidő eltöltésének ez a legtartalmasabb módja. Mondanom se kell, hogy szánalmasan földhözragadt vagyok, a kézügyességet igénylő feladatoktól pedig sírógörcsöt kapok. Az anyukák nálunk már lelkesen készülnek az adventi bazárra. Félve vallottam be, hogy béna vagyok a szöszmötöléshez. Szerencsére az ovis anyuk nem csak ügyesek, hanem toleránsak is a mássággal szemben, ezért megnyugtattak, semmi gond, akkor én süthetem a marcipános fityfirittyeket. Gondolták, ha a kézművesség nem megy, biztosan a konyhában kompenzálok. Éreztem, rezeg a léc, ezért lelkesen bólogattam, és visszanyeltem egy b...tokmeg a sütiteket-sóhajt. Most agyalhatok, ki készíti el helyettem titokban az adventi nyalánkságokat.
7. Kár, hogy a waldorf ideológia alapvető eleme, hogy kapja be minden gyerek, akinek a szülei munkába járással töltik idejüket, ők bizony ilyen hátrányos helyzetű kölyköket nem pesztrálnak (Idézet Anyuka2-től). Én hetente ugyan csak 2-3 napot dolgozom, de azóta szopóágon vagyunk. Talán nektek is feltűnt, hogy sokkal kevesebbet írogatok. Köszönjétek meg szépen Steiner bácsinak!

Az árnyékos oldal, ami szerintem inkább napos
1. Nem kapnak a dedek normális kaját.
Ez Csokimama legnagyobb szívfájdalma, pedig aggodalomra semmi ok. Igaz, hogy olyan eszement dolgokat nyomnak le a gyerekek torkán mint köleskása és kukoricás rizs. Viszont rendszerint minden garantáltan jó minőségű biocuccból készül (ebben biztos vagyok, hiszen mi vásároljuk), gumicukor helyett zöldség és gyümölcs lóg naphosszat a gyerekek szájából, és Királykisasszony olyan gyógynövényeket ismer, amelyekről még életemben nem hallottam (és ezután se akarok). Nagyjából ez az egyetlen hely, ahol a gyerekem normálisan táplálkozik, és biztos lehetek benne, hogy nem kólával öblíti le a sült krumplit.
2. Nincsenek szakkörök, fejlesztő foglalkozások.
Az óvoda elveit ezen a téren lelkesen támogatom. Felesleges abuzálásnak gondolom a játékos angol nyelv tanítást és a tartásjavító tornát, szerintem a gyereknek az a legjobb, ha nem buzerbálják, hanem hagyják őt békében játszani. A fejlesztés, korrigálás, játékos tanítás gondolatától agyfaszt kapok (természetesen átlagos adottságú gyerekek esetében). Nagyjából annyira jó barátom az ovis rocky, mint a pocakharang. Ennek ellenére a waldorf-porontyok jellemzően négy-öt évesen síelnek, bicikliznek, korcsolyáznak és úsznak, persze nem az óvoda jóvoltából, hanem a hülye szülőéből. Mi is járunk néptáncra, és kurvulásként ugri-bugri táncra (ellenkezik az elveimmel, de nem ez a legkomiszabb dolog, amit elkövetek, és nem fér a világképembe).
3. A waldor gyerekek nem fogják megállni a helyüket a társadalomban, mert nem tudnak alkalmazkodni a követelményrendszerekhez.
Nem tudom, mennyire léteznek Magyarországon kutatások ebben a témában. A külföldi tapasztalatok szerint (jaj, ennek nem olvastam utána, csak hallottam, bocsi) a waldorf iskolából kikerült gyerekek remekül helytállnak az egyetemeken és a nagybetűs életben. Ugyanis olyan fene nagy biztonságot kapnak első sok éveikben, hogy ezek után simán megküzdenek minden akadállyal. Amolyan Fehérlófia módjára.  Az iskola nekem ennek ellenére kicsit meredeknek tűnik, de szerintem az óvodás gyerek nem kerül (lila)ködös múltja miatt hátrányos helyzetbe. Kérdezgettem az ovinkból kinőtt anyukákat az iskoláról. Ők egytől egyig arról számoltak be, hogy gyerekük imádja a mezei általános iskolát. A fejlesztésszűz iskolások boldogok attól, hogy végre nem nekik kell strapálniuk magukat, hanem megmondják, mit csináljanak. Első osztályban, amikor először látnak életükben feladatlapot, lelkesen húzgálják a vonalakat, és tapsolják a szótagokat. Egy hagyományos óvodás múlttal rendelkező feladatorientált kisiskolás rendszerint ebben az életkorban már keményen küzd a burnout szindrómával.
4. A waldorf szemlélet nem az életre nevel, ráadásul elkényeztetett, autonóm kis faszkalapokat gyárt futószalagon.
Az óvodában annyi szabály van, amitől a hajam égnek áll. Minden hülye korlátozást kedvesen adagolnak, de kibújás alóluk nincs. Mivel ez egy zárt közösség, nem csak az óvónénik részéről nagy a nyomás, hanem a szülők is keményen diktálják a tempót. Itt nem lehet széllel szembe pisilni. Se gyereknek, se felnőttnek. A waldorfgyerek valóban önérvényesítő, de jól alkalmazkodik és tudja, mikor hallgass a neve. Egyébként a közösség kiveti magából.

No, itt a vége a trilógiának. Nem egy Funtineli boszorkány, de azért remélem, Rudolf Steiner nem forog a sírjában. Gondolom, most boldog az öreg, hogy végre akad egy olyan követője, aki lényegre törően tálalja életművét. Máskor is szívesen.
Kicsit snassz befejezés, de jobb nem jut eszembe, ráadásul sürget az idő (holnapra még meg kell varrnom Királykisasszony hendméd oviszsákját): mindent összevetve waldorfosnak lenni jó!