Szerző: Lotte
Az ember mindig tanul a gyerekeitől! Videojáték terén az X-generáció tagjaiként lemaradtunk valahol a videotenisz, a pasziánsz és a tetrisz bűvkörében, de gyerekeink intézményesülésével (ovis és iskolai közösségekben való intenzív mozgásával) újabb világok nyíltak meg e téren is. Úgy négy hónapja, még a nyári szünet kezdete előtt lehetett, mikor nem kis szemrehányás közepette szegezte nekünk elsős fiúcskánk a kérdést: hogy lehetséges az, hogy ők még SOHA, DE SOHA nem játszottak "Engribördzzel?!" Kis időbe telt, míg rájöttünk, hogy a Dühös madarak fantázianévre hallgató micsoda, egy népszerű játék. Hasonló korú gyerekek szüleivel beszélgetve a nyáron aztán úgy a második-harmadik hosszúlépés után sorra kiderült, ők is reménytelen küzdelmet folytatnak okostelefonjuk és ipad-jük dugdosásával, amikre rendre letöltették - rosszabb esetben önállóan letöltötték - a gyerekek az Angry Birds változatait.
A játék lényege az ősi gyerekjáték, a csúzlizás digitalizált változata: az érintőképernyőn kell modellezni a kilövést, s ha megfelelő szögben, megfelelő erőbedobással sikerül kilőni a madarakat, az ellenséges disznók elpusztíthatók. (Ha nem elég ügyes az ember gyereke, egy csapat állat rútul kiröhögi bénázását.) A konfliktus genezise az, hogy a malacok ellopták a madarak tojásait, és megették. Ez tehát a casus belli. Sok madár pedig disznót győzhet. És tudjátok, miért éppen disznót? A fejlesztés ideje ugyanis a H1N1 sertésinfluenza idejére esett, így a játék megalkotói nem átallották az amúgy is népszerűtlen állatokat tovább hentergetni a sárban.
Kipróbáltam, idegesítően jó vele játszani! Épp annyi sikerélményt enged, hogy mindig újra kelljen kezdeni, hátha a következő körben jobban megy majd. Klasszikusan függővé tesz. (Egyébként elképesztő és bosszantó), hogy a négyéves Csupamosoly lazán kenterbe vert, s hogy milyen bravúrosan mozgott az alkalmazás különböző szintjei, beállításai között - hiába, Z-generációs, anyatejjel szívta magába a digitalizált világot!)
Egy szó, mint száz, bosszantóan jól kitalált játék!
De mit tegyen az ember, ha nem szeretné darabjaira hullva találni a méregdrága hivatali mobilt, s egyáltalán nem örül, ha bicajozás helyett egy sötét sarokban birizgálják a gyerekei az ipad-et? A totális tiltás helyett mi a hétvégi húsz-húsz perces játékidőt vezettük be, a telefonos lehetőség teljes kiiktatásával (erre ugyanis egy balatoni nyaralás alkalmával a nagyfiúnak sikerült egy fizetős verziót is letölteni - na, ekkor már nem csak a madarak voltak idegesek!).
A kedélyeket és a madarakat ezzel sikerült megzaboláznunk. Ezután már csak a játékra épülő idióta ajándéktárgyakkal és figurákkal kellett megküzdenünk, az angry birds-ös pólóktól a randa plüssfiguráig sok hisztin át vezetett az út a pénztárig. Egy-egy gagyi radírral aztán végre lekenyereztük őket, végre túl voltunk ezen az etapon is. Erre tegnap olvasom az indexen, hogy hamarosan itt a Bad Piggies - a fejlesztők ugyanis csavartak egyet a dolgon, és az ellenség szemszögéből újrajátsz(at)ják a dolgot.
Rosszat sejtek, kezdődhet minden előlröl...
Ti hogyan védekeztek a számítógépes játékok ellen?
 |
| Nem valami szép jószágok... |
A játék lényege az ősi gyerekjáték, a csúzlizás digitalizált változata: az érintőképernyőn kell modellezni a kilövést, s ha megfelelő szögben, megfelelő erőbedobással sikerül kilőni a madarakat, az ellenséges disznók elpusztíthatók. (Ha nem elég ügyes az ember gyereke, egy csapat állat rútul kiröhögi bénázását.) A konfliktus genezise az, hogy a malacok ellopták a madarak tojásait, és megették. Ez tehát a casus belli. Sok madár pedig disznót győzhet. És tudjátok, miért éppen disznót? A fejlesztés ideje ugyanis a H1N1 sertésinfluenza idejére esett, így a játék megalkotói nem átallották az amúgy is népszerűtlen állatokat tovább hentergetni a sárban.
Kipróbáltam, idegesítően jó vele játszani! Épp annyi sikerélményt enged, hogy mindig újra kelljen kezdeni, hátha a következő körben jobban megy majd. Klasszikusan függővé tesz. (Egyébként elképesztő és bosszantó), hogy a négyéves Csupamosoly lazán kenterbe vert, s hogy milyen bravúrosan mozgott az alkalmazás különböző szintjei, beállításai között - hiába, Z-generációs, anyatejjel szívta magába a digitalizált világot!)
Egy szó, mint száz, bosszantóan jól kitalált játék!
De mit tegyen az ember, ha nem szeretné darabjaira hullva találni a méregdrága hivatali mobilt, s egyáltalán nem örül, ha bicajozás helyett egy sötét sarokban birizgálják a gyerekei az ipad-et? A totális tiltás helyett mi a hétvégi húsz-húsz perces játékidőt vezettük be, a telefonos lehetőség teljes kiiktatásával (erre ugyanis egy balatoni nyaralás alkalmával a nagyfiúnak sikerült egy fizetős verziót is letölteni - na, ekkor már nem csak a madarak voltak idegesek!).
A kedélyeket és a madarakat ezzel sikerült megzaboláznunk. Ezután már csak a játékra épülő idióta ajándéktárgyakkal és figurákkal kellett megküzdenünk, az angry birds-ös pólóktól a randa plüssfiguráig sok hisztin át vezetett az út a pénztárig. Egy-egy gagyi radírral aztán végre lekenyereztük őket, végre túl voltunk ezen az etapon is. Erre tegnap olvasom az indexen, hogy hamarosan itt a Bad Piggies - a fejlesztők ugyanis csavartak egyet a dolgon, és az ellenség szemszögéből újrajátsz(at)ják a dolgot.
Rosszat sejtek, kezdődhet minden előlröl...
Ti hogyan védekeztek a számítógépes játékok ellen?
:)
VálaszTörlésOstoba telefonunk van.
VálaszTörlés