Itt van újra...

Szerző: Lotte

Fáj kimondani, de újra közeleg... 

Fegyelmezettséget erőltetve életünkre lassacskán újra felelős, szülői értekezletes anyává/apává dermeszt a közelgő ovi- és iskolakezdés. Elő az aprócska mintás takarókkal, megújítani a kopottas ovis jeleket, sikálni az elszürkült táskát, megvenni az aktuális könyvcsomagot, újratölteni a tolltartók fegyverzetét...

A szeptemberi újrakezdés hírnökei. 

Még bőrünkön a nyár illata, ami feloldotta kicsit a játékszabályokat és újra aprócska szabadságot engedett észrevétlen szülővé vált gyermek önmagunknak. De a nyár múltával a hosszabbodó éjjelek és az elsárgult gesztenyelevelek jól hókon vágnak, s visszalöknek a szokott kerékvágásba.
Nem tehetek róla, képtelen vagyok kinőni az iskolás szomorúságot, ami mindig elfog, így augusztus végén.

Most szoktatom szívemet az őszhöz - mint felhevült testű ember tagjait a hideg medencevízhez. A gyerekekkel már néhány lepottyant vadgesztenyét is gyűjtöttünk, szigorúan csak emlékeztetőül: ebből fogunk MAJD gesztenyebabát farigcsálni. Az első diók is landoltak, jó lesz a karácsonyi bejglibe. Persze, van ebben szépség, nem is kevés.
Csak a nyarat, csak azt tudnám feledni...