Szerző: Onleány
Balaton vagy tenger?
Bőrönd vagy hátizsák?
Nekem soha életemben nem volt se egy tisztességes hátizsákom, se bőröndöm. A státusz finom kifejezésének eme játékából kimaradtam, hacsak nem ez is egy szerep: akinek soha nincs megfelelő holmija. (Szofi)
Lelkes készülődés vagy hisztérikus csomagolás?
Ó, régen sosem értettem, mi a program a csomagolásban, és magamban nevettem a nehézkes felnőtteken. Ma már nem nevetek, csomagolok, és igyekszem palackban tartani a hisztériát. Idén csak a fényképezőgépet, a biciklipumpát, a szállás címét és telefonszámát hagytam otthon, na meg egy csatateret, kuplerájt, romokat. (Szofi)
Miután nem egy szál bikinivel, hanem a fél házzal kelünk útra, vettünk egy pöpec tetőcsomagtartót. Kényelmesen elférünk benne, nem tömködjük tele a kocsi belsejét zacskókkal, táskákkal, "jajeztmégtegyükbe" holmikkal.
Épp csak a tetőbox kulcsát felejtettük otthon. (Lotte)
Alapszabály, hogy a csomagolás napján mamához/asszonyhoz nem lehet szólni, mert ilyenkor hajlamos az üvöltözésre, sírógörcsre és az ok nélküli verekedésre. Viszont szinte soha nem felejtek otthon semmit, he-he-he. (Fakirma)
Alapszabály, hogy a csomagolás napján mamához/asszonyhoz nem lehet szólni, mert ilyenkor hajlamos az üvöltözésre, sírógörcsre és az ok nélküli verekedésre. Viszont szinte soha nem felejtek otthon semmit, he-he-he. (Fakirma)
Autó vagy repülő?
Egyiket sem vezetem. Ha muszáj lenne, a repülőt választanám, ott nem ütközök senkivel, ha egy pillanatra félrenézek. A leszállás meg szerintem menne. (Szofi)
A repülés természetellenes dolog: a repülőterek művi világától a fedélzet kényszeredetten laza hangulatáig. Nem szeretek repülni, legfeljebb arra a néhány pillanatra, mikor Tankcsapdát dúdolok: "Elhagyott mint a kifutópályát a gép". A vonat a legtutibb - azzal alig járok: autózunk, néha repülünk. (Lotte)
A józan észnek (és szerintem a fizika törvényszerűségének is) teljesen ellentmond, hogy egy repülőgépnyi vasdarab nem zuhan le a levegőből, szerintem minden olyan repülőút, ami nem végződik katasztrófával, igazi csoda. Az autót azért is szeretem jobban, mert bármikor haza lehet jönni vele, ha rám tör az agórafóbia.(Fakirma)
A józan észnek (és szerintem a fizika törvényszerűségének is) teljesen ellentmond, hogy egy repülőgépnyi vasdarab nem zuhan le a levegőből, szerintem minden olyan repülőút, ami nem végződik katasztrófával, igazi csoda. Az autót azért is szeretem jobban, mert bármikor haza lehet jönni vele, ha rám tör az agórafóbia.(Fakirma)
Balaton vagy tenger?
Van a szívemben hely kósza tengeri kalandokra, de a Balaton, amiből életem aranyát próbálom mosni évről évre. (Szofi)
Balaton. Édes és a miénk. Csak kellene tölteni bele még egy kis vizet! Így kezd babamedence hangulata lenni. (Lotte)
Tenger. Az összes (köz)helyével együtt. (Fakirma)
Tenger. Az összes (köz)helyével együtt. (Fakirma)
Nagyváros vagy világvége?
Az igazi nagy városélmények sosem családi formációban értek. A nagyvárosba magányosan, vagy egy-két társsal érdemes elmerülni, most azt gondolom. (Szofi)
Világvége, kicsikkel biztosan. (Lotte)
Világvége, nagyvárosi infrastruktúrával.(Fakirma)
Világvége, nagyvárosi infrastruktúrával.(Fakirma)
Szálloda vagy vadkemping?
Szálloda csak mint szerepjáték, kicsit vicces, valójában idegenkedem tőle. A vadkempinghez jelenleg túl családos vagyok, de fenntartom a lehetőségét. Van az a borzongató probléma, hogy ha tüzet gyújtasz, téged látnak, de számodra elvész a távol; ha nem gyújtasz tüzet, megnyílik a végtelen, de közel is épp olyan hideg és sötét. (Szofi)
Most is egy szálloda asztalánál írok. Nem gagyi fajta, mégsem tetszik - hiányzik belőle Valami, amit nehéz szavakba önteni. Az otthonosság, vagy ilyesmi. Ha van valami megragadó egy helyben - legyen az szálloda vagy vadkemping - szerethető, ha nincs, oda az egész. (Lotte)
Nagyon régen rajongtam a vadromantikáért, kicsit régen kényelmes lettem: Ember egyik legfőbb vonzereje az volt, hogy nem kellett állomásokon csöveznem vele, hanem svédasztalnál reggelizhettem (ez a vonzerő azóta eltűnt, mellettem minden fickó lepukkan). (Fakirma)
Nagyon régen rajongtam a vadromantikáért, kicsit régen kényelmes lettem: Ember egyik legfőbb vonzereje az volt, hogy nem kellett állomásokon csöveznem vele, hanem svédasztalnál reggelizhettem (ez a vonzerő azóta eltűnt, mellettem minden fickó lepukkan). (Fakirma)
Hegy vagy víz?
Vízparti hegyek leginkább. De hegy mindenképp legyen a közelben, nem bírom a lapályt. (Szofi)
Óh, nem is tudom! Hegy is, víz is, síkság is. Annyi szépség van! (Lotte)
Hegy, ott nem lesz vizes az ember. (Fakirma)
Bőrönd vagy hátizsák?
Nekem soha életemben nem volt se egy tisztességes hátizsákom, se bőröndöm. A státusz finom kifejezésének eme játékából kimaradtam, hacsak nem ez is egy szerep: akinek soha nincs megfelelő holmija. (Szofi)
Volt egy kedves hátizsákom, eldugtam a gyerekeknek. Most Bőrönd Ödön családjával jövünk-megyünk a világban, tudjátok: gurulós, húzókával- akárcsak a német nyugdíjasok. (Lotte)
Hátizsákot hordtam, aztán Embertől (a svédasztalos időkben) kaptam egy gyönyörű virágmintás bőröndöt. Nagyon szeretem, a leglepukkantabb balatoni vityillóban is királynőként vonulok vele. (Fakirma)
Hátizsákot hordtam, aztán Embertől (a svédasztalos időkben) kaptam egy gyönyörű virágmintás bőröndöt. Nagyon szeretem, a leglepukkantabb balatoni vityillóban is királynőként vonulok vele. (Fakirma)
Irma, sosem felejtesz otthon semmit? Akkor ma miért félútról fordultatok vissza a kulcsért?
VálaszTörléshihi
VálaszTörlésHehe-lebuktató rokonság:))-de azért a.2 is mesélhetne
VálaszTörlésNo tessék, hálátlan rokonság! Először megírtam a Ki vagy-vagyot, aztán elkezdtem csomagolni, és végig éreztem, hogy ezért a nagyképű benyögésért meg fogok lakolni. És egyébként se félútról fordultunk vissza, csak majdnem...
VálaszTörlés