Szerző: Lotte
Vége az első nyaralási etapnak, hazajöttünk a Balatonról, a gyerekek megsiratták a búcsút - három kibőgött szempár jelezte: iszonyú jól érezték magukat az észrevétlen elmúlt héten! (Mi sem nagy kedvvel indultunk neki a hazaútnak, pláne, hogy mától végre jó idő ígérkezik, de mégsem sírhattunk velük. Szülősors, kicsomagolással, erőltetett józansággal.)
Ez a hét a gyerekkorom véget nem érő Balaton-parti üdüléseit idézte: nem szállodában, bérelt apartmanban vagy kempingben, hanem klasszikus üdülőben telt. Reggeli és vacsora az étteremben (plusz két kiló), strand, játszótér, sportolási lehetőség, mozi az üdülő területén, azaz jóformán ki sem kellett dugni az orrunkat a kerítésen kívülre.
Igazi lassulás a sajátos zárt világban. Üdülői mikroklíma.
Ismeritek a folyamatot? Érkezés utáni első vacsoránál gyanakvó tekintetek a szomszéd asztalok irányába, akkor még zöldfülűként a helyen, hat nappal később igazi bennfentesként, minden pincérrel parolázva búcsúzkodás az alkalmi barátoktól.
Ismeritek a folyamatot? Érkezés utáni első vacsoránál gyanakvó tekintetek a szomszéd asztalok irányába, akkor még zöldfülűként a helyen, hat nappal később igazi bennfentesként, minden pincérrel parolázva búcsúzkodás az alkalmi barátoktól.
Az események: hatalmas döglött hal a stég lábánál; minigolf-bajnokság a szomszéd gyerekekkel; egy pincér fojtott röhögéssel kísért látványos esése a párolt káposztás chefinggel; egy nem várt, jóleső bók a homokozó szélén üldögélve; hétvégi nótázós mulatás az üdülő ajándékául szánt cigánybandával, cimbalommal, hegedűvel: "Akácos út, ha végig megyek rajtad én..."
A csúcspontok között pedig véget nem érő klaffogás papucsban, Balaton-illattal és -állaggal a hajban.
Kell ennél több? Az élet császárai voltunk!
Ne múljon még!
Kell ennél több? Az élet császárai voltunk!
Ne múljon még!
Júúúúj, azért ez nagyon lehangoló... Lehet, hogy 70 évesen ilyen lenne álmaim nyaralása, azaz... üdülése (maga a szó is borzassztóan kispolgári, hát még a cikkben magasztalt körülmények)! Azt hiszem, akkor se viselném el, ha fizetnének érte, és az első, ami erről a bezárt, belterjes hangulatról, mozzanatokról beugrott, az sajnos a kórházi miliő volt. Remélem, soha nem fogok idáig süllyedni, hogy meg kelljen alkuldom egy üdülővel, maximum 70 fölött, de lehetőleg akkor se. És hogy az élet császárai? Nagy koppanás volt a semmitmondó, enyhén deprimáló tartalom a sokat sejtető cím után, az biztos.
VálaszTörlésHülye vagy, mi bajod a nyugodt punnyadással?? Én mennék azonnal, pláne ha lenne gyerwek, de nincs és nincs is hova. Te mit csinálsz nyáron, világpolgár?
VálaszTörlésHm. Ha harmincegynéhány évesen kiráz a hideg az üdülés szó puszta hallatán is, akkor világpolgár vagyok? Vagy csak én nem látom az összefüggést? Egyébként először népzene- és néptánctáborban voltunk, némi önkéntes munkával, utána Erdélyben, Székelyföldön a rokonoknál. Most megyünk Kapolcsra. Sátor, három gyerek, 5-7-9 évesek. Üdvözöl a világpolgár. (Egyébként nem akarok én itten botrányt, csak valamivel magvasabb mondanivalóra számítottam a HV Blog alatt. Biztos túl sokat vártam. Most már látom, mi van, kik vannak, ennyi volt, köszönöm.)
VálaszTörlésEz a Kajszi nem okvetlenül világpolgár, csak kissé ütődött. Mármint nem értem, mit ütődik meg azon, ha valaki ÜDÜL? Csak mert egyszer pelenkásként a vállalati üdülőben spenótót kapott egy hétig, még nem kell azt hinnie, hogy minden üdülő olyan. Mér, minden szálló vaczak? Előbb kérdezne, aztán sommázna... Én is voltam már klassz üdülőben - ha meg ebben a lehangoló időben komplett mozi is volt ott, akkor már kérném is a címet. Nem lehet az rossz hely.
VálaszTörlésHúha! Nem gondoltam, hogy ezzel a kis szösszenettel ekkora emóciókat váltok ki...
VálaszTörlésDrága Kajszi, kedves Őszi és Nótafa! Nehogy egymásnak essetek egy ilyen semmiség miatt! Nyaraltam már pénz nélkül,aludtam a Szent Márk téren zongora alatt, Párizsban kutayól-sátorban három hétig, Bécsben egy építkezésen, ábécé tetején, körbestoppoltam két barátnémmal Erdélyt, Krakkót stb., stb... Hatalmas élmények voltak, ahogy Kajszi nyara is az lehet.
De kizárja mindez, hogy egy klasszikus balatoni ÜDÜLŐben, felidézve tízegynehány gyerekkori balatonvilágosi nyaramat és látva benne most saját gyerekeimet, amint marha jól érzik magukat - én is/itt is az élet császárának érezzem magam? Próbálom keresni ebben a nagy megalkuvást, a totális igénytelenséget vagy lélekrombolást - de nem találom.
A lényeg, hogy töltsétek a telepeket, nekem a múlt héten töltődtek. (Nem árulom el, merre megyünk még, úgyis kompenzálásnak éreznétek.)
Van, aki bárhol jól tudja érezni magát, van aki bárhol rosszul. Előbbi nem csak a saját elemeit tölti fel, hanem a környezetéét is, utóbbi mindenkiét lemeríti. Sztem az elsők az élet császárai :)
VálaszTörlés