Szerző: Lotte
Azzal kezdeném, hogy tápos gyerek vagyok. Mikor anyukám szült, (sajnos) nem preferálták úgy a szoptatást, mint manapság, s hamar vissza is kellett menjen dolgozni mellőlem, úgyhogy babaként nem részesültem az anyatej áldásaiból, csak ez első hónapban kaptam a gyűjtőből tejet. Hozzáteszem, hogy szépen megnőttem, lelki traumát sem tudok felfedezni magamban a szoptatás elmaradása miatt. Ugyanakkor a baba-táplálás problematikája az anyukákat így vagy úgy, de szinte mindig megviseli, s lelkiismereti kérdéssé válik, hogy tud-e, s ha igen, vajon meddig tud/akar szoptatni.
 |
| Elég jó anya vagy? |
Tegnap babalátogatóban voltam egy tündér-aranyos hét hetes leánykánál és anyukájánál. Az etetés gyönyörűséges cuppogó, nyeldeklő, dünnyögő hangjai felidézték azt a másfél évet, amit szoptatásban töltöttem, s ezzel kapcsolatos szép és szorongós élményeimet.
Én hat-hét hónap szoptatásra voltam kalibrálva, mindhárom gyerekemnél féléves korukra kipurcantam, a gyerekvárás-szülés-nem alvás-szoptatás traumája menetrend szerint ekkorra juttatott el egy hullámvölgybe, s a méltatlankodó babák örömmel álltak át a bőségesebb "asztalt" kínáló pépes ételekre és a tápszerre.
De minden alkalommal átéltem a "nem vagyok elég jó anya" nyomorúságos érzését, pláne, ha összefutottam egy-egy ismerős anyukával, akik lazán számoltak be arról, hogy három, három és fél éves "kicsikéjük", reggel-este hogyan tépi fel pólójukat. A különbség égbekiáltó volt, s azt sugallta, nem tudom megugrani a jó-anyaság mércéjét.
Mert mostanság meg az a trend, és akkor Jó Anya valaki, akkor adja lehető legtöbbet gyermekének, ha minél tovább szoptat. Ahogy harminc-negyven éve nem tartották fontosnak a csecsemőtáplálás e természetes módját, most a fordítottja az igaz. Az irány persze jó, hiszen nincs ennél egyszerűbb és egészségesebb táplálási módja a fogatlan kis manóknak, nem kell szilikoncumikkal bajlódni, sterilizálni, csomómentesre kutyulgatni (és fizetni, mint a katonatiszt), kéznél az anya melege, hipoallergén az anyag, s nincs is szebb, mint egy mellen pihegő jóllakottra "szopott" kisbaba közelsége. Egyszóval szoptatni fontos és jó - ha megy! De ne érezze magát senki szörnyszülöttnek és csődtömegnek, ha nem megy, vagy csak három hónapig, mert fáradt, vagy fáj a háta, vagy egyszerűen csak kimerült. Nem vagyunk egyformák! Senki ne vegye sértésnek a hasonlatot, de ahogy vannak "jóltejelő" és rosszul tejelő tehénfajták, úgy különböznek a nők is egymástól. A szélsőséges tanácsokkal vagy sugallatokkal, pedig bánjunk csínján, mert sok kezdő anyuka küszködik komoly lelkiismeret furdalással, önértékelési zavarral egy amúgy is kicsit megzavarodott időszakban.
(Elválasztás témában feltétlen ajánlom mindenkinek Fakirma lelki zöldségkeverékéből a Cicistop címűt!)
(Elválasztás témában feltétlen ajánlom mindenkinek Fakirma lelki zöldségkeverékéből a Cicistop címűt!)
Tényleg szomorú látni, hogy odaadó anyukák teljesen kiborulnak, ha a test nem felel meg a lélek elvárásainak.
VálaszTörlésSzerintem akkor van baj, ha a szoptatás hiányával együtt jár a testi kontaktus, az intimitás hiánya is.
Sajnos gyakran jár együtt a kettő, de egyáltalán nem mindenkinél.
A szoptatás szükséglete egy csomó más szükséglet kielégítésére is összehozza a mamát a babával, muszáj kötődniük egymáshoz.
Mikor Bendő megszületett, az első hetekben úgy tűnt, hogy tápos baba lesz a fiamból, én átéltem a nem vagyok elég jó anya-para minden kínját. Akkor nem gondoltam, hogy egyszer azért fogom magam nem elég jó anyának érezni, mert képtelen vagyok elválasztani a kölykömet.
VálaszTörlésSzerintem nagyon túllihegett téma,soha nem jó, ha valamit nagyon nyomatnak, most például a szoptatást(másik kedvencem a természetes szülés kontra császármetszés vita) . Ha nem csinálnának belőle erkölcsi kérdést, akkor egészen biztosan kevesebb szoptatási probléma lenne, és az anya-gyerek kapcsolatot se viselné meg annyira, ha nem mindenki nevelne Fehérlófiákat.
Ez így van, csak nagyon nehéz lehet úgy "preferálni", vagyis valóban hatékony felvilágosító munkát folytatni a szoptatás számtalan előnyének hangoztatásával, hogy azok, akiknek minden erőfeszítésük dacára nem sikerül, ne érezzék azt kudarcnak.
VálaszTörlésAz pedig már eleve rohadt megtévesztő - még ha bizonyos szinten igaz is - h a "legegyszerűbb". Mert annyi buktatója van, és sokszor annyi nehézséggel, kényelmetlenséggel jár, amit felsorolni is fárasztó. Mondom mindezt a szoptatás (túl)buzgó apostolaként :)
Jaj, most meg eszembe jutott a kórházi fejőgép! Volt szerencsétek hozzá?
VálaszTörléslotte: Személyesen szerencsére nem. De legutóbb volt egy rettenetes élményem vele kapcsolatban. A "fejőszobában" ült kisírt szemű elsőgyerekes anyuka, empatikus apuka pedig a fejőgép csattogását túlharsogva imígyen biztatta: "HOGY LEHET HOGY EZ (mármint a szoptatás) MINDENKINEK MEGY, CSAK NEKED NEM??!"
VálaszTörlésIstenem, ezt az empatát! Nekem a leghorrorabb élményem egy ikerpárral és a fejőgéppel zsonglőrködő anyuka volt. Sose fogom elfelejteni, szegény nőt!
VálaszTörlésHát szívesen csatlakoztattam volna rá a fejőgépet.
VálaszTörlésEmlékszem,amikor megtudtam, hogy van ilyen szerkezet, annyira megijedtem, hogy elhatároztam, NEM LEHET gondom a szoptatással.
VálaszTörlésJómagam is átéltem a rossz anya vagyok tünetegyüttes minden kínját. Jaj, és mennyit fejtem kézzel, hogy kárpótoljam Őket.
VálaszTörlésAztán a harmadik gyerekkel eljutottam oda, hogy nem érdekel, de menni fog. Beszéltem egy szoptatási tanácsadóval is. Egyszóval megértem erre, mert ez tapasztalat és önbizalom kérdése is.
Réka
Hú, mennyire értem, miről írsz Lotte! Valahogy természetes volt nekem szülés előtt, hogy egy valamirevaló anya legalább 2 évig szoptat. Aztán 3 hónap után jöttek a gondok: a gyerek nem hízik, nincs elég tej. Bőgve vettem meg az első doboz tápszert, de a melleim gyepálásával (fejés - kínkeserves 20 perc 10 ml tejért) próbáltam a lehető legtovább elhúzni az első tápszeradag odaadását. A Sors kegyes volt hozzám, a féléves gyerekem mellett már ott volt a pozitív terhességi teszt, ami végre alibit adott, hogy miért hagyom abba a szoptatást (na jó, még utána 2 hónapig próbálkoztam vele, de minek?). Nem tudom miért, a másoddikkal most nincs gond, 11 hónapos és a fő tápláléka még mindig az anyatej.
VálaszTörlés