Elemi matériák - megfejtés

Szerző: FiloSzofi 

Azért született ez a feladvány, hogy átadjak valami abból az örömből, amit mostanában egyre gyakrabban élek át a természet és az emberi munka összjátékát csodálva. Talán a korral jár. Mindig is hajlamos voltam a szemlélődő, meztelen érzékelésben feloldódni, amit a férjem úgy fogalmaz, hogy semmit sem csinálni.

(Figyelem, nem rajongó típusoknak unalmas poszt következik, lapozzatok nyugodtan!)

Jöjjön tehát az első megfejtés:

hársméz, bor, olíva olaj

 

Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz illatát...(Jeszenyin)  

A hársméz pikáns, fűszeres illatú méz, amely erősen őrzi a virág illatát. 

Sütni-főzni épp ezért kevéssé alkalmas, mert a hevítés kesernyéssé teszi.

Bármilyen teát markánsan hársízűvé tesz, az én gyerekeim szeretik. Gyógyhatása ugyanaz, mint magának a virágnak. Hörghurutot, köhögést gyógyíthatunk vele, emellett idegnyugtató, görcsoldó és fertőtlenítő hatása van.

Maga a fa is megérdemel egy mondatot. Szerintem mindenki olvasott már könyvet, ahol szerepel egy öreg hársfa a kertben, megalapozva a gyökerességet  és nyugalmat a leírásban. Mert egy öreg hárs a fa bennünk élő ősképére igencsak hasonlít, hasonlóképpen a dióhoz.

2011. év fája a szőkedencsi 700 éves hárs, annak a törzsét láthatjátok a képen.

A bor a saját szőlőnkből származik, ahova már egy ideje csak piknikezni járok, de ha korábban kérdeztek, kevésbé euforikus beszámolót tarthattam volna a telepítésről, hétvégi kapálásokról, kötözésekről. Ilyen szép távlatból kijelenthetem, javamra vált, és hálás vagyok érte.

 Az olajat egy spanyol és magyar vidéki hagyományokat lazán egyesítő pomázi portáról szereztem be, ahova bárki becsöngethet, és jelentkezhet vásárolni, kóstolni. Egy fiatal pár spanyol és portugál termelőktől hozza a jó minőségű olajat olyan áron, hogy nem kell azt éreznünk, aranygombot vettünk lyukas öltönyünkhöz. Keressétek meg őket személyesen, vagy a weben nyugodtan, akkor is, ha távol áll tőletek a gasztrosznobizmus, és nem vet fel a pénz, de szívesen esztek finomat, egészségeset. Ha a különlegességekre nem is futja, azért beleszagolni érdemes például egy valóban málnaillatú olajba, hogy megtudjuk, mit tud a föld meg a nap összevegyészkedni.

Ha kibírtatok idáig, akkor jönnek a virágok:

aranyeső - zsálya  ; halál - élet 

 

aranyeső

1. A közönséges aranyeső - Minden része, de különösen a termése nagyon mérgező.

2. Mezei zsálya (Salvia pratensis)- gyógynövény 
Már elődeink idejében megbecsült gyógynövénynek számított a zsálya. Egy 1300 körül keletkezett versike felteszi a kérdést: „Miért is kell meghalnunk / Hisz kertünkben zsálya nő?" Már a neve is mutatja azt a nagyrabecsülést, amelyet az emberiség ősidők óta tanúsít e gyógynövény iránt. „Salvia" a latin salvare(= meggyógyulni, felépülni) szóból származik

A mezei zsálya (Salvia pratensis) legelőkön, réteken és rézsűkön lelhető fel. Már messziről virítanak sötétkéklilás virágai, melyekből aromás illat árad. A mezei zsályának a virágját leginkább csak toroköblögetésre vagy zsályaecet előállítására használjuk - egy marék virágot áztatunk natúr ecetben - amelyet hosszabb betegeskedés esetén jótékony és élénkítő bedörzsölésre alkalmazunk. Levelét gyűjtjük májusban és júniusban, még a virágzás előtt. Mivel a zsálya száraz, napos időben illóolajokat termel, célszerű napos időben, főként déltájban szedni és árnyékos helyen kell szárítani.

A mezei zsályáénál azonban nagyobb a kerti vagy orvosi zsálya hatásfoka, azt használjuk fűszernövényként is. Én viszont mezei zsályát fényképeztem.

mezei zsálya

Hogy mennyire tisztelték a régebbi korokban a zsályát, annak nyomát megtaláljuk egy régi, szép füvészkönyvben: „Amikor Szűz Mária a gyermek Jézussal menekülni volt kénytelen Heródes elől arra kérte a mezők összes virágját, hogy segítsenek neki, ám egyikük sem adott nékik oltalmat. Akkor odahajolt a zsályához, és íme, annál menedékre talált. Sűrű, védelmet nyújtó levelei alatt elrejtőzött kicsinyével Heródes poroszlói elől. Azok elvonultak mellettük, de nem látták meg őket. Miután túl voltak a veszélyen, az Istenanya előjött és szeretettel így szólt a zsályához: »Mostantól kezdve az örökkévalóságig te leszel az emberek kedvenc virága. Képessé teszlek, hogy bármilyen betegségből kigyógyíthasd az embereket; mentsd meg őket a haláltól, ahogyan engem is megmentettél.« Azóta szolgálja ez a félcserje mindenkor az emberek javát.