"Mi lenne, ha nem a Föld vonzana engem, hanem én vonzanám a Földet?"

Szerző: Fakirma

A Balkezes és a Gonosz küzdelme

Ha a címben szereplő mondatot a diliházban hallom, akkor egy rossz prognózisú nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő páciensre gyanakszom. Ez a kijelentés azonban itthon hangzott el (most ne firtassuk, van-e a két hely között lényegi különbség) Kisszendvics szájából. Ezért csak arra következtetek, hogy fiam önbizalma rendben van, és nem kétséges, ki áll saját univerzuma középpontjában. Ez a - mifelénk szállóigévé vált - aranyköpés mottója lett a pénteki vívóversenynek, ahol Szendvicsgyerek megküzdötte élete első "online" csatáját. A teljesség igénye nélkül néhány tanulság a csodálatosra sikerült pénteki napról:

 Igazolást nyertek a "Nem mind arany, ami fénylik", illetve a "Miből lesz a cserebogár? népi bölcsességek. Merő véletlenségből kiderült, hogy fiam vívótársának apukája nem más, mint egy hajdanvolt mackó külsejű, csendes, gülüszemű hittanostárs a múltból. Akkor nem sok figyelmet szenteltem neki, épp a nagyhangú falkavezérbe voltam halálosan szerelmes. Az alfahímtől már rég elváltam, viszont a mulya fiúcska széles vállú, jóképű, sziporkázó humorú sztár-fogorvossá nőtte ki magát. Csak, hogy a bölcsességeknél maradjunk: Ez a hajó már elment.

No, még egy kicsit magamról, ha már a fiam vívómeccséről (és az egójáról) írok bejegyzést. Fogorvos-apu megállapította, hogy rendellenes a harapásom (nem, nem haraptam a fenekébe, egy profi már ránézésre  tudja), ezért fogszabályzóra van szükségem. Amúgy ugyanezt mondta tegnap a neurológus is (nem, őt sem haraptam meg), aki szerint nem is a fejem fáj, hanem a rágóízületeim (agytumor parkolópályán). Hamarosan szép hosszú siralmakat olvashattok egy csoffadozó, hiú, majdnem-negyven éves nőtől, aki fémkütyüket kapott a pofájába.

A vívás rohadt drága sport. Versenyzési díj: 5000 Ft (egész évre szól). Nevezési díj: 2000 Ft. Vívógatya, ami eddig nem kellett, viszont  versenyhez nélkülözhetetlen: 11000 Ft (akciósan a mozgóárustól). Vívózokni, ami nélkül a vívógatya lószart sem ér: 600 Ft. A verseny előtt eltört tőr megjavíttatása: 4800 Ft (semmi gond, a pót-tőrt a múlt hónapban 16000 Ft-ért vettük). Az új hónaljvédő: 8500 Ft (Kisszendvics döbbenetemre egy ismeretlen nevű gyerek cuccát viselte, a plasztron sztori után nem merte bevallani, hogy a hónaljvédőt is elhagyta, inkább kért egyet kölcsön). A tapolcai útiköltséget nem számolom, a Miből lesz a cserebogár? fogorvos úr fizette az egészet.

Az ember nem szoronghat elég körültekintően. A napot végigizgultam, hogy a fogorvos autójában halálos baleset ér, túléltük, de a meccs utáni napon kiürítették a sportcsarnokot, mert összeroppant egy tartóoszlop.

Az edzőknek igaza van, Kisszendvics igazi vívótehetség. Ja, vívni azt nem tud, viszont a testvérein begyakorolt pszichoterrort az ellenfelein tökéletesen alkalmazza: ugrál, döfköd, támad, gyenge pontot céloz, mire az áldozat észbe kap, hogy "jé, ez a kis golyó nem is tud vívni", az esetek jelentős részében már Szendvicsgyerek elkeni a száját. Rohadt büszke vagyok rá! Ő persze dühöng, hogy a középmezőnyben végzett, szerinte a 76 versenyző közül talán egy jobb vívó akadt nála, csak a véletlen műve, hogy nem második helyezést ért el (figyelitek ezt a szerénységet?).

Csodálatos látni, hogy az a kis tökfej, aki az én átok rossz gyerekem, olyasvalamit tesz, amire én képtelen lennék: kiáll, szembenéz a Gonosszal és küzd, elszántan, a végsőkig, hidegvérrel. Én százszor megfutamodtam volna, ő inkább élvezte a helyzetet.

A verseny óta történt köztünk valami, botladozó kapcsolatunkba új meghittség költözött: én megértettem, hogy tényleg sokkal logikusabb lenne, ha a gravitáció Szendvicsgyerekhez igazodna, ő pedig rájött, hogy  a savanyú, kiabálós édesanyja nem más, mint az ő legnagyobb rajongója.

Már csak azért drukkolok, hogy Ember bírja finanszírozni ezt a nagy egymásra találást!