Szorongok. Talált, süllyedt, nem múlt el a fejfájásom a reuma gyógyszertől, így most bekerültem az egészségügy mókuskerekébe, ami még nálam erősebb idegzetűek számára is húzós műfaj, nálunk egyenesen háborús vészhelyzet.
A színjózan énem (halovány lény) és az orvosok azt üzenik Nektek, Kedves Olvasóknak, hogy ne aggódjatok, a közeljövőben nem kell végigkönnyeznetek hőn szeretett Fakirmátok haláltusáját. Én persze mást mondok (a már említett lepkefingnyi atomomtól eltekintve), de Ti csak nyugodtan gúnyolódjatok...
A szorongásnál kreatívabb létező talán nincs is a világon: először csak egy enyhe remegés a gyomrodban, jé, már megint olyan nehezen veszed a levegőt, kicsit mintha remegne a kezed, aztán mire észbe kapsz, hoppá, már le is csapott rád: elég egy rosszul bekötött cipőfűző (a normálisok kedvéért: hasra esik benne a kölyök és szétzúzza az agyát), egy mintha-növekedésnek indult szemölcs (n.k.: rák), egy előttünk álló hétvégi kiruccanás ( n.k: halálos autóbaleset). A családi békének pedig lőttek.
A szorongásban az a jó, hogy lehet miatta szorongani. A teljesség igénye nélkül néhány ötlet:
Soha nem lehetsz tőle biztonságban. Az Önfeledten Boldog időszakokban is azon agyalhatsz, milyen szörnyű lesz, amikor visszatér hozzád. Soha nem tudhatod, melyik pillanatban csap le rád.
Lerágott csont, hogy a stressz igazi betegségeket okoz, ettől a tudattól még idegesebb leszel, a halálos kórság veszélye percről percre nő, innentől kezdve már jogosan ronyózól... Tovább is van, mondjam még?
Szintén tudományosan bizonyított tény, hogy a szorongás genetikailag meghatározott dili. Ahhoz se fér semmi kétség, hogy erre még a környezeti hatás is rátesz egy lapáttal. Én apámtól kaptam ajándékba. Mifelénk egy családi repülőút megtervezése komoly szervezőmunkát igényelt: a család nem utazhatott egy gépen, és a nemek arányára is ügyelni kellett: ha valamelyik gép lezuhanna, maradjon hírmondó, aki tovább örökíti családunk nyilvánvalóan túlélésre érdemes génjeit. Jó hír a pszichológusoknak és pszichiátereknek, hogy egyetlen repülő sem krepált be alattunk, így hát irdatlan tempóban sokasodunk....
Minél többet bújom a para-szakirodalmat, annál inkább elönt a szorongás. Egy nemrégiben olvasott helyes kis cikk szerint a félelmeinkre gondolva a térdünket kellene csapkodni a röhögéstől. Íme néhány (amerikai) statisztikai adat, amitől engem inkább kiver a verejték: 140 közül 1 ember hal meg autóbalesetben, 60 közül 1 városlakó lesz erőszakos bűncselekmény áldozata, 9 nő közül pedig egy kap mellrákot. Hát köszi szépen, ezektől a számoktól még egy paramentes lény is összetojja magát! Igazság szerint akadnak tényleg megnyugtató adatok is: így például 4millió ember közül csak egyet fal fel a cápa, egy bajnoki mérkőzésen pedig mindössze 1:300000-hez az esélye annak, hogy eltalál a labda.(Még több üdítő adatot találhattok Ronald J. Comer A lélek betegségei című könyvében!)
Az életünket leggyakrabban a kígyótól, a magasságtól, a vihartól, az orvostól, a betegségtől, a testi sérüléstől és a haláltól való félelem keseríti meg. Tapasztalataim szerint általában azért ennél jóval kreatívabbak a szorongó emberek. Van egy kedvenc történetem, nektek is elmesélem (igen, jól értettétek, időnként vak vezet világtalant): egyszer egy fiatal lány szörnyű bűntudatról panaszkodott, mert úgy ment el uszodába, hogy a száján lévő herpesz még nem múlt el teljesen. Mellette egy idős ember úszott, aki talán elkaphatta tőle a kórságot. A vén trotty szervezete bizonyára nem tudott megküzdeni ekkora csapással, s azóta már talán bele is halt a herpeszbe. Ti mit javasolnátok ennek a csajnak? Ja, én is mondtam neki, hogy forduljon orvoshoz. Megtette, kapott dilibogyót, azóta köszöni szépen jól van. Ilyen egyszerű lenne az egész?
Egyszer kétségbeesésemben még egy "Gyógyítsd-magad!"- típusú könyvbe is belekezdtem. Az első terápiás lépésnél aztán el is akadtam szépen. Az instrukció alapján, ha jön a szorongás, régi kedves ismerősként kell üdvözölni őt. Valahogy így: "Szervusz Szorongás!" Úgy tűnik, az én parám az udvarias fajtából való. Imádja ezt a barátságos fogadtatást, boldogan ölel a keblére, aztán jó sokáig időzik nálam.
Így hát kedves Szorongásom, élmény volt Veled lenni, sajnos egyéb dolgom akadt, légy szíves, most húzz el innen a fészkes fenébe!
A színjózan énem (halovány lény) és az orvosok azt üzenik Nektek, Kedves Olvasóknak, hogy ne aggódjatok, a közeljövőben nem kell végigkönnyeznetek hőn szeretett Fakirmátok haláltusáját. Én persze mást mondok (a már említett lepkefingnyi atomomtól eltekintve), de Ti csak nyugodtan gúnyolódjatok...
A szorongásnál kreatívabb létező talán nincs is a világon: először csak egy enyhe remegés a gyomrodban, jé, már megint olyan nehezen veszed a levegőt, kicsit mintha remegne a kezed, aztán mire észbe kapsz, hoppá, már le is csapott rád: elég egy rosszul bekötött cipőfűző (a normálisok kedvéért: hasra esik benne a kölyök és szétzúzza az agyát), egy mintha-növekedésnek indult szemölcs (n.k.: rák), egy előttünk álló hétvégi kiruccanás ( n.k: halálos autóbaleset). A családi békének pedig lőttek.
A szorongásban az a jó, hogy lehet miatta szorongani. A teljesség igénye nélkül néhány ötlet:
Soha nem lehetsz tőle biztonságban. Az Önfeledten Boldog időszakokban is azon agyalhatsz, milyen szörnyű lesz, amikor visszatér hozzád. Soha nem tudhatod, melyik pillanatban csap le rád.
Lerágott csont, hogy a stressz igazi betegségeket okoz, ettől a tudattól még idegesebb leszel, a halálos kórság veszélye percről percre nő, innentől kezdve már jogosan ronyózól... Tovább is van, mondjam még?
Szintén tudományosan bizonyított tény, hogy a szorongás genetikailag meghatározott dili. Ahhoz se fér semmi kétség, hogy erre még a környezeti hatás is rátesz egy lapáttal. Én apámtól kaptam ajándékba. Mifelénk egy családi repülőút megtervezése komoly szervezőmunkát igényelt: a család nem utazhatott egy gépen, és a nemek arányára is ügyelni kellett: ha valamelyik gép lezuhanna, maradjon hírmondó, aki tovább örökíti családunk nyilvánvalóan túlélésre érdemes génjeit. Jó hír a pszichológusoknak és pszichiátereknek, hogy egyetlen repülő sem krepált be alattunk, így hát irdatlan tempóban sokasodunk....
Minél többet bújom a para-szakirodalmat, annál inkább elönt a szorongás. Egy nemrégiben olvasott helyes kis cikk szerint a félelmeinkre gondolva a térdünket kellene csapkodni a röhögéstől. Íme néhány (amerikai) statisztikai adat, amitől engem inkább kiver a verejték: 140 közül 1 ember hal meg autóbalesetben, 60 közül 1 városlakó lesz erőszakos bűncselekmény áldozata, 9 nő közül pedig egy kap mellrákot. Hát köszi szépen, ezektől a számoktól még egy paramentes lény is összetojja magát! Igazság szerint akadnak tényleg megnyugtató adatok is: így például 4millió ember közül csak egyet fal fel a cápa, egy bajnoki mérkőzésen pedig mindössze 1:300000-hez az esélye annak, hogy eltalál a labda.(Még több üdítő adatot találhattok Ronald J. Comer A lélek betegségei című könyvében!)
Az életünket leggyakrabban a kígyótól, a magasságtól, a vihartól, az orvostól, a betegségtől, a testi sérüléstől és a haláltól való félelem keseríti meg. Tapasztalataim szerint általában azért ennél jóval kreatívabbak a szorongó emberek. Van egy kedvenc történetem, nektek is elmesélem (igen, jól értettétek, időnként vak vezet világtalant): egyszer egy fiatal lány szörnyű bűntudatról panaszkodott, mert úgy ment el uszodába, hogy a száján lévő herpesz még nem múlt el teljesen. Mellette egy idős ember úszott, aki talán elkaphatta tőle a kórságot. A vén trotty szervezete bizonyára nem tudott megküzdeni ekkora csapással, s azóta már talán bele is halt a herpeszbe. Ti mit javasolnátok ennek a csajnak? Ja, én is mondtam neki, hogy forduljon orvoshoz. Megtette, kapott dilibogyót, azóta köszöni szépen jól van. Ilyen egyszerű lenne az egész?
Egyszer kétségbeesésemben még egy "Gyógyítsd-magad!"- típusú könyvbe is belekezdtem. Az első terápiás lépésnél aztán el is akadtam szépen. Az instrukció alapján, ha jön a szorongás, régi kedves ismerősként kell üdvözölni őt. Valahogy így: "Szervusz Szorongás!" Úgy tűnik, az én parám az udvarias fajtából való. Imádja ezt a barátságos fogadtatást, boldogan ölel a keblére, aztán jó sokáig időzik nálam.
Így hát kedves Szorongásom, élmény volt Veled lenni, sajnos egyéb dolgom akadt, légy szíves, most húzz el innen a fészkes fenébe!
Ha a vén trotty uszodába jár, akkor valószínűleg elég erős a szervezete h ne kapja el a herpeszt. Nem is biztos h így el lehet kapni.
VálaszTörlésNeked meg jobbulást!
Még szerencse, hogy nem járok uszodába, most szörnyen elkezdenék szorongani, hogy valami felelőtlen perszóna megfertőz :-) :-)
VálaszTörlésEgyszer hajnalban arra ébredtem, hogy szorongpok. Na bammeg, helló szorongás, te meg mit keresel itt, amikor már olyan rég békében hagytuk egymást? Hasgörcs, álmatlanság, remegő, izzadó végtagok, megfogalmazhatatlan rosszullét, olyannyira, hogy félelmemben még egy nagyot okádtam is. Ne tudjátok meg, mekkora megkönnyebbülés volt, amikor felment a lázam, és kiderült, hogy nem is szorongok, csak elkaptam a fosós-hányós vírust! Hihetetlen, hogy egy szorongós ember így félre tudja cimkézni a teste jelzéseit!!!
Amúgy a herpesz azon ritka betegségek egyike, amitől még én se féltem az életemet, ijesztő látni, hogy van, aki még nálam is dilisebb.
VálaszTörlésMost hogy mondod, lehet, hogy nekem is a fosós-hányós vírus ment az agyamra. Akkor kezdett el fájni a fejem, amikor egy hónapnyi családi FHV (köszönet illeti Cucckát a kifejezésért!)után a mindig egészséges Bendő is elkezdte a rókázást.
Nem hiszek abban, hogy a szorongás valaha csökkenthető. A tudomány egyszerűen még nem tart ott. Ezt az egészet a pszichológus-maffia találta ki önös érdekei mentén. Én maximum addig jutottam, hogy az egészségügyi szorongásom néha egzisztenciális, néha szociális szorongásba vált át. Agydaganat-para ügyben pedig Hannah és nővérei-t tudom javasolni az öreg New York-i neurotikustól.
VálaszTörlésOh, ha már erre jársz freudkakas, kérlek, küldj nekem egy e betűt dupla ponttal, a napokban égető szükségem lett volna rá! Köszi!
VálaszTörlésAz ajánlott szakirodalmat beszerzem, amikor láttam, azt hiszem, még túl fiatal, és egészséges voltam...
Basszus, ha jól sejtem, most épp pszichológusok pörögnek a szorongás témán, és azon versenyzünk, hogy kinek elviselhetetlenebb a szorongása.
VálaszTörlésA herpeszes kiscsajnak üzenem, hogy lehet, hogy a trotty túlélte, de tuti úszott vele egy terhes kismama is, aki elkapta (a nemi úton terjedő változatot), de az orvosa nem vette észre, így herpeszes p-val szült, ami tudjuk, milyen végzetes következményekkel jár az újszülöttre nézve... De ha kell, seperc alatt gyártok neki bármilyen témában szoronganivalót.
Kedves anyuka2, hogy te milyen éleslátású vagy! Ha sokat pattogsz itt a szorongáson, előjövök a Citroën dísztárcsák halálos veszélyt hordozó fémdrótgyűrűjeivel, melyek ártatlan nyugdíjjasok életét követelik nap nap után.
VálaszTörlésKedves Kommentelők! Ezt most tessék abbahagyni! Eddig boldog tudatlanságban éltem egy szolid kis fejféjással, most meg már bélbaktériumokkal, poratkákkal és dísztárcsákkal is meg kell küzdenem! :))
VálaszTörlésOké Frsajdkakas, befogm a számat :-)
VálaszTörlés