Micsoda romantikus ötlet a férjjel titkos szeretőt játszani, pirulni, miközben megalkuszik két órára a recepcióssal, aztán a régi szövegkörnyezetből kiszakadva szemtől szemben állni (feküdni) vele egy személytelen szobában! Ti elmennétek a férjetekkel? Tagadhatatlan, hogy a gyerekek számának növekedésével egyre nagyobb találékonyságot igényel a kiegyensúlyozott párkapcsolat, de gyanítom, egy ilyen helyzetbe mámor helyett inkább hülyére röhögném magam.
Kár szépíteni, a gyerek(ek) érkezése hatalmas csapás a párkapcsolatra. Az Én-Te világmindenségébe belepottyanó harmadik átalakít minket Anyává-Apává, ami nem csak egy "futottak-még"-szerep a sok közül, hanem sokáig a Szerep. Nőnek és Férfinak harangoztak, marad a Barbamama-test, és a hepciáskodó hormonok. Ha tehetném, rápakolnék húsz kilót és három gyereket azokra az emberekre, akik az anyaságot a nőiesség kiteljesedéseként emlegetik. Nem tartozom a rózsaszín ködöt oszlatók csapatába, meggyőződésem, hogy kisbabát kapni semmihez sem fogható mámor, néha lila, néha szürke, de jellemzően rózsaszínű. A nőiességnek - mint annyi más klassz dolognak - azonban nagy maflás. Mert a büfiszagú kis csomagoddal összenőve ki a fenét érdekel a barátnők nyomora, a legújabb divat, a férjed epekedése, vagy akár a saját vágyaid?! Néha, egy-egy tiszta pillanatodban persze eszedbe jut, hogy ez tök ciki, és az egykori sziporkázó társadalmi lényedből csak egy unalmas puha anya-állat maradt. Szerintem nem gáz. És egy kicsit túllihegett téma. A Barba-lét számomra teljesen normális állapot, és azt hiszem, minden anya érti, miről beszélek. Valaki gyorsan túl esik rajta, más tovább időzik benne. Nekem szinte napra pontosan egy évig tart a mindent második helyre szorító szimbiózis a kisbabámmal. Amikor elfújjuk az első gyertyát, én belenézek a tükörbe, és a tegnapi egydimenziós tehén helyén egy többé-kevésbé vállalható, de tagadhatatlanul eleven Nőt pillantok meg, aki mellesleg anya is. Hirtelen előkerülnek a barátok és barátnők, a csipkés melltartók, az ebédhordó srácnak soha többé nem nyitok ajtót maci-naciban, a terhesség előtti miniszoknyám kiábrándítóan hosszú, a férjemről kiderül, hogy nem egy pénznyerő automata, hanem hús-vér fickó. Megannyi csoda, igazi ébredés, az élet ragyogó oldala!
Valamelyik Barbamamás időszakomban egy kismamáknak szóló könyv "Mit tegyünk, ha nem működik a szex? című fejezetében azt olvastam, hogy a megfelelő hangulatban közösen elfogyasztott banánturmix legalább akkora élmény lehet, mint a szeretkezés. Szeretném megnézni azt a pasit, aki ezt a maszlagot beveszi! Csak hogy irigykedjetek, elmesélem, hogy nekünk majd' minden esténk családi orgiába fullad: kicsik-nagyok ülünk a kanapén hatalmas bögrékkel és szívószálakkal felszerelkezve, és időnként még a falról is fahéjjas banánturmix csorog (hogy miként lett négy gyerekem, arról inkább nem mesélek, sejthetitek, sok köze nem volt a banánturmixhoz).
A szülés utáni testi-lelki funkció-beszűkülés nagy szívás a házaspár életében, de nem akkora, hogy ezt szeretettel, türelemmel és humorral ne lehessen túlélni. A banánturmix és társai-féle álszent jó tanácsok nekem azt üzenik, hogy hatalmas, azonnal orvosolandó bajról van szó, és szerintem csak arra valók, hogy az amúgy is magas szorongásszint a plafonig érjen.
Barbamamák és Barbapapák, szerintem nyugalom! A Barba-lét időtlennek és megoldhatatlan problémának tűnik. Nem időtlen, viszont megoldhatatlan. Épp ezért kár kapálózni ellene, mindössze ki kell bírni. Nem a mi fogyatékosságunk, és nem is az elfuserált párkapcsolat jele, hanem egy természetes állapot, amit akár élvezni is lehet - átmenetileg kicsit/sokkal kevesebb kettesben töltött meghitt pillanattal. A babák villámgyorsan megnőnek, mi meg visszakapjuk egymásban a Férfit és a Nőt szőröstől-bőröstől.
Barátnőnek felajánlottam a lakásunkat, és a gyerekeire is szívesen vigyázok. De mindenek előtt azt tanácsoltam neki, hogy motel helyett a férjével egy bútorboltba látogassanak el egy akkora méretű hitvesi ágyért, ahol végszükség esetén az egész család elfér. Mert nincs annál nagyobb szerelmes ígéret, mint amikor az álomszagú buksik rengetegében a lábad megtalálja az Övét...
Kár szépíteni, a gyerek(ek) érkezése hatalmas csapás a párkapcsolatra. Az Én-Te világmindenségébe belepottyanó harmadik átalakít minket Anyává-Apává, ami nem csak egy "futottak-még"-szerep a sok közül, hanem sokáig a Szerep. Nőnek és Férfinak harangoztak, marad a Barbamama-test, és a hepciáskodó hormonok. Ha tehetném, rápakolnék húsz kilót és három gyereket azokra az emberekre, akik az anyaságot a nőiesség kiteljesedéseként emlegetik. Nem tartozom a rózsaszín ködöt oszlatók csapatába, meggyőződésem, hogy kisbabát kapni semmihez sem fogható mámor, néha lila, néha szürke, de jellemzően rózsaszínű. A nőiességnek - mint annyi más klassz dolognak - azonban nagy maflás. Mert a büfiszagú kis csomagoddal összenőve ki a fenét érdekel a barátnők nyomora, a legújabb divat, a férjed epekedése, vagy akár a saját vágyaid?! Néha, egy-egy tiszta pillanatodban persze eszedbe jut, hogy ez tök ciki, és az egykori sziporkázó társadalmi lényedből csak egy unalmas puha anya-állat maradt. Szerintem nem gáz. És egy kicsit túllihegett téma. A Barba-lét számomra teljesen normális állapot, és azt hiszem, minden anya érti, miről beszélek. Valaki gyorsan túl esik rajta, más tovább időzik benne. Nekem szinte napra pontosan egy évig tart a mindent második helyre szorító szimbiózis a kisbabámmal. Amikor elfújjuk az első gyertyát, én belenézek a tükörbe, és a tegnapi egydimenziós tehén helyén egy többé-kevésbé vállalható, de tagadhatatlanul eleven Nőt pillantok meg, aki mellesleg anya is. Hirtelen előkerülnek a barátok és barátnők, a csipkés melltartók, az ebédhordó srácnak soha többé nem nyitok ajtót maci-naciban, a terhesség előtti miniszoknyám kiábrándítóan hosszú, a férjemről kiderül, hogy nem egy pénznyerő automata, hanem hús-vér fickó. Megannyi csoda, igazi ébredés, az élet ragyogó oldala!
Valamelyik Barbamamás időszakomban egy kismamáknak szóló könyv "Mit tegyünk, ha nem működik a szex? című fejezetében azt olvastam, hogy a megfelelő hangulatban közösen elfogyasztott banánturmix legalább akkora élmény lehet, mint a szeretkezés. Szeretném megnézni azt a pasit, aki ezt a maszlagot beveszi! Csak hogy irigykedjetek, elmesélem, hogy nekünk majd' minden esténk családi orgiába fullad: kicsik-nagyok ülünk a kanapén hatalmas bögrékkel és szívószálakkal felszerelkezve, és időnként még a falról is fahéjjas banánturmix csorog (hogy miként lett négy gyerekem, arról inkább nem mesélek, sejthetitek, sok köze nem volt a banánturmixhoz).
A szülés utáni testi-lelki funkció-beszűkülés nagy szívás a házaspár életében, de nem akkora, hogy ezt szeretettel, türelemmel és humorral ne lehessen túlélni. A banánturmix és társai-féle álszent jó tanácsok nekem azt üzenik, hogy hatalmas, azonnal orvosolandó bajról van szó, és szerintem csak arra valók, hogy az amúgy is magas szorongásszint a plafonig érjen.
Barbamamák és Barbapapák, szerintem nyugalom! A Barba-lét időtlennek és megoldhatatlan problémának tűnik. Nem időtlen, viszont megoldhatatlan. Épp ezért kár kapálózni ellene, mindössze ki kell bírni. Nem a mi fogyatékosságunk, és nem is az elfuserált párkapcsolat jele, hanem egy természetes állapot, amit akár élvezni is lehet - átmenetileg kicsit/sokkal kevesebb kettesben töltött meghitt pillanattal. A babák villámgyorsan megnőnek, mi meg visszakapjuk egymásban a Férfit és a Nőt szőröstől-bőröstől.
Barátnőnek felajánlottam a lakásunkat, és a gyerekeire is szívesen vigyázok. De mindenek előtt azt tanácsoltam neki, hogy motel helyett a férjével egy bútorboltba látogassanak el egy akkora méretű hitvesi ágyért, ahol végszükség esetén az egész család elfér. Mert nincs annál nagyobb szerelmes ígéret, mint amikor az álomszagú buksik rengetegében a lábad megtalálja az Övét...
Abszolút,de abszolút igaz minden szavad kedves Fakirma!!!!! Habár jó magam inkább fogyásnak indultam, így a kép annyiban árnyalódót hogy ott van Barbamama és mellette meg egy pálca a kettő közt meg ez a zokogó izgő mozgó izé.
VálaszTörlésA tanácsadó könyvek íróit meg bántalmaznám.
Én cuncinőböl-négy hónapos anyukában úgy néztem ki mint egy hajléktalan aki egy baba kocsiban konzerveket gyűjt(mert nehéz volt elhinni,hogy a rongyos kocsiban,a kifakult frottír törülköző alatt gyerek van).Ma már kikupáltam magam annyira,hogy a régi fényem olykor fel-fel csillan-de tény,hogy régebben,ez azért sokkal könnyebb volt.De régebben senki nem nézet olyan imádattal rám,mint egy 95cm szőke buksi
VálaszTörlésHa jól emlékszem, pontosan azt kérdeztem tőled, hogy hol lehet Budapesten dugni. Kizártnak tartom, hogy motelszobát vennénk ki "csak" azért, hogy nyugiban keféljünk. Azt hiszem, nem vállalnám a szégyent, amit a recepciós előtt éreznék (férjuram meg a költségeket nem vállalná). Ennek az egész szülés utáni lepukkanásnak csak az egyik oldala, hogy úgy nézek ki, mint egy "hableányfaló bálna", ott van még ez a fránya libidótalanság. Azaz libidó még lenne, mondjuk reggel 10 és este 10 között, de amikor a napi rutin része már az este 9 és éjfél közötti folyamatos altatás, utána már semmi másra nem vágyom csak arra, hogy hagyjanak aludni: ne akarjon velem senki szexelni, ne akarjon senki sem szopizni a melleimből, és ne nyöszörögjön senki óránként a fülembe, hogy öjemben alszom... egyedül alszom... tápi, tápi... viszket, viszket. Azt már elértem, hogy ne akarjanak velem szexelni, de a szopizásról és a nyöszörgésről nem képesek lemondani a kölkeim. Nem is értem azokat a nőket, akik 5-6-7-8-9 gyereket szülnek: hogy bírják, hogy folyton terhesek és/vagy szoptatnak??? És emellett hogy van még energiájuk arra, hogy megcsinálják az n+1-ik gyereket is??? Le a kalappal előttük!!!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés@ m.d. uram! atyám! helyeken....
VálaszTörlésKedvees névtelen!?Én lennni diszleksziás!!én hejjjesírásom lenni
VálaszTörlésijen-nem mijen.
Én nagyon meghatónak és példamutatónak tartom, hogy Miss Dislexia ilyen lelkesen osztja meg velünk a véleményét és csal derűt az arcunkra - nem a rossz helyesírásával, hanem eredeti, kedves és találó megjegyzéseivel. Misdissz, ne keseredj el, mi nagyon számítunk Rád és köszönjük, hogy kitartasz mellettünk! Kár hogy ez a párbeszéd nem az Öt ujjal a négyujjúak társadalmában című szösszenetem után zajlott, illusztrációnak kitűnő lett volna "Íme az előítéletek" címmel...
VálaszTörlésSzerintem semmi nem törvényszerű, nem azt mondom, hogy valószínű a szülés után szexistennő korszak, mert nem. De szerintem én semmivel nem voltam unalmasabb egy újszülöttel, mint most, irodista koromban.
VálaszTörlésAz ember nem változik meg. Aki gyerek előtt színes egyéniség volt, az utána sem csak kakis pelenkáról tud beszélni, nekem ez a tapasztalatom. Meg nem kell nagyon mereven gyereknevelési népszokásokhoz igazítani az életet.
Egyszer voltam ringatón a már nagyobbacska gyerekemmel, a többség nagyon pici gyerekkel volt, ergo nem olyan régen szült. Nagyon sokat mosolyogtam a sok pólóját húzkodó anyukán, tulajdonképpen annyira bájosak voltak a babaháj okozta diszkomfort érzetükkel együtt. Hogy semmi sem úgy áll, és mindig kilóg valami, és a gyerek is folyton fogdos.
VálaszTörlésNyilván egy ilyen szituációban mindenki a legjobb arcát mutatja, hiszen ez a nagy társdalmi megjelenés ebben az élethelyzetben.
De arra akartam kilyukadni, hogy egy babáját szerető frissanyukaságban is lehet külső szemmel vonzót találni.
Én nagyon szeretem a szülés utáni pihe-puhaságot, meghitt és semmihez sem fogható, óv a külvilágtól, csak kettőtöknek van benne hely.
VálaszTörlés