Heti muníció: Túró rudi fogyókúra

Szerző: Fakirma

Fernando Botero festménye

Kedvenc hobbijaim közé tartozik a fogyókúra, bármikor, bárkivel hajlandó vagyok űzni, de legalább is beszélni róla, és magányos sportként sem utolsó móka. Nagyjából ez az egyetlen időtöltés az életemben, amibe nem ugat bele senki, űzhetem kedvemre, egy gyerek se rondít bele, csak az enyém. Amolyan mentális és testi rekreáció. Szerencsére a testem elég jó partner ebben a buliban, hajlandó ledobni magáról néhány kilót, de arra mindig vigyáz, hogy a megcélzott súlyt soha ne érje el. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha egyik reggel a mérleg azt a számot mutatná, amire évek óta áhítozom. Valószínűleg megzavarodnék, és hatalmába kerítene a teljes céltalanság: most hogyan tovább? No de félre a rémképekkel, szerencsére ez a veszély nem fenyeget, a csodálatos éjszakai habzsi-dőzsik után boldogan törhetem a fejem, miként lássak hozzá testem megzabolázásához.

Azt hiszem, most jött el az ideje a minden tudományos alapokat nélkülöző, amúgy zseniális túró rudi-fogyókúrámak. Minden  "ilyen volt-ilyen lett" demagógia nélkül elmesélem nektek azt a kísérletemet, ami során egyszer tényleg cserben hagyott a testem, és egy pillanatra úgy tűnt, innen fogyókúra nélkül kell tovább tengetnem hátralévő életemet (amilyen mázlim volt, az első pánik után kiderült, hogy terhes vagyok, így boldogan szedtem magamra húsz kilót, hogy aztán elölről kezdhessem kisded fogyókúrás játékaimat).
 

Abból indultam ki, amit  egy még nálam is rutinosabb fogyókúrázó súgott meg nekem. Ő a szakirodalmi adatok alapján azt állította, hogy  nincs egyedül üdvözítő fogyókúra, mágikus humbukk, szuper tabletta, reggel-vagy-este, kicsit-vagy-sokat evés, egy dolog számít: a bevitt kalória mennyisége. Lázas számolgatásba kezdtem, és arra jutottam, hogy ha minden nap mozgok, akkor 1500 kalória-bevitel alatt fogyok. A bökkenő az, hogy igen nehezen tűröm az egészséges táplálkozást, és minden kísérletem során a szervezetem villámgyorsan követelni kezdi az édességet. Kiszámoltam, hogy ha napi 10 darab túró rudit betolok, (darabja kb. 90 kcal), még bőven ehetek zöldséget, gyümölcsöt, kevés húst, némi joghurtot, sőt még egy kis sajtot is. Hamar rájöttem, hogy 10 túró rudi elképesztően sok, pláne, ha közben egész nap valamit rágcsálsz. Két fontos szabályhoz tartottam magam: az egyik, hogy a rudit nem cserélhettem le semmi másra (pl. müzliszeletre, vagy egy kis csokira), mert onnantól kezdve könnyű lett volna csalni, és az egész projekt elvesztette volna a komolyságát. A másik szabály szerint pedig a túró rudin kívül semmi más szénhidrát, vagy zsiradék nem kerülhetett a csócsámba. Így például a csirkemell filét  olaj nélkül sütöttem ki, alufóliába csomagolva, paradicsommal, hagymával, egy kis olivabogyóval, és a spenótba nem raktam még egy kanálka lisztet sem, csak jó sok fokhagymát és egy pohár joghurtot. 

Nagyon jól éreztem magam, testem-lelkem ura voltam, a kajáláson kívül is minden gördülékenyebben ment. Természetesen néhány nap után annyira megundorodtam a túró ruditól, hogy eszembe se jutott agyba-főbe zabálni, viszont megnyugtatott a tudat, hogy bármikor kedvemre falhatok belőle. Éhes nem voltam, de az igaz, hogy sokat mozogtam, és egy kicsit macerás volt állandóan salátát gyártani, meg a piacra rohangálni párolható biszbaszokért. Egy hónap alatt öt kilót fogytam, döntse el mindenki maga, hogy ez sok, vagy kevés, nekem pont elég volt ahhoz, hogy fasza kis nőnek érezhessem magamat.

Biztos, hogy a dietetikusok fognák a fejüket, micsoda baromság ez az egész, de amikor állítólagos szakemberek és túlélők beszámolóit olvasom diéta-ügyben, rendszerint csak ámulok a döbbenettől. Az áltudományos maszlagoknál, csoda tablettáknál, és hókuszpókusz teáknál biztosan olcsóbb és egészségesebb megoldás. Ezennel közkincsé teszem, ingyen és bérmentve, lehet szabadalmaztatni, és egye-fene, Schmitt Pál is írhat belőle doktorit, nem fogom plágiummal vádolni!