Némi nagyképű túlzás volt a múlt heti Munícióban magamat olyan szuper nőcinek feltüntetni, aki még négy gyerek után is vigyáz az alakjára. A Túró rudi fogyókúra meghirdetése óta két kiló plusszal csatlakoztam a Lotte-féle tél végi nagy lepukkanáshoz. Ennek keretében fantasztikus dolgokat sütöttem az elmúlt héten. Pontosabban két féle "dolgot", mert mindössze ennyit tudok, viszont azt nap mint nap felváltva. Az egyik a Belga nagyon csokis torta (Szofitól tanultam), a másik pedig a túrós-meggyes csoda (ez egy vidéki drága barátnő receptjének testre szabott változata).
A csokis dicsőségét meghagyom Szofinak, a túrós-meggyesért járó elismerést viszont én zsebelem be. Valójában egy igen kommersz sütiről van szó, úton-útféle belebotlik az ember, viszont ezek az útszéli próbálkozások mind csak halovány árnyékai az általam kreáltnak. Még drága anyósom is elkérte a receptet, az ilyesfajta Aranycsokimama-díj pedig biztos garancia arra, hogy verhetetlen vagyok a témában.
Az önfényezés után jöhet a süti:
Sejthetitek, hogy elkészítésének sok köze nincs a precizitáshoz, az észmunkához és a türelemhez, egyébként nem fért volna bele kéttagú sütemény-gyűjteményembe. A hozzávalók a következők:
2 bögre liszt
1 bögre cukor (egészség-tudatos napjaimban csak fél)
2 tojás
2 csomag sütőpor
1/2 bögre olaj
1/4 kg túró
2 bögre kefír
sok meggy
dió
porcukor
margarin a tepsi kikenéséhez
Ezt a sok hozzávalót egy nagy bödönben össze kell keverni (kivéve az utolsó négyet). Szerintem a sorrend mindegy, konyhatündérek és kényszeres-neurotikusok kitalálhatnak maguknak egy tetszés-szerinti sorrendet, szerintem nem befolyásolja a süti tökéletességét se ez, se az akcióban részt vevő gyerekek száma. Érdemes botturmixot, vagy azt a keverő-izét használni (tudjátok, ami a tisztességes habverők másik funkciója), hogy egy viszonylag homogén masszát kapjunk:
A trutyit én tortaformába szoktam önteni, mert az olyan elegáns (és csak az van itthon), aztán teletömködjük meggyel, a tetejére pedig diót szórunk:
A sütőben 180 fokon (a propelleres rajzocskára állítom a másik tekerő gombot) 35-40 perc alatt megsül (kb. a félidőben le szoktam takarni a tetejét alufóliával):
A végén még megszórjuk porcukorral, hogy pofásabb legyen.
És ez az iciri-piciri mind megette:
Ui: Ha kipróbáljátok, és nem a Csodával találjátok szembe magatokat, legyetek szívesek jelezni a szerkesztőségben, mert akkor valószínűleg valamit kifelejtettem a hozzávalók közül! (Olyan ez, mint a biciklizés, ha már készség-szinten űzi az ember, nehéz a folyamatot részekre bontani).
A csokis dicsőségét meghagyom Szofinak, a túrós-meggyesért járó elismerést viszont én zsebelem be. Valójában egy igen kommersz sütiről van szó, úton-útféle belebotlik az ember, viszont ezek az útszéli próbálkozások mind csak halovány árnyékai az általam kreáltnak. Még drága anyósom is elkérte a receptet, az ilyesfajta Aranycsokimama-díj pedig biztos garancia arra, hogy verhetetlen vagyok a témában.
Az önfényezés után jöhet a süti:
Sejthetitek, hogy elkészítésének sok köze nincs a precizitáshoz, az észmunkához és a türelemhez, egyébként nem fért volna bele kéttagú sütemény-gyűjteményembe. A hozzávalók a következők:
2 bögre liszt
1 bögre cukor (egészség-tudatos napjaimban csak fél)
2 tojás
2 csomag sütőpor
1/2 bögre olaj
1/4 kg túró
2 bögre kefír
sok meggy
dió
porcukor
margarin a tepsi kikenéséhez
Ezt a sok hozzávalót egy nagy bödönben össze kell keverni (kivéve az utolsó négyet). Szerintem a sorrend mindegy, konyhatündérek és kényszeres-neurotikusok kitalálhatnak maguknak egy tetszés-szerinti sorrendet, szerintem nem befolyásolja a süti tökéletességét se ez, se az akcióban részt vevő gyerekek száma. Érdemes botturmixot, vagy azt a keverő-izét használni (tudjátok, ami a tisztességes habverők másik funkciója), hogy egy viszonylag homogén masszát kapjunk:
 |
A sütőben 180 fokon (a propelleres rajzocskára állítom a másik tekerő gombot) 35-40 perc alatt megsül (kb. a félidőben le szoktam takarni a tetejét alufóliával):
A végén még megszórjuk porcukorral, hogy pofásabb legyen.
És ez az iciri-piciri mind megette:
Ui: Ha kipróbáljátok, és nem a Csodával találjátok szembe magatokat, legyetek szívesek jelezni a szerkesztőségben, mert akkor valószínűleg valamit kifelejtettem a hozzávalók közül! (Olyan ez, mint a biciklizés, ha már készség-szinten űzi az ember, nehéz a folyamatot részekre bontani).
Összefutott a nyál a számban, övön aluli (s)ütés volt! Egyébként nekem is van egy hasonló bögrés receptem (no, azért nem Aranycsokimama-díjas!), de az is univerzálisan használható, mindenféle gyümölcs jól áll neki (legjobb meggyel és szilvával). A baj csak az, hogy Tüskeböki kivételével a gyerekek megvetéssel tekintenek a gyümölcsös sütikre, így a sütéseim rendre bennünket hízlalnak.
VálaszTörlés