Hétfői adásszünet Jegyes-Tóth Krisztával

Szerző: Lotte 

Adásszünet címmel beszélgetés-sorozat indul az Onleány Társasblogon, amelyben ismeretlen ismerősöket faggatunk életükről s mindarról, ami a kamerán és mikrofonon inneni világban, adásszünet idején történik velük. A televíziózás világából elsőként az m1 Ma Reggel című műsorának közkedvelt riporternőjét, Jegyes-Tóth Krisztát kérdezzük.

Egy ország reggeleit üdítitek fel napról-napra munkatársnőiddel. Csinosak, mosolygósak és frissek vagytok, amikor mások még paplantól gyűrött arccal készülődnek a napi teendőkhöz. Nem esik nehezedre a korán kelés és az, hogy testileg-lelkileg topon legyél a kezdésre?

Bár alapvetően bagoly-típus vagyok, tehát későn fekvő, későn kelő, valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy hajnalonként kellett dolgoznom. Így volt ez már kereskedelmi rádiós koromban is, és a televíziónál is a reggeli feladatok találtak meg. Nyilván ez adódik abból is, hogy a hír-, politikai- és közéleti műsorok – amelyekben mindig is tevékenykedtem – szinte minden médiumban a hajnali-reggeli műsorsávban szerepelnek kiemelten. Háromnegyed 3-kor ébreszt az óra adásnapokon, ilyenkor rögtön kipattanok az ágyból, nem lustálkodom egyetlen percig sem, hiszen fennállna a visszaalvás veszélye. Általában négy órát alszom ilyenkor, de hála a sminkeseknek és fodrászoknak, adásban már nyoma sincs a kialvatlanságnak. A gondolataimat pedig van időm összeszedni vezetés közben Siófok és Budapest között, kellemes zeneszó mellett. 

A másik három lánnyal csak a munka kapcsán találkoztok, vagy beültök néha valahova egy kávéra vagy pohár borra?

Novodomszky Évivel nagyon jól kijövünk, és amióta párosban vezetjük a Ma Reggelt, ez már túlmutat a szimpla munkakapcsolaton is. Szilveszter éjszakáját például együtt mulattuk át Évi olasz férjének budapesti éttermében. 

Izgulós vagy? 

Nem, egyáltalán nem. A kamera sohasem zavart, műsorvezetés közben egyszerűen nem gondolok arra, hogy mennyien figyelhetik, amit csinálok. Úgy kérdezek, mintha a nappalimban ülnék a vendégemmel, persze civilben kevésbé teszek fel kellemetlenkedő kérdéseket.

Szoktál tévét nézni? Van műsorvezető-példaképed?

Nagyon keveset tévézek, akkor is csak a hír- és hírháttér műsorokat figyelem a folyamatos tájékozottság végett. Kifejezett példaképem nincs, nézni, hallgatni azokat a kollégákat szeretem, akik lényegretörően, világosan kérdeznek, és nem hangsúlyozzák túl a saját szerepüket.    

Van egy kislányod, Eszter, aki sok törődést igényel, hiszen apróka még, bölcsis. Ő mikor kel, s ha Te dolgozni mész reggel, ki csinálja a kakaóját?

Eszterke nyáron lesz 3 éves, és minden időmet Vele töltöm, amikor nem dolgozom. Az Ő napirendjét nem befolyásolja a munkám, ugyanúgy 7 és 8 óra között ébred reggelente, és bár mindig megbeszéljük előző este, ha másnap dolgozom, mindig engem szólít elsőként. Aztán persze örömmel fogadja Ninát (nagymamát) vagy Papit, akik felváltva elvállalták Eszterke felügyeletét adásnapokon. Ilyenkor a szüleim viszik a bölcsibe, de már én megyek érte délután.

Hogy látod, hasonlít egykori kislány-önmagadra? Ha majd megtanul olvasni, vajon ő is felolvassa a tévéműsort, mint egykor a mamája?

Egyre jobban hasonlít, és ez nem csak külső hasonlóságot jelent. Határozott akarata van, és imád csacsogni, énekelni, mondókázni, táncolni. Még a Balatoni nyár idején kaptam ajándékba egy játékmikrofont, amit Eszterke is előszeretettel használ. Egészen addig, amíg ki nem szúrja, hogy fényképezem, vagy videózom közben, akkor ugyanis rögtön abbahagyja a produkciót.

Ha jól tudom, elváltál, és egyedül neveled a kislányod, ami nem lehet egyszerű feladat. Nehéz így új kapcsolat irányába tapogatózni?

Az igazság az, hogy nem tapogatózom, nem keresgélek. Jól érzem magam a bőrömben, és azt gondolom, amikor úgy kell lennie, rám talál majd a szerelem.

Balaton-parti lány vagy, de évek óta Budapesten dolgozol. Szereted a várost vagy inkább csak kényszer?

17 évig laktam Budapesten, akkor nem tudtam máshol elképzelni az életemet. A Balaton elég volt csak hétvégenként, amikor hazajártam a szüleimhez, testvéreimhez látogatóba. Aztán Eszterke születése után a családom segítő közelsége miatt visszaköltöztem Siófokra, és csak dolgozni járok a fővárosba, most meg már azt nem értem, hogy miért nem jöttem haza hamarabb. A titok egyébként azt hiszem annyi, hogy igyekszem mindig ott jól érezni magam, ahol éppen vagyok. Egy dolog kizárt, hogy valaha is elköltözzek Magyarországról.

Ha nyaralás, akkor Balaton?

Balatoni lányként mi itthon is nyaralunk, ezt a képességét egyébként sajnos sok balatoni ember elveszítette. Ha nincs kisgyermek a családban, úgy élnek a partján, hogy le sem mennek egész nyáron fürdeni, tavasszal-ősszel sétálni, vagy télen korizni a tóra. Pedig elképesztő energiát ad a víz közelsége, mi nagyon szeretjük Eszterkével.

Hamar saját lábadra álltál vagy segítettek a szüleid?

18 évesen, 10 ezer forinttal a zsebemben vágtam neki a fővárosnak, az iskola mellett dolgoztam ingatlanközvetítőben, aztán saját irodát nyitottam, volt fehérneműboltom, dolgoztam egy sporthotelben is recepciósként, de ha kellett, felmostam a rekreációs részlegen. Egyedül küzdöttem fel magam oda, ahol most vagyok, ezért még a legapróbb dolgot is megbecsülöm, amit az ember munkával teremt maga köré.

Hogy kerültél Szabadiból a kamerák elé? 

Akkoriban Siófokról sugárzott középhullámon a Juventus Rádió, ahol riportert kerestek, én pedig nyári munkát gimnazistaként. Mikrofont előtte csak az iskolai ünnepségeken láttam, de jelentkeztem. Felvettek, és rögtön bele is dobtak a mélyvízbe: hírszerkesztő-hírolvasó lettem nem egészen 18 évesen. Nagy bátorság volt. 1992-t írtunk, és addig nem sok közöm volt a politikához. De mindent teljes erőbedobással csinálok, és gyorsan bele is szerettem a munkámba. 

Rólad olvasgatva egy nagyon sokoldalú, izgalmas nő arcéle rajzolódik ki. Tanítói diplomád van, aztán jogot végeztél, rádióztál, voltál bemondó, majd politikai-közéleti műsorokban szerepeltél. Mostanság pedig a Semmelweis Egyetem szülésznőképzőjére jársz… Honnan az új szerelem?

Eszterke születéséhez köthető, semmihez nem fogható élmény volt. Előtte a politikai újságírás és a televíziózás volt az életem. Munkaőrült voltam. Aztán megszületett a kislányom, és rájöttem, hogy mennyire nem ezek a legfontosabb dolgok. Persze ez a munkám, amit ráadásul szeretek is, de az élet nem csak a politikáról szól. Ráadásul nagyon sok kismamának nincs pozitív szülés-élménye, és ha segíthetnék abban, hogy hasonló csodaként éljék meg a születés misztériumát, akkor az boldoggá tenne. Eszterke és a munka mellett, egészségügyi előélet nélkül óriási vállalás ez, ezért az első félév abszolválása után úgy döntöttem, halasztok, és ha a lányom nagyobb lesz egy kicsit, akkor folytatom. Az Ő rovására nem mehet semmi.

Nagycsaládban nőttél föl, hárman vagytok testvérek. A szüléseknél való majdani segítségnyújtás mellett szeretnél Te is még gyerekeket? 

Sőt, Édesapám második házasságából van egy harmadik testvérem is, tehát négyen vagyunk. Hogy lesz-e még kisbabám, nyilván a magánéletem alakulásától függ, ráadásul magamban 40 évnél húztam meg azt a határt, amikor még vállalnám a gyermekáldást. Eszterke mellett egyébként nincs hiányérzetem.

Ha jól tudom, a sok elfoglaltság mellett van még egy hobbid is: festesz. Mikor, milyen belső késztetésre ragadtál először ecsetet?

Nem mondhatom termékeny festőnek magam, hiszen ahhoz idő és nyugalom kell. Már általános iskolás koromban beküldtem különböző pályázatokra csendéleteket, édesapámról pedig egész jó portrét rajzoltam 8 évesen. De nem képeztem tovább magam ezen a területen, inkább csak a magam örömére rajzolok, festek.

A veled született kreativitás a konyhába is elkísér?

Be kell, hogy valljam, nem vagyok egy konyhatündér, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy nem jut időm a mindennapi főzésre. De hétvégenként azért igyekszem készíteni valami finomságot, a családom és a barátaim szerint ezek meglepően jól sikerülnek.

Tényleg, a vagány, rövid hajnak volt valami lelki oka, vagy csak ilyen kedved volt? Szereted?

A haj nálam nem kardinális kérdés, mint ahogyan az öltözködés sem. Ha rajtam múlna, tönkremennének a butikok. Praktikusabbnak tűnt a rövid, most már persze látom, hogy nem feltétlenül könnyebb ezzel a hajmennyiséggel hordható rövid frizurát csinálni. De azt élvezem, hogy változatosan lehet szárítani, fésülni.

Végezetül, mutatnál egy kedvenc zenét, amit szívesen hallgatsz hajnalban, a tévé felé autózva?

Chicago, Toto, Michael Buble, a hazaiak közül Csík zenekar, Magna Cum Laude… tessék választani.