Csupamosoly kislányom tegnap este nem a megszokott étvágyával vetette rá magát a vacsorára. Rutinos anyukaként, aki már túl van jó néhány gyerekbetegségen, azonnal nyúltam is az aprócska homlokhoz. Most se hiába, kézzel is éreztem, hőmérővel igazoltam: itt bizony, láz van! A túlhevülés csillapítása után jókedvűen folytatta estéjét, játszott, bohóckodott, mint mindig. No, de ilyenkor szabály, hogy bármennyire is jól van a kis beteg, nincs másnap ovi. Így hát Csupamosoly leplezetlen örömmel kortyolta reggeli kakaóját abban a boldog tudatban, hogy beütött a nem várt szabadság.
Nincs is édesebb érzés, mint egy enyhe, múlékony kis betegség kínálta legalitásban kikapcsolódni a mindennapokból!
Csupamosoly arcán ennek az érzésnek a meg nem fogalmazott öröme látszott ma reggel, s ez tündököl rajta egész nap. Pattog, csacsog, élvezi, hogy óvodakerülő és hogy végre testvérei sem zavarják köreit, csak rá figyel az anyukája. Önfeledt öröme rám is átragadt, s felidézte saját gyerekkori betegeskedéseimet.
Mikor ovisként, no pláne kisiskolásként a doktornénink kimondta szemüvege mögül a komoly döntést, "nincs mese, ezen a héten itthon kell maradni!", szinte mindig azonmód meg is gyógyultam, legalábbis köhögés vagy orrfolyás ide vagy oda, máris sokkal jobban éreztem magam.
Aztán kényelmesen, pizsamában fogadtam a teákat és a pirítóst, kortyolgattam a levest, kanalaztam a Mixtura Pectoralist. (Furamód úgy emlékszem vissza, hogy soha olyan jól párizsis kenyér vagy kakaó nem esett, mint betegen feküdve.) Ilyenkor bekapcsolhattam a tévét is, s kellemes félálomban néztem a délelőtti gyerekműsorokat, miközben ádáz csatát vívtam a lepedőre került szúrós morzsákkal.
Kedvenc elfoglaltságom volt a könyvespolc nézegetése, a könyvek gerincén olvasható feliratok agyamba vésődtek, s mindegyik valami titkot rejtett. A Kalevala, a színes, tíz kötetes Magyarország története, egy zöldes borítójú Böll könyv, Krúdy Álmoskönyve és még hosszan sorolhatnám. Még ma is mindegyikről tudom, a könyvszekrény mely pontján álltak. Ha leginkább le szeretném festeni az egész betegeskedősdinek a hangulatát, talán Moravia: Az unalom című krémszínű kötetének gerince alkalmas rá. Ugyanis tényleg jóleső, bágyadt unalom volt az egész.
Kedvenc elfoglaltságom volt a könyvespolc nézegetése, a könyvek gerincén olvasható feliratok agyamba vésődtek, s mindegyik valami titkot rejtett. A Kalevala, a színes, tíz kötetes Magyarország története, egy zöldes borítójú Böll könyv, Krúdy Álmoskönyve és még hosszan sorolhatnám. Még ma is mindegyikről tudom, a könyvszekrény mely pontján álltak. Ha leginkább le szeretném festeni az egész betegeskedősdinek a hangulatát, talán Moravia: Az unalom című krémszínű kötetének gerince alkalmas rá. Ugyanis tényleg jóleső, bágyadt unalom volt az egész.
Felnőttként már sokkal macerásabb minden betegség. Ha nincs nagy baj, csak nyűg az egész, ha pedig (végső esetben) ki kell vonni magunkat a forgalomból, akkor meg már köszönet nincs benne. Marad a nosztalgia és Csupamosoly kisbeteg öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése