Lefújták a 2011/12-es tanév első félidejét, a Karácsony emléke halványul, lassan a szőnyeg alá került tűlevelek is mind a porszívó gyomrában végzik és szemmel láthatóan hosszabbodnak a nappalok. De még szinte levegőt se vehettünk, máris itt a gyerekeseket érintő következő kihívás: a farsang időszaka.
De haladjunk szép sorban! Az előttünk álló hét ugyanis a szülői értekezletek jegyében telik a legtöbb családban.
Legalábbis én a mai délutánomat az 1. b osztály szüleinek és tanítónénijének társaságában fogom a padban tölteni, csütörtökön pedig az ovi nagycsoportjának kisszékein van hasonló ügyben jelenésem. (A kiscsoportos megkegyelmeztek, oda csak a jövő héten kell menjek.) Mindenesetre a szülőik napján igyekezzünk időben lelépni a munkahelyről, hogy még vásárolni is tudjunk a szerencsés otthonmaradóknak, hogy ne éhezzenek és feltétlen legyen jegyzetfüzet, életképes toll, no meg kellő mennyiségű pénz a táskánkban!
Egyébként nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, nekem még nincs kellő rutinom, nem szoktam meg a komoly, felelősségteljes szülő szerepét. Nehezen tudom palástolni a zavaromat, s újra és újra rácsodálkozom, hogy kerültem ide, hisz épp csak most születtek a gyerekek?! Szerencsére mindig akad hasonlóan lassan érő szülő, akivel egy padba kuporodva könnyebb elviselni azt az érzelmi sokkot, amit egy ilyen helyzet kivált(hat) az arra érzékeny emberben.
Eközben Busafej hazahozta élete első, féléves (szöveges) értékelését, amit kézbe venni ugyancsak furcsa, nehezen leírható érzés. Megmérte a világ a kisfiamat. Egyfelől nagyon büszke vagyok rá, mert a füzetke tanúsága szerint "minden nagyon szép és minden nagyon jó", másfelől részvéttel gondolok arra, hogy mostantól már mindig értékelik, pontozzák. Ezzel kicsit vége a gyerekkorának.
Ezért is, no meg Tüskeböki cingár testalkata miatt, tusakodunk jó ideje, menjen-e a hatodik évét lassacskán betöltő szendvicsfiúcska iskolába. A mérleg jelenleg az "unatkozzon inkább még egy évet az oviban, mint kimerülve boruljon fel a táskával" irányba billeg. Nem könnyű, szezonális dilemma.
 |
| Rémes, nem? |
 |
| Ugye, hogy sokkal jobb? |
Röviden így áll mifelénk a világ az év negyedik hetének küszöbén. Ha netán még elkerült benneteket a családalapítás és szeretnétek hasonló izgalmas kihívásokat, továbbra is javaslom, csináljatok gyereket! Szép hetet mindenkinek!
Lotte, Irma, jól megerősítettétek ma az amúgy is meglévő félelmeimet az iskolás korszaktól. Nálunk még mindenki ovis, és komolyan, annyira nem hiányzik az iskolaszag! Én magam is éppen csak hogy kipihentem.
VálaszTörlésSzerencsére, nálunk van olyan jó az ovi, hogy értékes az ott töltött idő Búnak, igaz, hogy még csak 5és fél éves. De ki tudja, mi lesz egy év múlva.
Ne izgulj, Szofi, nekem például nagyon kellemes volt a tegnapi szülői, igaz ez nagyrészt a tanítónénin és az osztály összetételén múlik. Nekünk most szerencsénk van, mert az osztályfőnök határozott, de nem komolykodó (tovább megyek, jó humora van!), s ami a legfontosabb, tényleg szereti a gyerekeket.
VálaszTörlésA jelmezre visszatérve: Szerintem a jelmeznek akkor van értelme, ha valamennyire tud vele az ember azonosulni, gyerekeknél egy ideál, vagy vágyálom, vagy olyan, ami izgatja, hogy de kipróbálná.
VálaszTörlésAzt nem tudom, az ízléstelenségben meddig kell elmennie egy szülőnek, de olyan jelmez, amit nem akar, szerintem kifejezetten káros, mert szégyenkezni fog benne. "Miért kell nekem ebben a béna doki ruhában bohóckodnom, mikor én a világ legerősebb hőse szeretnék lenni."