Szerző: Fakirma
 |
| Ilyen fejjel nem nagy kunszt életvidám könyvet írni |
Allan Karsson egy öregek otthonából szökik meg 100 éves születésnapján. Nem egy fergetegesnek induló in medias res, de az olvasó néhány oldal után kénytelen belátni, hogy tévedett. A könyv egy igazi road movie, pontosabban nem is egy, hanem kettő. A jelenben bonyolódó szolidabb szál Allan tébolyult meneküléséről szól.
Az aggastyán papucsban indul (illetve totyorog) neki észveszejtő kalandjának, amihez számos furcsa szerzet ( többek között egy majdnem nagyon sok diplomát szerző büfés, egy káromkodó szépasszony az elefántjával, a Never Again bűnbanda tagjai, és egy idős, de főhősünknél jócskán fiatalabb csirkefogó) csatlakozik útközben. A könyv nem fukarkodik az akciófilmek kommersz kellékeivel: központi szerepet kap egy bőröndnyi pénz, folyik a vér, időnként feltűnik egy-egy hulla, nem hiányzik az autós-üldözős rész sem, és szemtanúi lehetünk egy szerelem kibontakozásának. Épp csak a hősök hiányoznak, senki sem úgy viselkedik, ahogy egy tisztességes krimiben illene, így hát az unalomig ismert kellékek között egy hajmeresztően eredeti történet bontakozik ki.
A történet ütősebb része azonban a múltban játszódik: a három elemit végzett és ideológiai okból kasztrált főhősről kiderül, hogy véletlenségből mindig jelen volt a múlt évszázad sorsdöntő eseményeinél: többek között feltalálta az atombombát, asztal alá itta Truman elnököt, megszöktette Mao Ce Tung feleségét, lelépett a gulágról a világ leghülyébb Einsteinével. Tette mindezt (és sok más borzalmat) megnyerő egyszerűséggel, mellékesen, csupán azért, hogy elég pálinkát ihasson nyugalomban, messze a dögunalmas politikától. Nem nagy életcél, de Allan bármire képes ennek érdekében, adott esetben akár életben maradni is.
A regény ragyogó, humoros, életvidám, ráadásul tövig rágod a körmöd izgalmadban. Remek szíverősítő a reménytelenül hosszú téli estékre. Sznoboknak is bátran ajánlom (buszon olvasva álca-borítóval), lehet összehasonlító elemzéseket végezni (Svejk, Forest Gump és Fülig Jimmy jelentik a fő konkurenciát), és örök-érvényű tanulságokat levonni. A könyv behabzsolása után még nekem is futotta egy következtetésre: Jonas Jonasson az a pasi, aki remélhetőleg jó sok könyv megírásával mentális jól-létemről gondoskodni fog az elkövetkezendő időkben.
Az aggastyán papucsban indul (illetve totyorog) neki észveszejtő kalandjának, amihez számos furcsa szerzet ( többek között egy majdnem nagyon sok diplomát szerző büfés, egy káromkodó szépasszony az elefántjával, a Never Again bűnbanda tagjai, és egy idős, de főhősünknél jócskán fiatalabb csirkefogó) csatlakozik útközben. A könyv nem fukarkodik az akciófilmek kommersz kellékeivel: központi szerepet kap egy bőröndnyi pénz, folyik a vér, időnként feltűnik egy-egy hulla, nem hiányzik az autós-üldözős rész sem, és szemtanúi lehetünk egy szerelem kibontakozásának. Épp csak a hősök hiányoznak, senki sem úgy viselkedik, ahogy egy tisztességes krimiben illene, így hát az unalomig ismert kellékek között egy hajmeresztően eredeti történet bontakozik ki.
A történet ütősebb része azonban a múltban játszódik: a három elemit végzett és ideológiai okból kasztrált főhősről kiderül, hogy véletlenségből mindig jelen volt a múlt évszázad sorsdöntő eseményeinél: többek között feltalálta az atombombát, asztal alá itta Truman elnököt, megszöktette Mao Ce Tung feleségét, lelépett a gulágról a világ leghülyébb Einsteinével. Tette mindezt (és sok más borzalmat) megnyerő egyszerűséggel, mellékesen, csupán azért, hogy elég pálinkát ihasson nyugalomban, messze a dögunalmas politikától. Nem nagy életcél, de Allan bármire képes ennek érdekében, adott esetben akár életben maradni is.
A regény ragyogó, humoros, életvidám, ráadásul tövig rágod a körmöd izgalmadban. Remek szíverősítő a reménytelenül hosszú téli estékre. Sznoboknak is bátran ajánlom (buszon olvasva álca-borítóval), lehet összehasonlító elemzéseket végezni (Svejk, Forest Gump és Fülig Jimmy jelentik a fő konkurenciát), és örök-érvényű tanulságokat levonni. A könyv behabzsolása után még nekem is futotta egy következtetésre: Jonas Jonasson az a pasi, aki remélhetőleg jó sok könyv megírásával mentális jól-létemről gondoskodni fog az elkövetkezendő időkben.
De örülök, hogy ezt írtad! Pér hete, mikor épp Szofira vártam az Oktogonon, megvettem anyukámnak, meg is kérdezem tőle, hogy tetszett neki! És visszakérem. Épp ilyesmi kiszakadásra van szükségem!
VálaszTörlésÉn meg örülök, hogy kedvet csináltam. Az igazság az, hogy egy picit vontatottan kezdődik, de aztán nagyon belendül (vagy én hülyültem hozzá)
VálaszTörlésEz a fej tényleg mindent visz!
VálaszTörlésFura lehet amúgy öregekről írni, nem? Többszáz oldalon egy vénember fejébe bújni.
Én nagyon viszolyogtam, hogy egy száz éves emberről kell olvasnom (van egy kis gerontofóbiám, vagy hogy is hívják), de egyáltalán nem zavaró. Egyrészt a könyv nagyobbik része a múltban játszódik, a jelen meg annyira mozgalmas, hogy egyáltalán nem zavaróhogy egy vénember is ott molyol a csapattal. Én például eddig biztos voltam benne, hogy soha sem szeretnék találkozni egy 100 éves emberrel, de most meggondoltam magam, ezt az Allan Karssont például szívesen megnézném...
VálaszTörlés