Új elem a NAT-ban: tanítsuk a családdá válást!

Szerző: Lotte

Papa, mama, gyerekek: csupa szív, szeretet

Kiemelt szerepet kap a készülő Nemzeti Alaptantervben a családi életre nevelés. Fontos és mindenképp támogatandó intézkedés ez, hiszen ha körbenézünk gyerekeink ovis csoportjaiban vagy osztálytársaik között, megdöbbenve szembesülünk a ténnyel: többségben vannak azok a gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy nem látnak maguk körül kétszülős, hagyományos családot, s vagy egyáltalán nincs testvérük, vagy féltestvérekkel, mostohatestvérekkel élnek egy háztartásban - sokszor csak időlegesen.

A papás-mamás játék és a babázás a játékok legősibbje: a gyerekek elsődleges mintákat, a szüleikét játsszák el újra és újra, s a családban létezés mással nem pótolható, puha biztonságát élik át játékaikban is. Mára azonban a legtöbb kisgyermeknek hiányzik az élő példa, s mire maguk is eljutnának a családalapítás küszöbére, értetlenül állnak az ezzel járó érzelmi és praktikus vetületek előtt: nem tudják, hogyan kell elköteleződni és kitartóan szeretni, mert nem éltek át ilyet, és nem tudják hogyan kell megfogni egy kisbabát, mert legfeljebb filmeken láttak csecsemőt. Hiányzik a generációk közötti hagyományos együttműködés, a női és férfi szerepek egyértelműsége és követhetősége, s az ezekből fakadó bizonyosságok: ha nagy leszek apa vagy anya szeretnék lenni és gyerekeket szeretnék nevelni. 

Fontosabb válságtünet ez, mint a hektikus árfolyamok vagy a növekvő munkanélküliség. Csak épp nem veszünk tudomást róla, fiataljaink és gyerekeink bajai kevésbé hangosak, mint egy-egy tőzsdei elemző vagy gazdaságkutató. Pedig ha nem tanulunk meg - ha másképp nem, legalább az iskolában - családban élni és felelősséget vállalni egymásért, mégis kiben, miben reménykedhetünk?